Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

A nemzetgyűlés 277. ülése 1924 a lakásüggyel kivánok foglalkozni. A külföldiek, vagyis a nemzetek szövetsége tanácsának tagjai normális gondolkozásnak . . . (Felkiáltások jobbfélől : Fordítva ! — Propper Sándor : Nem hasból beszélnek ! — Rupert Rezső : Ezek akarnak szanálni egy országot ! — Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Horváth Zoltán: ... természetes tehát, hogy ezeknek a normálisan gondolkozó férfiaknak a külföldi kölcsönért jött kormányhoz az volt az első szavuk, hogy add ide a költségvetésedet és zárszámadásodat. Végtelenül kiváncsi vagyok, hogy a kormány milyen költségvetést és milyen zárszámadást adott oda ezeknek az uraknak. Hiszen mi, a nemzetgyűlés tudjuk a legjobban, hogy nálunk sem költségvetés, sem zárszámadás nem volt és ma sincs, hanem államháztartási anarchiában élünk. Ha a kormány megtenné azt a szívességet, (Dénes István: Hogy lemondana!) hogy rendelkezésünkre bocsátaná azt a költségvetést és zárszámadást, amelyet ezeknek az uraknak rendelkezésére bocsátott, (Drozdy Győző: És látnók, hogy mennyit tékozolt a nemzeti vagyonból !) akkor azt is megtudnók, hogy milyen is az a halálos beteg költségvetés és hogy valóban szanálási terv, I melyet s

a kormány szándékol, megfelel-e annak a betegségnek. Egyúttal alkalmat adna nekünk, az illetékes háziorvosnak, a nemzetgyűlésnek arra, hogy mi magunk is erről a beteg költségvetésről diagnózist készítsünk. Hiszen mindezideig a nemzetgyűlés — pedig illetékes volna rá elsősorban, mint illetékes háziorvos is, — ezt a kormány által halálos betegnek jelzett költségvetést nem íaxta és a kormány anélkül, hogy nekünk, nemzetgyűlésnek ezt a költségvetést és zárszámadást bemutatta volna,... (Rupert Rezső közbeszól. — Almásy László: Ne oktasson senkit! — Azt mondtuk, hogy a beszédet olvasni nem szabad!) Ugy is illik az, hogy a munkapárt ügyvezető alelnöke adjon a jelenlétéről tudomást, vegyék tudomásul, hogy itt van. — (Esztergályos János: Ön még olvasni sem tud ilyen beszédet ! — Graeffl Jenő: Ebben csakugyan igaza van! — Kuna P. András: Esztergályos csak Zalaegerszegről tud beszélni!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A kormány, anélkül, hogy mondom, a nemzetgyűlésnek ezt a zárszámadást és ezt a költségvetést bemutatta volna, egyenesen külföldi professzorokhoz fordult, pedig a háziorvosnak, az illetékes nemzetgyűlésnek elsőrendű kötelessége és joga, hogy a beteget megvizsgálja, hogy a betegnek betegségéről diagnózist készitsen, hogy tanácsot adjon. Lehet, hogy ez a tanács talán akként szólt volna, hogy vigyék ezt a halálos beteg költségvetést és zárszámadást külföldi professzorhoz, de a kormány ezt meg sem kisérelte és súlyos hibát és mulasztást követett el a kormány, amikor a nemzetgyűlés szuverenitását lábbal taposta. De talán igy is megállapíthatjuk a nemzetek szövetsége pénzügyi bizottságának jelentéséből azt, hogy talán ez a mi költségvetésünk — melyet megjegyzem, hogy mi nem láttunk, nem is volt olyan halálos beteg. Mert a bizottság jelentésének hetedik fejezetében ez foglaltatik (olvassa): »Olyan kölcsönnek megvalósításáról van szó, amelynek tiszta eredménye 250 millió aranykorona. Hogyan lehet ezt elérni, milyen feltételek és milyen biztositékok melletti Igyekeztünk olyan tervet kidolgozni, amely nem foglal magában állami biztosítékokat. Kételkedünk abban, hogy ezeket gyakorlatilag meg lehetne szerezni és azt hisszük, hogy nem nélkülözhetetlenül szükségesek. Ausztria esetében szükségesek voltak ezek a biztosítékok, mert 1922 szeptemberében olyan volt a NAPLÓ XXIII. . évi április hó lá-én, hétfőn, 235 pénzügyi helyzete Ausztriának, mely az élelmiszerekkel és nyersanyagokkal való ellátás tekintetében teljesen a külföldtől függött, hogy a szociális zavargások komoly veszélyével és azzal kellett számolni, hogy ilyen módon megsemmisül mindazoknak a zálogoknak az értéke, amelyeket Ausztria felajánlhat. Ezenkivül nem volt még ismeretes, mennyire hatályos a Nemzetek Szövetségének ellenőrzése, amely még nem állotta ki a próbát. Ép ugy bizonytalan volt az is, hogy mennyire tud magához térni az az ország, amelyet A^alutáris reformjában támogatnak. Magyarország jelenlegi helyzete egészen más. Kültségvetése távolról sincs olyan kétségbeejtő helyzetben, (Drozdy Győző: Nincs is költségvetése !) gazdasági életének ziláltsága, — pénzének értékvesztése után ítélve— nem haladt enny ire.Természetes segélyforrásai jóval biztosabb alapot szolgáltatnak, mezőgazdasági népessége nem adokot olyan aggodalomra, mint Ausztria ipari népessége. (Dénes István: Ebben az országban látták, hogy ad-e vagy nem!) Hogy nekünk és az utókornak is módja és alkalma legyen eldönteni azt, hogy szükség volt-e arra, hogy a kormány a nemzetgyűlés megkerülésével és a nemzetgyűlés előzetes megkérdezése nélkül egyenesen külföldre menjen, a következő határozati javaslatot bátor vagyok benyújtani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — B.Podmaniczky Endre: Ezt legalább lehet olvasni!) (olvassa): „Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy még jelen törvényjavaslatok részletes tárgyalásának megkezdése előtt mutassa be azon költségvetést és zárszámadást, t mely a külföldi kölcsön akciónak alapját képezi." (Propper Sándor: Helyes, elfogadjuk, megszavazzuk!) Ezt annál is inkább kérem, hogy méltóztassanak elfogadni, mert a legfőbb külföldi professzorok, igy különösen a Népszövetség pénzügyi bizottságának kiküldötte, azoknak elnöke, Strakosch ur megállapitotta azt, hogy két évvel ezelőtt nem lett volna szükség külföldi kölcsönre. (Rupert Rezső: Ezt szeretné a ministererelnök ur mondani, hogy könnyebb lett volna a szanálás! Ott voltunk, a saját fülünkkel hallottuk! — Propper Sándor: Magyarország házi zsidaja mondta, tehát igaz!) Itt elmondom azt is. hogy azoknak a t. képviselőtársaimnak volt igazuk, akik ez elé a népszövetségi bizottság elé nem mentek el és igy nem kerültek abba a kinos helyzetbe, hogy felvilágosításokat adjanak és észrevételeket tegyenek olyan zárszámadásra, melyet nem láttak. (Rupert Rezső: Próbálják még egy néppel megtenni, hogy nem adnak neki számadást az adókról!) Ezek az idegen urak, akik teljes jóhiszemben azt gondolták, hogy Magyarország nemzetgyűlési képviselői az állam költségvetéséről és^ zárszámadásáról informálva vannak, vagy legalább is fogalommal bírnak, rendelkeztek a költségvetéssel és zárszámadással. Egy nagy halmaz irás volt előttük, mely teljesen kimeritette a költségvetést és zárszámadást, ellenben mi teljesen tájékozatlanok voltunk, hozzájuk kérdést nem intézhettünk, észrevételeket nem tehettünk. De azért is okosan tették azok a képviselőtársaink, akik nem jelentek meg ezek előtt a külföldi urak előtt, mert ezek azért voltak ideküldve, hogy az 1. és 2. számú jegyzőkönyvben, valamint a pénzügyi bizottság jelentésében körülirt latitüd között egy reorganizációs tervet készítsenek, érdemben tehát semmi hatáskörük nem volt. Ezek az urak tulajdonképen csak azért jöttek ide, hogy a koporsóba szorított országra a koporsó fedelét rátegyék. Rupert képviselőtársam és én, mindezek ellenére elmentünk ezek elé az idegen urak elé, egyrészt azért, hogy a ministereinök-állás tekintélye iránt érzett alkotmányos érzésünknek kifejezést adjunk, másrészt abban a naiv hitben, hátha egy szemer32