Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

238 A nemzetgyűlés 277. ülése 1924. évi április hó lé-én, hétfőn, három főfunkcionáriussal kell érintkeznie. Ugy méltóztassanak ezt elképzelni, hogy az ország tulaj donképen olyan, mint valami vagyonbukott, esődbe jutott cég. A főmegbizott a tömeggondnok, az ellenőrző bizottság, illetőleg a bizalmi férfiak a csődválasztmány, a csődbiróság pedig a nemzetek szövetségének tanácsa. Ilyen szerepek mellett méltóztassanak elgondolni, hogy annak a vagyonbukott, csődbe jutott országnak milyen sorsa lehet. A tömeggondnok idegen, a csődválasztmány idegen és a csődbiróság is idegen. Hogy ezek mennyire viselik majd a mi érdekeinket szivükön, hogy mennyire fogják honorálni a mi kéréseinket, különösen akkor, amikor ebben az együttesben a főszerepet nem a csődbíróság játsza, mint ahogy a magánjogban van, hanem az ellenőrző-bizottság, illetőleg az ellenőrző-bizottság háta mögött álló jóvátételi-bizottság, az a jóvátételi-bizottság, amelynek tagjai nagyrészt ellenségeink közül kerülnek ki, az elképzelhető. Nézzük meg most, hogy ebben a diktátumban a magyar kormánynak milyen jogorvoslata van? A magyar kormány élhet felfolyamodással, fellebbezéssel és észrevételezéssel, az ellenőrző-bizottság pedig kifogásokat tehet, észrevételezhet és fellebbezhet. Az ellenőrző-bizottság összes jogorvoslatai a nemzetek szövetsége tanácsához mennek. A magyar kormány a főbiztos intézkedései ellen felfolyamodással élhet, mégpedig a VI. cikk 9. pontja szerint a következő esetekben (olvassa): »Ha a magyar kormány ugy találja, hogy a főbiztos átlépte felhatalmazásának körét, akkor felfolyamodást intézhet a nemzetek szövetségének tanácsához. A tanács, mielőtt a felfolyamodás tárgyában bárminő határozatot hozna, előbb felhívja az ellenőrző-bizottságot, hogy tegye meg mindazokat az észrevételeket, amelyeket szükségeseknek vél.« Szabad tehát felfolyamodnunk, szabad panaszkodnunk, azonban ebben a paragrafusban nines olyan intézkedés, amely értéket adna ennek a felfolyamodásnak. Ez az intézkedés ugyanis az lenne, ha felfolyamodásunknak halasztó hatálya volna, ha a főbiztos akkor, amikor mi a felfolyamodást benyújtottuk, nem hajthatná végre intézkedését. De sajnos, erre vonatkozólag semmiféle intézkedés sines, a mi felfolyamodásunk tehát el fog menni, a főbiztos az- ő intézkedését végre fogja hajtani és a nemzetek szövetségének tanácsa dönthet akár javunkra, akár ellenünkre, az teljesen irreleváns lesz. Én azonban meg vagyok győződve arról, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa sohasem fog javunkra dönteni. A magyar kormánynak jussa van észrevételezni is. Az észrevételezési jog a magyar kormányt a VII. cikk 1. pontja alapján illeti, amely ekképen intézkedik (olvassa): »Ha valamely időpontban azután, hogy a főbiztos működése a 6. cikk 10. §-ának alapján véget ért és azelőtt, hogy a fennebbi 5. cikkben tervbevett kölcsön, valamint a kölcsön valamennyi részlete és vele kapcsolatos valamennyi felszólalás elintézést nyert, Magyarország pénzügyi helyzete ugy alakul, hogy a költségvetés egyensúlya vagy a kölcsön szolgálatára lekötött zálogok állandó értéke veszélyeztetve van, a tanácsnak jogában áll a jelen jegyzőkönyben megállapított ellenőrzés teljes rendszerét visszaállítani, beleértve nevezetesen a főbiztosnak és a jegybank mellett működő tanácsadónak kinevezését mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a jelen jegyzőkönyv magában foglal. Ez a visszaállított ellenőrzés mindig fenn fog állani, amig a tanács nem lesz ismét abban a helyzetben, hogy a pénzügyi helyzetet egészségesnek nyilvánítja.« Itt a 2. pontban jön az észrevételezésünk joga (olvassa): »Mielőtt a tanács bárminő határozatot hozna, az^ előző szakasz rendelkezéseihez képest előbb módot nyújt a magyar kormánynak arra, hogy előterjessze az általa jónak itélt észrevételeket.« S egy rettenetes szankció van itt, amely igy szól (olvassa) : »Magyarország haladéktalanul el fogja fogadni (Lendvai István: Parancsolóan!) a tanácsnak e cikk alapján hozandó határozatait _ és azokat késedelem nélkül végrehajtja«. (Éljenzés a jobboldalon. — Rupert Rezső: Ezeknek is csak az kell, mint Kun Bélának! Budapest, a többivel nem törődnek! — Zaj a szélsőbaloldalon, felkiálkiáltások a jobboldalon: Meskót éljeneztük!) Ez az észrevételezés tehát szinte semmit sem jelent, mert amikor a nemzetek szövetségének tanácsa szükségét fogja látni annak, hogy az ellenőrzést visszaállitsa, akkor a mi észrevételeinkre való tekintet nélkül vissza fogja állítani. (Lendvai István: Észre sem fogják venni az észrevételeinket!) Hiába megy oda a magyar kormány az ő észrevételeivel, ha a nemzetek szövetségének tanácsa nem pénzügyi okból, hanem politikai okból bele akar avatkozi a belső ügyeinkbe, akkor e szakasz alapján be fog avatkozni, mert ez a szakasz azt mondja »ha valamely időpontban«, tehát bármikor, még az sincs megmondva, hogy a szanálási idő alatt, vagy a szanálási idő után és teljesen a nemzetek szövetségének tanácsának belátásától függ, hogy mikor állítja vissza az ellenőrzést. (Zaj a jobb- és baloldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Arról sincs intézkedés ebben a szakaszban, hogy az ellenőrzés visszaállítása meddig tart. E szakasz alapján a visszaállított ellenőrzés időtlen időkig tarthat, tehát időtlen időkig külföldi diktatúra alatt lehetünk. A mi diktatúránk ennélfogva nemcsak a kormány diktatúrája lesz, hanem külföldi diktatúra is. (Lendvai István: A kormány végre fogja hajtani a külföldi diktatúra parancsait !) Ez a diktatúra nemcsak addig fog tartani, míg a kölcsönt visszafizetjük, hanem minden a kölcsönnel összefüggő kérdés elintézéséig, sőt azontúl is, mig a nemzetek szövetsége meg nem állapítja, hogy most már Magyarország pénzügyei szanálva vannak. Ez rettenetes perspektíva, ezzel foglalkozni kell, ezt át kell érteni t, képviselőtársaim. Nem hiszem, hogy Önök ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül elfogadják. (Lendvai István : Én elhiszem. — Kószó István: Ne fájjon magának a mi fejünk !) Nekem nem fáj senkinek a feje. (Kószó István: Akkor miért fogja ránk, hogy nekünk ez a lelkiismeretünkbe ütközik. Bizza ránk. — Zaj.) Azért szólok, hogy felébresszem a lelkiismeretüket. (Csizmadia András : Hogy az idő teljék. — Kószó István : Akkor elkésett, ébredjen fel előbb maga ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Horváth Zoltán: Végtelenül szomorú kijelentés az .államtitkár képviselőtársam részéről, (Zaj.) hogy biába beszélünk, nem tudjuk meggyőzni, mert hiszen a parlamentnek épen^ az volna a célja, hogy egymást érvekkel meggyőzzük. (Berki Gyula : Ez igaz ! — Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Csizmadia András: Ezek nem érvek, hiszen elolvashatjuk ezeket!) Ha önök azt mondják, hogy önöket nem lehet meggyőzni, akkor önmaguknak állítanak ki bizonyítványt. fKuna P. András: Ilyen érvekkel!) Olyan bizonyítványt, hogy önök nem tagjai a parlamentnek, hanem egy párt-abszolutizmus szolgái. (Kószó István: Nekünk megvan az álláspontunk, az meggyőződésünk és tanácsra nem szorultunk, különösen nem ilyenfajta tanácsra, amilyet ma kaptunk!) Elnök: Csendet kérek! (Rupert Rezső: Félti az autóját az államtitkár ur? Milyen érdeke az országnak, hogy magának autót tartson? — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak! (Rupert Rezső: Mindennap felvonul a fényes autójával ! Fogyasztja