Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
18 À nemzetgyűlés 275. ülése 1924. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez nem antiszociális és nem is kommunista felfogás. Hallottam már, hogy csak kommunisták gondolkozhatnak igy. Szó sincs róla. Itt azt kell nézni, mi az állam érdeke. Salus reipublicae suprema lex: a legfőbb törvény az állam érdeke. És az állami érdek azt diktálja, hogy ezen a téren is tehercsökkentést érjünk el. Tessék a kormányzatnak — ismétlem — odatörekedni, hogy vagyonos és máshol elhelyezkedett nyugdíjasokat nyugdíjban tovább ne részesítsen. T. Nemzetgyűlés! Ezekután rátérek a lakáskérdésre. {Lendvai István: Nagyon érdekes kérdés. Lakáskérdés van, de lakás nincs.) Ez a kérdés igen lényegbe vágó kérdése ennek a nyomorult országnak s nemcsak Budapest kérdése ez. Leszek bátor illusztrálni azt, hogy ez a vidéknek is fájó pontja. Nálunk sokáig megokoltnak tartották és tartják most is egyideig a lakásmegkötöttséget. Elismerem, hogy erre szükség volt és szükség van ma is, de az bizonyos, hogy nem egészséges helyzet a lakásmegkötöttség, mert ezzel — amint azt számtalan példából láthatjuk — a lakáskérdést helyesen megoldani nem tudtuk. Itt mari igazán lehetne mondani azt, hogy a lakásmegkötöttség mai formája sóklcal jobban hasonlít a kommunista felfogáshoz, mint dolog, amelyet az előbb érintettem. (Lendvai István: Szüntessék meg a lakáshivatalt!) Tessék az állam alkalmazottainak, a magánalkalmazottaknak, a munkásoknak megfelelő szociális helyzetet teremteni, tessék megérdemelt munkájuk bérét megadni! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor nem lesz szükség lakásmegkötöttségre, amely — ezt ismételten leszögezem — nagyon egészségtelen állapot. Ezt az egészségtelen állapotot azonban a kormányzat egészségtelen gazdasági politikája okozta. I Ha a kormány gondoskodott volna arról, hogy kellő progresszív adóztatással annyi bevételi forrást teremtsen, mint amennyit kénytelen most teremteni külföldi nyomásra, akkor módjában lett volna az alkalmazottakat tisztességesen javadalmazni 1 , ugy, amint azt Ausztria tette a legnehezebb helyzetben is. Hozott volna olyan szociális törvényeket, amelyekkel a privát vállalatokat is kötelezte volna arra, hogy alkalmazottaikat, munkásaikat tisztességesen fizessék, akkor nem kellett volna megkötni a lakást (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), akkor nem kellett volna azt a szörnyszülöttet teremteni például Budapesten, amelyet itt a lakáshivatal jelent. (Lendvai István: Vidéken is igy van!) Igen, igy van a vidéken is. (Zaj.) Önök arra szoktak hivatkozni, hogy a lakásmegkötöttség másutt is megvan; ennyire azonban az sehol sincs meg. Másutt már sokkal előbbre vannak ezen a téren, mint mi. Mi azért nem mehetünk előbbre, mert itt antiszociális gazdasági politika folyt, nevezetesen a dolgozó elemeket, a testi és szellemi munkásokat nem fizették kellőképen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindig arra hivatkoztak, hogy a bankárnak nincs szüksége arra, hogy megkötött lakáskeretek között tartson lakást, hanem elsősorban a tisztviselőnek, akinek a bőrére takarékoskodott az állam, volt erre szüksége. Csakhogy nem a saját akaratából volt erre szüksége, hanem a komány hibás gazdasági és pénzügyi politikája következtében. Hogy a vidékről is hozzak fel erre példát, évi április hó 11-én, pénteken. megemlíteni, hogy nagyobb falvakban, igy az en járási székhelyemen is — melyre mindjárt rátérek — azzal okolják meg máris a lakásmegkotottséget, hogy az állami tisztviselőkre való tekintettel van erre szükség. Az én járási székhelyemen van körülbelül négy-öt állami tisztviselői család, s most ezeknek a családoknak a kedvéért, jobban mondva nem ezek kedvéért, hanem a kormány kedvéért, a kormány hibás pénzügyi politikája következtében megnyomorítják az egész község lakosságát. Megemlítem például azt, hogy kerületem egyik községében, ahol a megkötöttség sokáig fennállott, megtörtént a következő eset: Egy jóravaló kisgazda, aki korai árvaságra jutott — kiskorában elvesztette édesatyját —, nagyszüleihez volt kénytelen költözni édesanyjával együtt, aki újra férjhezment s a házába még a békeidőben bekvártélyozta magát egy lókereskedő, aki a háborús konjunktúrákat kihasználva valóságos > milliárdos lett. S amig az a zsidó lókereskedő ott terpeszkedett annak a kisgazdának a házában, ez a kisgazda, aki közben felnőtt és családot akart alapítani, nem tudta visszakapni a lakását attól a milliárdos hadizsidótól, nem tudta visszakapni, hogy családot alapithasison és beköltözhessek azért, mert a lakásmegkötöttség erre nem adott módot. Nem égbekiáltó, felháborító anomália ez? Nem joggal keseredik el az az adózó polgár, az a tisztességes kisgazda, amikor látja,, hogy apai örökségként reája maradt házából ki van zárva, nem alapithat családot és nem költözhetik oda be akkor, amikor ott terpeszkedik egy hadimilliár;dois, aki, amíg ő a háborúban küzdött, idehaza milliókat szerzett? Ilyen állapotokat hozott létre ez a borzasztó lakásmegkötöttség a vidéken is. Ami pedig járásom székhelyén, Igáiban történik, mondhatom, egyenesen hajmeresztő. Ez a község nem esnék a lakásrendelet hatálya alá, mert 4000 lelken alul van; de mint az előbb emiitettem, van ott néhány tisztviselő-család s ezek el vannak helyezve bérházakban. Ennek a néhány tisztviselői családnak a kedvéért kiveszik a lakásrendelet hatálya alól ezt a községet és kimondják rá továbbra is a megkötöttség-et. Hogy milyen állapotok vannak ebben a községben, ezt már bátor voltam egyszer interpelláció keretében is előadni. (Lendvai István: Interpellálhatsz* amennyit akarsz! — Zaj.) Elnök (Csenget): Csendet kérek. Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Megtörtént ezen a járási székhelyen a következő eset: Egy kisgazda-családnak becsületes szerzemény és öröklés utján két háza volt és van. Az egyik házát kiadta még békeidőben a pénzügyőrségnek, s ezen háza után ez a kisgazda úgyszólván semmiféle bért nem kap, mert amit a megkötöttség mellett kapna — a békebeli bér néhányszorosát —, az nem elég a legsürgősebb javitásokra sem. A másik házában lakott édesatyja a feleségével és maga is a családjával. S jön egy rendelkezés, egy főbírói intézkedés -~ nem mondom, hogy direkt azért, mert ez a kisgazda a választások alatt mellettem volt és nem a hivatalos jelölt mellett (Lendvai István: Nagy a valószínűség erre!), bár nagy a valószínűség, hogy ezért tötént — amellyel ezt a kisgazdát kitelepítik a maga: félházából, azt mondván* hogy menjen abba a félházba, amelyben az édesatyja meg az édesanyja lakik. Két háza van tehát és. még sincs hova lehajtania
