Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

252 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. reform végrehajtását. A 422. számú törvény 20. oldala szerint ugyanis ezek le vannak kötve, mégpedig azért, hogy a kormány kölcsönt vehessen fel az államvasutak beruházására. A lekötő pénzcsoport nyilván biztositani akarja magának a föld hozadékát vagy értékét. Kérdezzük, menynyiben befolyásolja ez a földreform végrehajtását? Erre nézve annál inkább kérünk felvilágosítást, mert attól félünk, hogy ez igenis akadályozni fogja a földreform végrehajtását. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Azt látjuk, hogy a szanálás kérdésének, amelyet a túlsó oldalon nagy kérdésnek tartanak, mindent alá akarnak rendelni, még azt a másik nagy kérdést is : a földek helyesebb, igazságosabb megoszlásának problémáját is. Szinte elképzelhetetlen, hogy a kormány valamit ilyen borzalmasan roszszul akarjon csinálni. Mert hiszen itt arról volna szó, hogy az agrárnyomoruság rettenetes nagy szociális problémáját végre elimináljuk, a lekötött földeket a gazdasági népesség közt felosszuk. Ha ez nem történik meg, nem tudom, minő nagy elégedetlenséget fog ez okozni. Feltétlenül le kell szögeznünk ezt a dolgot most. Hiszen a kölcsönügy még nincs elintézve, le kell tehát szögeznünk, hogy a földreform szempontjából pedig ezt a vagyonváltságföldet semmiféleképen elzálogosítani nem szabad. Tessék kisbirtokos rétegeket teremteni, a kisembereket földhöz juttatni, a szociális nyomorúságot szanálni, mert ez legalább is van olyan fontos, mint az államháztartás szanálása. A vagyonváltságföldet erre és ne arra használja fel a kormány, hogy idegen tőkések javára kösse le vagy hogy a vasutat ezen a módon szanálja. Az államvasutakat ne a mezőgazdasági népesség elsorvasztásán keresztül szanálják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől. Elnök csenget.) A többi tárcáknál sem az improduktiv, hanem a produktiv, a kulturcélokat vagy a közegészségügyi célokat szolgáló intézkedéseknél látunk redukciót. A népjóléti ministeriumnál például azt látjuk, hogy diftériaszérum-termelő intézet magánkézbe adatott. Ez az apasztás ottan ! Beszéltek a hadigondozónak és egyéb irodáknak megszüntetéséről is. Ám ha az állam a diftériaszérum kezelését magánkezekbe adja, ezzel kiszolgáltatja egyik legfontosabb közegészségügyi szervét, holott ellenkezőleg, arra kellene törekedni, hogy a közegészségügy és közművelődés terén, minél nagyobb befolyással birjon. A kultusztárcánál viszont iskolákat szüntettek meg, mert hiszen három fiuközépiskolát szüntetett meg a kultuszminister ur. (Buday Dezső : Mert néptelenek voltak !) Még mindig sokan vannak analfabéták. (Buday Dezső : Azok középiskolák voltak !) Az irni és olvasni nem tudók nagy száma a legszomorúbb és legnagyobb szegénységi bizonyítvány egy államra. (Pataesi Dénes : Nem lehet egyszerre mindenkit megtanitani !) Meg lehet tanitani ! A szakszervezeteket önök gyakran szidják és mi évtizedeken át mégis sok embert tanitottunk meg irni-olvasni, olyanokat, akikből irók és költők is lettek, akiket a magyar állam nem tanitott meg. Nem arról beszélek, hogy a felnőtteket tanitsák, de arról tessék gondoskodni, hogy ne fordulhasson elő egyáltalán az, hogy olyan gyerekek nőjjenek fel, akik irniolvasni nem tudnak, Ott, ahol analfabéták vannak, a népnevelés sohasem lesz produktiv. Pataesi tisztelt képviselőtársam is ne az egyetemekért lelkesedjék, hanem azért, hogy annak a béresnek a gyereke is járhasson iskolába. (Pataesi Dénes : Nálunk a legutolsó pásztorgyerek is tud irni-olvasni ! — Esztergályos János : Az Alföld nagy tanyái mind iskola nélkül vannak és négy egyetemünk van ! — Bâtiez Gyula : A báró ur szerint nincs analfabéta Magyarországon ! —• Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök : Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak í Farkas István : Ugyancsak azt látjuk, hogy az állami gyermekmenhelyek is visszafejlesztetnek a rendelkezések szerint. Azt olvashatjuk az indokolásban, hogy itt is csökkentés áll be, ami a gyermeknevelés terén visszaesést jelent. Azt mondja az indokolás (olvassa) : »Az állami gyermekmenhelynek az 1914. évi XXI. tcikk 1. §-a alapján azokat az elhagyott gyermekeket kell felvenni, akik 15. életévüket nem töltötték be. E gyermek után felmerülő gondozási költségeket a 7. életév betöltéséig az állam viseli.« Ha jól tudom, annak idején Széli Kálmán küzdött érte minister korában és vitte keresztül azt az aránylag elfogadható intézkedést, ami a gyermekmenhelyek fentartásában megnyilvánult. Az állam a redukálás következtében most a terheket áthárítja a községekre. Ez visszafejlesztését jelenti annak a rendszernek, amely ezen a téren eddig kialakult. Eddig az állam központilag maga intézte el ezeket a dolgokat és maga fedezte ezen a téren a kiadásokat, tehát kialakult egy olyan rendszer, amelyről mi is elmondhatjuk azt, hogy megütötte a mértéket s a nyugati államok hasonló intézményeihez képest elég fejlett volt. Mit jelent az, ha az állam csak hét évig gondoskodik róluk, 7—-15 éves korukra pedig az illető községekre hárítja át a költségek fedezetét ? Ez azt jelenti, hogy azok a gyermekek elhanyagoltainak, mert a községekben ez az intézmény még nincs kifejlődve, egyelőre nem is tudják ellátni, mert nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel eddig. Ma, amikor különösen a gyermek gondozására és a jövő generációra, ha másért nem, magyar nemzeti szempontból is nagy súlyt kellene helyezni, nagyon visszamenő, retrográd intézkedés a javaslatnak erre vonatkozó része. A bevételek terén is hasonló a helyzet. A bevételek is igazságtalan rendszeren épülnek fel. Hasonlóan a kiadásokhoz, itt is az improduktiv rétegeket megkimélik, a produktiv rétegek pedig nagyobb arányban lesznek megterhelve, mint ahogy talán eddig voltak. Az indokolás erre vonatkozólag ezt mondja (olvassa) : »Az adóztatás akkor áll helyes arányban a jövedelemmel, ha az lehetőleg a jövedelem forrásánál történik és az adó ugyanakkor folyik be, mikor a jövedelem is jelentkezik. Ily módon azonban az adóknak csak kisebb részét lehet beszedni. Az egyenes adók közül ily módon csak az állandó fizetésből levonás utján visszatartott adók folynak be, amely adók azonban most nem az államot, hanem a városokat és községeket illetik meg. Az egyenes adók közül éppen a legfontosabb adó : a fokozatosság elvén felépült jövedelmi adó és az azt kiegészítő vagyonadó nem vethető ki, amikor a jövedelem befolyik, hanem csak utólagosan lehet egy-egy kivetési idő-