Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

A nemzetgyűlés 277. ülése 1924. évi április kó 14-én, hétfőn, 237 tehát időrendben először a jóvátételt rendeztem volna mindenáron. (Felkiáltások jobb felől: Ah! Áh! — B. Podmaniczky Endre: Szépen ! — Rupert Rezső: Senki sem kért tőlünk jóvátételt! — Rubinek István: Csür-csavar !) Ha pedig a jóvátételt rendeztem volna, akkor mentem volna akár belföldi, akár külföldi kölcsönért (Rupert Rezső: A százezer holdasok mellett pusztul el ez az ország!), mert akkor az a belföldi és külföldi kölcsön produktiv kölcsön lesz. (Östör József: Azelőtt nem ezt tetszett mondani! — Graefl Jenő: Ezt a piacon elhiszik, de mi nem hisszük el! Legfeljebb a kapásoknak lehet ilyet beszélni !) Félő, hogy ilyen produktiv kölcsön nélkül nem lesz majd adóalany . .. (Rubinek István közbeszól.) Elnök: Rubinek képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Rubinek képviselő ur jelentkezzék szóra!) Propper képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Horváth Zoltán: . ., nem lesz, akit majd abba a bizonyos adóprésbe be lehet tenni. Azt hiszem, hogy amikor azok az idegen urak, azt az adóprést csavarni fogják, vagy a kormány által csavartatni fogják, akkor már az első, második, harmadik csavarásnál ki fognak hullani az adóalanyok (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az a táblázat, amelyet felállítottak, nem lesz egyéb, mint a halált megelőző agóniának a lépcsőfoka. (Rupert Rezső: Adóhátralék lesz belőle, nem adó! Dénes István: És vége a programmnak ! ) Elnök: Rupert és Dénes képviselő urak méltóztassanak csendben maradni, a képviselő urakat egyszer már rendreutasitottam, kénytelen leszek másodszor is megtenni. Horváth Zoltán: Az én véleményem szerint ez a rekonstrukciós terv csak akkor sikerülne, ha csupán az állam, mint jogi személy volna szegény, ellenben a polgárság gazdag, jómódban élő, akikből minden áldozatot ki lehet préselni. De itt nemcsak az állam koldus és szegény, hanem az adózó polgároknak 90%-a is földhözragadt, vagyonnélküli nyomorult szegény. (B. Podmaniczky Endre: Az nem fizet adót, akinek nincs semmije! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Hát a forgalmi adó! A só!) Elnök: Csendet kérek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagy Vince képviselő ur méltóztassék csendben maradni. (Nagy Vinee: Nehéz!) Tessék megpróbálni. (Zaj.) Kuna képviselő ur sziveskedjék csendben maradni. Horváth Zoltán: Képviselőtársam ismét tanújelét adta annak, hogy milyen behatóan foglalkozott ezekkel a törvényjavaslatokkal, amikor azt mondta, hogy szegény ember nem fizet adót. Hisz az adóteher legnagyobb részét a szegény ember fizeti! (Rupert Rezső : Mert áthárítják reá!) Méltóztassék elképzelni, hogy az ekként informált képviselő is támogatni fogja szavazatával a szanálási törvényjavaslatot. T. Nemzetgyűlés! Mint jogásznak kötelességem a törvényjavaslat jogi szerkezetével is foglalkozni. Első és általános megállapításom erről a törvényjavaslatról az, hogyha előttem mint biró előtt a hitelezők ebből a szerződésből kifolyólag keresetet indítanának, akkor én ezt a keresetet a limine elutasítanám, mert a keresetük alapját képező okiratok tipikus példái az uzsoraszerződésnek, tehát mint ilyenek a jó erkölcsökbe ütköznek, turpi s causalis ügyletek, melyek birói jogsegélyben nem részesülhetnek. Ebben a törvényjavaslatban nemcsak az a kritérium van meg, hogy a megszorult adóstól mindent elvesznek, ami csak érték van nála, hanem az engedélyezett 250 millió aranykoronával szembeu még az sincs meghatározva, hogy mennyi lesz az effektive tartozásunk. Ugyanis a második számú jegyzőkönyv 5-ik cikkének 5-ik pontja ekként szól (olvassa): »A kölcsönfeltétele, a kibocsátási árfolyam, a kamatok, a törleszté, a kibocsátás, a tárgyalásnak és címletek kiadásának költségei a főbiztos jóváhagyásának lesznek alávetve, kölcsön kamat — és törlesztési szolgálatához szükséges évi részletek összegét ugyancsak ő fogja jóváhagyni.« Lehetséges tehát, hogy akkor, mikor a főbiztos ur ezen külföldi kölcsön cimleteit az európai pénzpiacra kiviszi, a pénzpiacon rossz lesz a helyzet és kénytelenek leszünk azokat a 100 aranykorona névértékű cimleteket esetleg 50 aranykoronáért odaadni, vagy többért, vagy kevesebbért. Mi következik ebből? Nekünk netto 250 millió aranykoronát van jogunk a külföldön felvenni, s akkor lehet, hogy 500 millió aranykorona névértékű cimleteket kell a piacra vinnünk. Az adóságunk akkor nem 250 millió korona lesz és a kamatozás sem 250 millió aranykorona után történik, hanem 500 millió aranykorona után, és ugyanennyi lesz az adóságunk. De miután netto 250 millióhoz van jussunk, a szerződés rendelkezései szerint hozzá kell még számitani azokat a költséségeket is, amelyek a kölcsön kibocsátásának, a tárgyalásoknak és a kölcsöncimletek kiadásának a költségeit képezik, ugy hogy lehetséges, hogy 500 millió aranykoronánál is több lesz az adósság. Ez rettenés perspektiva és végtelenül nagy könnyelműség. Ha nem tekintem azt a rettenetes politikai lekötöttséget, amelyet ezek az első és második számú jegyzőkönyvek involválnak, hanem csak pénzügyileg nézem a dolgot, akkor is borzasztó sok az, ami elénk tárul. (Zaj a jobboldalon.) Lehetséges, hogy nem lesz 500 millió. Azt azonban tudom a külföldi pénzszakértők nyilatkozatából, hogy általában az egész világon pénszűke van, hogy mindén állam igénnyel lép fel a nemzetközi pénzpiacon, tudok arról t. képviselőtársam, hogy a japán ujrafelépitési kölcsönt most plaszirozzák Londoban, tudok arról, hogy a brazíliai kölcsönt is most plaszirozzák, tudok arról is, hogy a románok kölcsönt óhajtanak, a franciák is kölcsönt óhajtanak és mindezt el kell helyezni. Ha ennyi a kereslet, akkor a hitelező válogathat majd, hogy annak adja oda a pénzét, amelyiknek előnyösebben tudja odaadni és amelyiknél nagyobb biztonságot lát. Mi, a mi Beschreibungunk után el lehetünk készülve, hogy a legeslegkisebb árfolyamot fogja adni, tehát a névérték és a forgalmi érték között igen nagy lesz a differencia. Nézzük most már a külföldi kölcsön szerzésének közelebbi konstrukcióját. Megállapítható, hogy ez a szerződés — helyes kifejezéssel nem is szerződés, hanem diktátum a következő szerveket kreálja ; van egy főbiztos, a főbiztos mellett működő műszaki személyzet, ellenőrző bizottság, jegybanki tanácsadó, bizalmiférfiak és a rekonstrukciós terv részletes kidolgozására kinevezett bizottság. (Propper Sándor : Szóval megvan a bizalmiférfi-rendszer !) Ezek közül a szervek közül a rekonstrukciós tervek kidolgozására kineyezett bizottság elvégezte a dolgát, eltávozott, ennek tehát a külföldi kölcsön keretében több szerepe már nem lesz. A jegybanki tanácsadó ssintén nem. tartozik szorosan a külföldi kölcsönhöz, működési köre a jegybank alapszabályaiban van megállapítva és ebben a II. sz. jegyzőkönyvben csak utalás van arra, hogy abban az osetben, ha a pénzügyi ellenőrzés visszaállittatnék, akkor ez a visszaálllitás vonatkozik a jegybanki tanácsadóra is. A főbiztos mellett működő műszaki személyzet pedig segédszemélyzet, annak hatásköre nincs. A szerződés szerint tehát három főfunkciónárius van ; az első a főbiztos, a második az ellenőrző bizottság, a harmadik a bizalmiférfiak. A magyar kormánynak tehát a szanálási idő alatt ezzel a 32*