Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

254 A nemzetgyűlés 278. ülése 192á. évi április hó 15-én, kedden. nemzetközi helyzet, és ha Oroszország a maga produktiv mezőgazdasági terményeivel elárasztja a világot, akkor egyáltalában ne tessék tisztán szemtermelésre berendezkedni, hanem tessék berendezkedni az ipari gyártmányok vagy félgyártmányok előállítására, tessék a belterjes gazdálkodásra áttérni, mert ez lesz a mezőgazdaság biztos jövője és alapja s ilyen módon a mezőgazdaságból sokkal többet lehet majd kihozni, mint amennyit eddig kihoztak. S tessék elhinni, hogy akkor nem lesznek kivándorlók és munkanélküliek, hanem lesznek foglalkoztatottak, és a nagybirtok is sokkal nagyobb arányban fog gyarapodni, mint amilyen arányban eddig gyarapodott. Nem az irigység beszél tehát belőlünk, hanem a nemzeti, teimelési és szociális szempont, az a szempont, hogy az államnak azokra kell a terheket ráróni, akik bírják. S ha ezeket a terheket rájuk rójuk, akkor nemcsak azt érjük el, hogy ők maguk igazságosan viselik a közterheket, hanem egyúttal hajtjuk őket a tökéletesebb termelési forma felé, ami ha kezdetben kényszerrel történik is, később azt maguk is belátják, s ez hasznukra válik s hasznára válik az egész közgazdaságnak és az egész országnak is. Az a szempont tehát, amelyet itt Erdélyi Aladár t. képviselőtársam felhozott, nagyjában igaz, de általánosságban nem áll meg. A megoszlásnak igazságosnak kell lennie, mert különben nem lehet elfogadni. Nem lehet azt mondani, hogy minden terhet a nagybirtok viseljen. Igaz, hogy a birtok megfogható, senkisem tagadja, de a progresszivitás oly fontos szempont, amelyet nem lehet mellőzni és a kormány helytelen módon jár el, ha nem visz be progresszivitást a tehermegoszlásba. Ez fontos előfeltétele a lelkek megnyugvásának. A kataszter igazságtalan, régen lett megállapítva, csak hellyel-közzel lett kiigazítva és most egy igazságtalan kataszteri beosztás érvényesül. Ë miatt a kisemberek vannak sújtva, a nagyok pedig kibújnak. Annak, amit Erdélyi Aladár t. képviselőtársunk mond, hogy a föld túlságosan van itt megterhelve, ellene mond az indokolás. Az 1909 : V. te. a földadókulcsot a kataszteri tiszta jövedelem 20%-ában állapította meg. Ehhez járult azonban a kivetett földadó 30%-a általános jövedelmi pótadóképen és 20% az országos betegápolási pótadó címén. A földbirtok összes állami terhe ezzel együtt a kataszteri tiszta jövedelem 27%-kát tette ki. A földadókulcsnak 25%-ra való emelését tehát nézetem szerint nem lehet kifogásolni, annál kevésbé, mert egyidejűleg az őrlési adót megszüntetjük, illetve mint a malmok bevételét érintő forgalmi adót tartjuk fenn. Nem áll tehát, amit Erdélyi Aladár t. képviselőtársunk mondott, hanem — az indokolásra hivatkozom — 2%-kaí kevesebb lett a földadó, mint eddig volt. Ez tehát nem emelés, hanem leszállítás. De nem is vitatom, nem ez a főszempontom, hanem az, hogy nincs progresszivitás, hanem a kisember rendkívül nagy terhet visel, ez pedig borzasztó baj és veszedelem, mert ez növeli a szociális í^omoruságot. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a fogyasztási adók milyen nagyarányuak és hogy a közvetett adók mennyivel jobban sújtják mindig a kisembert, a szegény embert, aki apró részletekben, kicsiben szerzi be szükségleteit, kisebb részletekben, mint a vagyonos ember. Igaz, hogy mindenkinek egyenlően kell fogyasztási adót fizetnie, de aki a forgalmi adót megfizeti lisztben, kenyérben, lakásban, sokkal többet fizet, mint akinek már megvan egyes cikke, lakásban, élelmezésben és aki nagyban tudja beszerezni a fogyasztási cikkeket, kevesebbet fizet, mert az a cikk nem megy keresztül annyi közvetitőkézen és nincs benn annyiszor a forgalomban. (Baticz Gyula : Tízezer korona egy kiló kelkáposzta a piacon !) A munkásokat tehát nagyon igazságtalanul sújtja ez az adó. Csak egy kis képet erről az egész dologról. Az adóösszetíasonlitásból látjuk, hogy a társulati adókból nyolc millió, földadókból harminchárommillió, házadókból húszmillió, jövedeimi vagyonadóból hatvanmillió, összesen százhuszonegymillió aranykorona folyik be, ellenben a közvetett adókból, pl. a házhaszonrészesedésből harmincötmillió, forgalmi adóból hatvanötmiílió, fogyasztási adókból negyvenhétmillió, tehát százhuszonegymihió egyenes adóval szemben száznyolcvanhétmillió közvetett adó van, ugy hogy az állam ebből veszi a bevételeit és joggal kérdezhetjük, hogy amikor az állam a fogyasztóktól, a tömegektől tartatja el magát és a legnagyobb bevétele ezen az indirekt utón származik, miért nem veszi figyelembe e tömegek szociális életkörülményeit és miért zárkózik el ridegen minden kívánságtól, e kívánságok, vágjak, törekvések élői, amelyeknek megvalósítása javítaná a dolgozó osztályok helyzetét. Ezt nem tudom megérteni. Akárki akármit mond, nem tudom megérteni, miért zárkózik el a kormány az egyeztető bíróságok létesítésétől, amikor ez egy csomó szakszervezet, munkáskategória szempontjából épen nem fontos, mert maguk elintézik a dolgukat kollektiv szerződéssel, de van egy csomó réteg, foglalkozási ág, amelynek hasznára válnék, amelyek nem tudják a maguk erejéből elvégezni a dolgot és volna egy állami szerv, amely, ha panaszra mennek oda, azt mondaná : Igazatok van. Kérem, uraim, tessék belátni, hogy igazuk van e szegény embereknek, amint a panaszbizottságnál mondották tábornokok, akik sohasem foglalkoztak munkásviszonyokkal, de amikor felkeresték őket a munkások és a gyárosok, elég volt, hogy a gyárosokhoz forduljanak és ezek megadták a követeléseket. Sok bajnak elejét vették és az államnak e szerve segítségére volt az elnyomott, szegényebb népnek. Most az állam elzárkózik. Jószándékkal mondom, meggyőződésből, nem tudom megérteni, hogy ily apró kérdésektől miért zárkózik el a kormány. (Sándor Pál : Nagyon igaz !) Nem tudom megérteni, mikor ez olyan, mint a szentelt viz, amely se nem árt, se nem használ. Miért zárkózik el ez elől? Talán mert mi követeljük? S ha már erről a kérdésről van szó, legyen szabad utalnom arra, hogy Angliában két párt volt : egy konzervatív és egy liberális párt (Sándor Pál : Most már három van !) és harmadiknak ott van most a munkáspárt. A konzervativek és a liberálisok felváltva uralkodtak, és mikor egyik vagy másik uralomra jutott, igyekezett mindegyik mennél több munkásvédelmi és népjóléti törvényt alkotni, (Sándor Pál : Különösen a konzervatív párt !) úgyhogy ma Angliának van a világon a legjobban kiépített munkás védelme. A konzervativek túllicitál-