Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
250 f A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. kreált állásokat, amelyeket megszüntethetünk anélkül, hogy az állami igazgatásnak ebből kára, vagy baja lenne. Feltétlenül meg lehet szüntetni az államtitkárságokat. Ezekre nincs szükség. Egyáltalában luxus, hogy most, Magyarországnak ebben a megcsonkított mivoltában annyi államtitkárság legyen, mint azelőtt. (Propper Sándor: Több a méltóságos ur, mint a plebejus!) Ezen a téren, sajnos, nem látunk olyan intézkedéseket, amelyek végrehajthatók volnának. Már pedig az volna a fontos, hogy ezek az állások szüntettessenek meg. Mert magában az, hogy a tisztviselők számát csökkentik, nem elégséges. Ezt különben is abból a szempontból kell megitélni, hogy elsősorban ne a dolgozó, hanem az improduktiv elemeket bocsássák el. Az állami üzemeknél, főleg az államvasutnál borzasztó beosztás van ; a bürokrácia netovábbja az, ami ott van. Elképzelhetetlen, lehetetlen dolog, szinte csodálatos, hogy évtizedeken át hogyan tudott kialakulni az a bürokrácia a vasútnál, amely most ott van. A vasútnál megtörténik, hogy az államkincstárt sokszor porlik elveszett áruk stb. miatt. Az államvasutaknál jogi osztály és egyéb osztályok vannak. Ha valamelyik pör vitele az egyik osztály hatáskörébe tartozik és ez a jogügyi osztály megkérdezése nélkül kiegyezik, a jogügyi osztály ezt nem hagyja jóvá és utasitja a másik osztályt, hogy vigye a port tovább. A legtöbb esetben azután az állam elveszti a port és négyszer annyit fizet. Képtelen állapotok vannak osztályról-osztályra. Az osztályok veszekednek egymással. Ez különben többé-kevésbé a ministeriumokban is megvan, de megvan különösen a vasútnál. A dolgokat csak több osztályon keresztül lehet elintézni. Ez azután hosszú időt vesz igénybe, pedig ugyanegy házban vannak az osztályok. Az államvasutak érthető, hogy nem birják ezeket a terheket, természetes, hogy deficittel dolgoznak, természetes, hogy az állam ráfizet az üzemére, sőt azokra az ipari üzemekre is, ahol a bürokrácia nagy és ahol a bürokrácia ráfeküdt a produktivitásra, a termelésre. Mert lehetetlen állapot van az állami üzemekben is. Én csak azon csodálkozom, hogy pl. egy évvel ezelőtt Sándor Pál képviselőtársam rámutatott ezekre a vasútnál uralkodó rettenetes állapotokra, mégsem történt azóta semmi sem, úgyhogy ugy látszik nem lehet vagy nem akarnak a bajokon segiteni. (Buday Dezső : Négyszáz milliárd idegen terhet kénytelen viselni a Máv. ! Ez a baj, nem az, amire Sándor Pál rámutatott ! — Baticz Gyula : Mégis százával adják ki a potya jegyeket a spicliknek !) Elnök : Csendet kérek ! Farkas István : Tény az, hogy az adminisztráció rettenetes költséget emészt fel és rettenetesen nehézkes. Ha szanálni akarjuk az állam pénzügyeit, ha azt akarjuk, hogy az államháztartás egyensúlya helyreálljon, akkor komolyan kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel ; nemcsak látszatintézkedéseket kell tennünk, hanem ezt az egész régi, helytelenül kialakult, nehézkes bürokratikus rendszert is meg kell változtatnunk és ki kell küszöbölnünk azt a sok improduktív munkát, mely megdrágitja, megnehezíti és gyűlöletessé teszi ezt az egész közigazgatást. Bocsánatot kérek, ez csak fontos szempont az állam életében ! Mégis hiába beszélünk róla, nem történik semmi e tekintetben. Itt vannak az állami üzemek, itt vannak az államvasutak, ahol rettenetes nagy bajok vannak. Beruházásokra van szükség, az állam külön kölcsönt készül felvenni az államvasutak számára és amikor erről van szó, akkor sem történik semmi sem abban az irányban, hogy ezt a képtelennek bizonyult üzemberendezést, üzemi adminisztrációt megváltoztassák. így nem lehet hagyni, mert akkor hiába minden, akkor nem lesz orvoslás, nem lesz javulás, akkor hiába a kölcsön, hiába tömik az államvasutakat, ez felemészt, felőröl mindent önmagában és az egész népesség, az egész polgárság csak azért adózik, mert van egy állami gépezet, amely önmagában forog, önmagát őrli. És azért él és azért nyomorog az egész népesség, mert ez nem tud sem a polgárság felé, sem szociális vonatkozásokban eredményeket elérni, csak éppen önmagáért él, csak önmagát éli fel és feléli az országot. Ez lehetetlen állapot. Azt látjuk, hogy a kormány ezen a téren mégsem akarsemmit sem tenni, nem valósitja meg azt a szűk séges reformot, amely nélkül pedig az államot szanálni nem lehet, mert e mellett a közigazgatás mellett, e mellett a gépezet mellett, ezek mellett a rettenetes nagy terhek mellett lehetetlenség az állam pénzügyeit szanálni. Hát mi következik azután, ha feléltük a 250 milliós kölcsönt ? Fizetni kell a kamatokat, fizetni kell a tőkét, fizetni kell a jóvátételt. Miből fogjuk fizetni ? Hiszen az adózást már a végtelenségig emeli a kormány már ez alatt a két és fél év alatt. (Dénes István : Ausztria is ezen töri a fejét ! —• Gscnwindt Ernő : Még a fele megmaradt a kölcsönének ! —• Dénes István : 11 millió a múlt évi deficit !) Mit fogunk csinálni azután? Megint kölcsönt veszünk fel? Ugy csinálunk, mint az az ember, aki kölcsönökből él, váltókat ir alá, a váltót váltóval fizeti és a vége az, hogy majd agyonlövi magát, mert más mód nem marad számára ? Az állam nem csinálhat ugy, hogy kölcsönt vesz fel, azt kölcsönnel fizeti, a kamatokat kölcsönnel fizeti, a tőkét kölcsönnel fizeti, mindent kölcsönnel fizet vissza, mindent felélünk s végül majd főbe lőjjük magunkat, utánunk a vizözön. (Propper Sándor : Maj d kivándorolunk !) így mégsem lehet pénzügyi politikát csinálni. Számolni kell azzal, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni, számolni kell azzal, hogy a terhek a kölcsön által nagyobbak lesznek, számolni kell azzal, hogy ezeket a terheket nem birják el az adózó rétegek, számolni kell az ipari pangással, a munkanélküliséggel, számolni kell azzal, hogy ai tervbevett bevételek nem folynak be, és számolni kell azzal, hogy mégis csak kialakulnak a normális viszonyok és a gazdasági életben megindul a nemzetközi verseny, amelybe bele kell illeszkednünk. Számolni kell azzal, t. agrárpárt, hogy jön majd az orosz búza, hogy jönnek a cseh ipari terrnékek Magyarországra s ezek bennünket el fognak gázolni, ha nem számolunk velük. Ha pedig erre gondolunk, akkor bizonyos, hogy az állami kiadások apasztása terén messzire kell mennie a kormánynak s nem elég arra gondolnia, hogy momentán elbocsát ennyi meg ennyi tisztviselőt, a többi megmaradttal pedig uj beosztásokat csinál és marad továbbra is az a nagy, nehézkes,
