Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

236 A nemzetgyűlés 277. ülése 19, nyivel is előbbrevihetjük ennek a szerencsétlen országnak a sorsát. Mint mondtam, teljesen befejezett tények előtt állunk és igy a velük való tárgyalásuk tisztán udvariassági tény volt. (Rupert Rezső: Szegények, olyan komolyan elhitték, amit Bethlen nekik mondott, mert ők olyannak ismerték az országot, amilyennek Bethlen elmondta!) De ottani megjelenésünk mégsem volt teljesen hiábavaló. (Szijj Bálint: Tudtak rontani valamit? — Rupert Rezső: Magától kérdezzük! Herceg Szijj Bálint!) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kérem, sziveskedjék csendben maradni. Horváth Zoltán: Tiz, vagy tizenkét jószándóku külföldi úrral ültünk szemben, akikkel természetesen, amikor ezekről a dolgokról tárgyaltunk, szó esett a politikáról és szóba került többek között a szavazás kérdése is. Beszélgetés közben az egyik bizottsági tag a legnagyobb csodálkozással fogadta azt a kijelentésünket, hogy nálunk még ma is nyilt szavazás van. Annyira csodálkoztak rajta, hogy az egyik bizottsági tag arra kért bennünket, hogy magyarázzuk el, miként megy ez a nyilt szavazás. Tessék ezt megfontolás tárgyává tenni és hozzávenni gróf Apponyi t. képviselőtársunknak ez irányban tett kijelentéseit, hogy itt megnyugvás, igazi munka, megelégedés csak akkor lesz, ha a nép szóles rétegeit is beeresztik az alkotmány sáncaiba, (Baticz Gyula: Tehenek nélkül! — Dénes István: Vagyis, ha ez a többség nem lesz már itt!) és ha a népnek megadott jog a nép által szabadon, vagyis titkosan gyakorolható. Ami magát a kölcsönt illeti, erre nézve az a felfogásom, hogy ez tulaj donkép nem is kölcsön, ez csak forma, mely forma ürügye alatt egyrészt ellenségeink elszedtek tőlünk mindent és el fognak szedni mindent, ami még elszedhető, másrészt a nemzetközi érintkezésbe való belépésre szóló halálosan drága belépőjegye gr. Bethlen István kurzusminiszternek, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon — Berki Gyula: Tessék idejönni a szélső jobboldalra! — Dénes István: Mióta együtt küzdünk a javaslat ellen, átalakultak! — Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! Horváth Zoltán: Reánk ez a kölcsön nevetségesen csekély összegével furcsa benyomást tesz. Eszünkbe jutnak az emberevő négerek, (Halljuk! a, jobboldalon. — Rupert Rezső: Evésről van szó! — Propper Sándor: A rokonlelkek megnyilatkoznak! — Drozdy Győző: Podmaniczky arca is felderül!) akik, ha fehér embereket fognak és valamennyit nem tudják elfogyasztani, félreteszik, hogy majd jobb időben fogják elfogyasztani. (Drozdy Győző: Ezek mindent elhisznek, még azt is, hogy vannak emberevő négerek! — Derültség a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Mi is csupán arra kapunk segitséget, hogy a költségvetési deficitet pótoljuk, kizárólag tehát az életünk tovább tengetésére. Most még talán megemészthetők nem vagyunk, talán az emberevők gyomrát nagyon megfeküdnénk, de ez a költségvetési deficit eltüntetésére engedélyezett segély in praxi hogyan fog kinézni? (Propper Sándor: Gyorssegély!) Egy képet rajzolok, t. Nemzetgyűlés, önök elé. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Olvas meg rajzol!) Ez különösen a kisgazdákat fogja érdekelni. (Halljuk! jobbfelől. — Kuna P. András: Halljuk a nagy művészt! — Propper Sándor: A kisüstről lesz szó!) Képzeljék el, hogy az egész ország egy hatalmas adócsavar alá van fektetve. A csavarnak mind a két vége a főbiztos kezében van, a főbiztos előtt pedig egy táblázat van, amelyben fel \. évi április hó 14-én, hétfőn, van tüntetve, hogy bizonyos időszakokban mennyit kell e csavar segítségével az alatta fekvő országból kipréselni. (Derültség jobbfelől. — Rubinek István: Szépen tud rajzolni! — Rupert Rezső: A munkapárt is igy nevetett, amikor a háborút megüzenték.) Ha véletlenül az a külföldi segítség, amelyet a külföldi kölcsönből a deficit eltüntetésére felhasználhatunk, kevés, akkor a főbiztos csavar egyet, kettőt, hármat (Erdélyi Aladár: Plágium!), amig addig a táblázatig elér. (Erdélyi Aladár: Elő van irva, mit neki a beszéd! — Kuna P. András: Mégis van haszna a vicclapoknak irnü— Derültség jobbfelől.— Drozdy Győző: Mit kotyog az a kulacs?) A főbiztos tehát addig csavarja azt a srófot, (B. Podmaniczky Endre: Miért nem a csavart?), amig csak az adózó polgárok ki tudják izzadni a szükséges adót. Lehetséges azonban, hogy ez a csavarás addig tart, addig történik, mig az adózó polgárok hullaként kihullanak alóla (B. Podmaniczky Endre: Akkor jönnek a négerek! — Derültség) és kénytelenek lesznek — ugy van, t. báró ur! — kénytelenek lesznek a mi emberevőink bennünket idő előtt felfalni. A báró ur kivételesen nagyon okos megjegyzést tett! (Derültség a szélsőbaloldalon. — Szijj Bálint: Akkor esznek meg, amikor már kipréseltek bennünket?) T. Nemzetgyűlés ! Mindenki tudja azt, hogy csak HZ 3. kölcsön hasznos, amelyet jó szándékkal és nem uzsorakamat mellett adnak, és amely produktiv beruházásokra adatott. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) Ami nem produktív beruházásokra adatik, az nem az a kölcsön, amelyre ennek a megcsonkított, lerongyolt, koldus országnak szüksége volna. Nekünk hasznos és jószándéku kölcsönre volna szükségünk, tehát olyan kölcsönre, amelyet beruházásra tudnánk felhasználni, f Szabó Sándor : Eel vesszük azt is ! — Rupert Rezső : Egyebet sem tudnak ! Négy esztendő alatt elpazarolták az ország vagyonát ! Most kölcsön kell!) Ez a kölcsönnek nevezett összeg tulaj donképen nartokitum csak azért, hogy egy kis darabig még tengessük az életünket. De azt hiszem, t. Nemzet* gyűlés, hogy amikor ezt az adócsavart felállították, amikor ezt a táblázatot elkészítették, akkor, ezek a jószándéku t. külföldi urak gazda nélkül csinálták meg a számítást. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) Nem lesz gazda aki a rekonstrukciós tervek alapját képező rettenetes adókat és közterheket viselni tudja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Egy eladósodott, lerongyolt nép miképen kezdjen produktiv munkát akár a mezőgazdaság, akár az ipar terén ? Vagy tegyük fel, hogy meg is tudja kezdeni a mezőgazdaság és az ipar terén a produktív munkát, de egy még rongyosabb, koldusabb fogyasztó közönség miképen tudja azt a produkált ipari s mezőgazdasági terményt fogyasztani és miképen tud a vállalkozónak abból hasznot adni ? (Östör József : Ez a hitelezőnek nem jó információ ! — Dénes István : Nem is akarjuk ! Ez az ország beteg, ennek nem kell kölcsön ! — B. Podmaniczky Endre : Dénes adja a kölcsönt ! — Rupert Rezső : Tessék egyszer hazafiasságot mutatni! Jöjjenek, akiknek van, adjunk oda mindent, de az ország függetlenségét nem adjuk oda!) Elnök • Csendet kérek ! (Rupert Rezső : A múzeum egy sarkából ki tudjuk fizetni ezt a kölcsönt! De azért az országot eladják érte!) Rupert képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Rupert Rezső: A képtárunkból öt képpel kifizetjük az egészet! — Zaj.) Csendet kérek! Horváth Zoltán: Nekem az a felfogásom, hogy nincs külföldi kölcsönre szükség, nincs: erre a külföldi kölcsönre szükségünk, mert ezt nem tartom megfelelőnek. Én egy produktív kölcsönt szeszeretnék, és azt a produktiv kölcsönt ugy tudtam volna megkapni, ha a jóvátételt rendezik. Én