Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

234 A nemzetgyűlés 277. ülése 19k potom 250 millióért idegen egyénnek nemcsak a pénzügyi diktatúrát, de a közigazgatás diktatúráját is eladják. (Dénes István: Ezt még Wolffék is megkontreminálják!) Én ezt végtelenül komoly dolognak tartom, és hogy alkalmat adjak egyrészt a kormánynak arra, hogy megnyugtató nyilatkozatot tehessen, másrészt a többségnek is arra, hogy megnyilatkozzék olyan irányban, hogy ő is csupán pénzügyi diktatúrát akar, bátor vagyok benyújtani a következő határozati javaslatot (olvassa): »Mondja ki a Ház, hogy a nemzetek szövetsége tanácsa által kiküldött pénzügyi albizottság jelentésének 8. fejezetében a 3. sorszám, alatt irt »egyéb közigazgatási rendszabályok«, és a törvényjavaslat 2. §-ában irt »szükséges intézkedések«, csakis pénzügyi közigazgatási rendszabályokra vonatkoznak, s az állami élet egyéb megnyilvánulásait felölelő közigazgatás ide nem értendő.« (Élénk helyeslés balfelölj T. Nemzetgyűlés! De felelősséggel tartozik a kormány és" a többség azért is, — és a súlyos felelősséggel szemben mentő körülményekre nem tarthat igényt. — mert a kormány és a háta mögött ülő többség ugyanazt a szerepet tölti be, mint a. munkapárt. (Dénes István: Még rosszabb szerepet!) A munkapárt is képviselői mandátumát meghosszabbította csak azért, nehogy a hatalmat ki kelljen adni a kezéből s olyan többség alakuljon, amely az osztrák nagyhatalmi hóbortért nem hajlandó a háborút az utolsó emberig és az utolsó falat kenyérig folytatni. Mindenki tudta, hogy a háborút már 1914 decemberében, de különösen akkor, amikor az olasz és a román nemzet, leginkább pedig akkor, amikor Amerika is beleavatkozott a háborúba: végleg elvesztettük (Ellentmondások jobbfelől.) s a munkapárt mindennek ellenére két kézzel szórta továbbra is vagyonunkat és áldozta vérünket. Még arra is hoztak törvényt, hogy a galíciai ezredekben, amelyek megritkultak, magyar legénységgel pótolják a hiányt, magyar fiukat sorozzanak oda be és mindez csak azért volt, hogy a munkapárt ne legyen kénytelen kiadni kezéből a hatalmat. Bíztak Tiszában, bíztak a német szövetségben (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) és hittek a hazug Höferjelentésekben, amelyek mindig győzelmekről adtak hirt. (Drozdy Győző: Dobra került az ország! — Zaj. — Kállay Tamás: Egész Magyarországot adtunk át 1918 ban! Idegen katona, ellenség nem volt itt! — Felkiáltások jobbfelől: Igaza van Kállaynak! — Kállay Tamás: Tetszett volna a határokra katonaságot állitani, nem pedig széjjelszórni a hadsereget! — Zaj.) Elnök : Kérem Kállay Tamás képviselő urat méltóztassék csendben maradni! (Kállay Tamás ; 50 cseh katona foglalta el Kassát.) Kállay Tamás, képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. Dénes István közbeszól) Dénes képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán : Kállay Tamás képviselőtársam erélyes közbeszólására (Kállay Tamás : Nem erélyes, csak lelkemből fakadó l) két tényt állapitok meg : az első az, hogy a képviselő ur lelkes munkapárti volt; a másik az, hogy azokat a memoárokat, iratokat, történelmi okmányokat és dokumentumokat, amelyek már régen megcáfolták azt, amit ő állit s amiért lelkesedik, nem olvasta el. (Erdélyi Aladár : Majd utána nézünk ! — Nagy Vincze : Ott vannak a német hadvezetőség jelentései ! — Folytonos zaj. — Dénes István közbeszól.) Elnök: Dénes István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassanak a szónoknak megadni a lehetőséget arra, hogy beszédét folytathassa. Horváth Zoltán : Mai helyzetünk gazdasági i. évi április hó lá-én, hétfőn, téren pont ugyanezt a képet mutatja. Önök ugyan nem hosszabbitották meg mandátumaikat, hanem terror, korrupció és egyéb erőszakos eszközök utján (Berki Gyula : Ugy van ! Zaj.) jutván mandátumhoz, Önök sem mernek választatni, (Berki Gyula : De fogunk ! Sokkal hamarabb, mintsem gondolják az urak ! — Drozdy Győző : Ne ijesztgessetek! — Zaj. Elnök csenget.) mert félnek, hogy a választásoknál a jól bevált terror, korrupció és egyéb erőszakos eszközök sem lesznek elegendők arra, hogy újra mandátumhoz jussanak. (Erdőhegyi Lajos : Ezek csak hattyúdalok!) Önök elé is odafestették a háborút, és pedig a belső gazdasági háborút, amelyet meg kell nyerniők. Önökről is megállapították, hogy már elindulásukkor elvesztették a belső gazdasági háborút, mert az ezen háború vezetéséhez szükséges muníció, az üzleti érzék és szellem helyett (Erdélyi Aladár : Nem ott volt a hiba. — Zaj.) más, magnélküli municiót, a felekezeti, faji és társadalmi gyűlölködés puffogó munícióját vitték oda. (Zajj Önök is belső gazdasági háborúban az utolsó' szálig feláldozták a szellemi és fizikai munkásokat. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Önök is biznak Bethlenben, aki a gazdasági háborút idebenn már többször és végleg elvesztette. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Önök is biznak nem ugyan a német szövetségesben, hanem az ellenségből lett barátokban. (Zaj.) Önök is hisznek az ebben a gazdasági háborúban világgá bocsátott hazug Höfer jelentésekben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig a külföldi nehezebb gazdasági háborút Bethlen István hadvezér vezeti, (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső : A háborút csinálót is igy éljenezték! — Zaj. Elnök csenget.) aki a belső könnyebb gazdasági r háborút Korányival, Hegedűssel, Kállay val végleg elvesztette. (B. Podmaniczky Endre: Jósok már nincsenek!) T. képviselőtársaim, jól vigyázzanak! (Rupert Rezső: A választópolgárok nem éljenzik !) Mi névszerinti szavazást fogunk ^ kérni; (Helyeslés jobbfelől.) közokiratilag óhajtjuk megállapítani, hogy kik azok, akik szavazatukkal hozzájárultak csonkaMagyarország gazdasági összeomlásához. (B. Podmaniczky Endre: Akik nem akarják, hogy talpraálljon az ország! — Rupert Rezső: Jól van, báró ur! Zaj. — Elnök csenget.) Mi 1918 november 16-ikából tanultunk. (Kuna P.András: Megalkották csonka Magyarországot !) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán : Mikor a képviselőházi kupolacsarnokban megjelent mindenki és lelkesen üdvözölte a népköztársaságot, (Élénk ellentmondások és nagy zaj jobbfelől. — Esztergályos János : Ott volt Podmaniczkytól kezdve mind! — B. Podmaniczky Endre: Nem igaz! — Esztergályos János: Fogadjunk, hogy igaz! — Zaj.) akkor névszerinti szavazást nem tartottak, most tehát egyszerű és természetes, hogy letagadják a jelenlétet. (B. Podmaniczky Endre : Nem szoktunk semmit letagadni ! — Esztergályos János : Még a csillagokat is az egekről. — Derültség. — Kuna P. András: Ök felejtik el, hogy mit csináltak ! — r Drozdy Győző : Névszerinti szavazást fogunk kérni ! — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Drozdy Győző : Indítványt nyujhatok be ; igy is meg lehet tanulni !) Drozdy Győző képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán : Áttérek az előttünk fekvő törvényjavaslatoknak közelebbi taglalására. (Mozgás jobbfelől.) Elsősorban a külföldi kölcsönnel, másodsorban a jegybankkal, harmadsorban pedig