Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ütése 192Í. évi április hó îî-éri, pénteken. 19 •a.-fejét. Így volt ez hosszú időn keresztül. Jártunk, instanciáztunk mindenfelé, nem voltunk azonban képesek elérni azt, hogy visszaadják ennek a kisgazdának legalább az őt jogosan megillető lakásrészt. Hogy a mai lakás-megkötöttség milyen anomáliákat szül, erre nézve elmondok egy másik jellemző esetet. Ugyanebben a községben lakik szintén egy hadimilliomos egy kisgazda-családnál. Két lakás van a házban: egy nagyobb lakás, amelyben a hadimilliomos lakik és egy kisebb, két szobából álló lakás, amelyben a tulajdonos lakik. Mivel a tulajdonos fia most megnősült, tehát a család megszaporodott, nem volt elég részükre az a szűkebb lakás, amely azonban a hadimilliomos összesen három tagból álló családjának untig elég volna. Azt kérte tehát a háztulajdonos, hogy cseréljék ki legalább a lakást, hogy t. i. azt a nagyobb lakást, amelyben eddig a hadimilliomos lakott, átvehesse Ő, a hadimilliomos pedig a maga kis családjával elégedjék meg azzal a kisebb lakással, amely.ben eddig ő lakott. Az alsófoku lakásügyi hivatalok el is rendelték a lakáscserét. Akkor mindenféle orvosi, meg közigazgatási bizottsággal kisüti az a hadimilliomos, hogy az a lakás, amelyben a tulajdonos lakik, nem egészséges, tehát ő azt nem foglalja el. Nem szomorúan komikus dolog-e, hogy egy lakó azt mondja, hogy az a lakás, amelyben a tulajdonos lakik s amely a tulajdonosnak jó, neki nem jó, abba ő nem költözik bele? Ezen az alapon felfüggesztették ennek a cserének a végrehajtását és az a kisgazda-család — most már tulaj donképen két család — nyomorult szűk kis lakásba kénytelen szorulni, mert a régi lakó azt nem, fogadja el. Meg kell említenem, hogy épen ezen a helyen, Igaion, járásom székhelyén, ahol annak lélekszáma folytán nem volt megkötve a lakásforgalom, mivel nem érte el a 4000 lakót, ezeknek aa embereknek, akiknek házaik vannak, megvolt a reménységük, hogy jogtalanul el nem rekvirálják lakásaikat pénzbeli megtérítés fejében s hogy végre megszabadulnak a tehertől. Nem akarták ők lakóikat kitenni, csupán azt, hogy tisztességes kis jövedelmet, házbért kapjanak házaik után. És akkor megtörtént az a hallatlan eset, hogy ebben a 4000 lelken aluli kisközségben is annak a néhány családnak a kedvéért újra kivételt csinált a népjóléti ministerium, újra megkötötte a lakásforgalmat s ezzel e szegény kisgazdaembereknek minden reményét csirájában elfojtotta. Azért, mert ez véletlenül épen akkor történt, mikor én a kormánypárti padokról az ellenzéki padokra ültem át, nem akarom, azt mondani, hogy összefüggést találok a kettő között; de sajnos, a mai politikai irányzat mellett nem lehetetlen az sem, hogy azért történt ez a nyomás az ottani lakásforgalom terén, mert képviselőjük otthagyta a kománypártot. (Egy hang jobb felől: Ez nem tartozik ide!) Ez a lakáskérdéshez tartozik, tehát a szanálási javaslatokkal nagyon . szorosan összefügg. (Rupert Rezső: A lakáskérdés benne van a szanálási javaslatban!) A lakáskérdésben leszögezem azt az álláspontomat, hogy... (Mozgás^ és zaj jobb felől. — Csontos Imre: Oda beszéljen a képviselő ur, amott panaszolják!) Mindenkinek megmondom. Leszögezem mint tényt, hogy a mai lakásmegkötöttség igazságtalan. És erre okot a kormány helytelen gazdasági politikája ad; ez pedig a képviselő urakra tartozik, mert nem lett volna | szükség a lakásmegkötöttségre, ha a kormány zat a dolgozó osztályok megélhetéséről ugy gondoskodott volna, mint ahogyan gondoskodnia kötelessége lett volna. Ismétlem: üres mentség és jogtalan kifogás az, hogy a háború és a forradalmak után a kormányzat nem tehetett másként. Mert hiszen látjuk Ausztriát; miért volt az osztrák kormány mindig abban a helyzetben — még a legnehezebb időben is —, hogy alkalmazottait és a munkásokat tisztességesen javadalmazza'? (Rupert Rezső: Tisztességes kormányzás, puritán, becsületes kormányzás!) Azt kivánom tehát, hogy az a rendszer, amely a javaslatban kontempláltatik, hogy t. i. azokon a helyeken, ahol a lakásrendelet szerint a lakásmegkötöttség felszabadittatik, ugy érvényesüljön, hogy ne legyen kivétel. Mert ez megint anomáliákra vezetne: mint előbb is illusztráltam, esetleg a képviselők magatartása miatt megtörténhetik, hogy komoly indok és alap nélkül a lakásügy rendezése terén anomáliák állanak elő és az igazságtalanság csak fokozódik. A lakáskérdésnek olyan megoldását, hogy a lakások felszabadittatnak, ezt csak helyeselni tudom. De ezzel karöltve kell járnia annak, hogy az állani a maga alkalmazottairól tisztességesen gondoskodjék és törvényben kötelezze a magánvállalatokat is arra, hogy a magántisztviselőket és munkásokat is a szükségnek, a viszonyoknak megfelelő módon javadalmazzák és fizessék. Ha ez meg fog történni, akkor nyugodtan nézhetünk a lakáskérdés olyan megoldása elé, amely egyedül helyes és igazságos^ mert ezzel sok-sok anomália, sok igazságtalanság és baj fog megszűnni. Hogy a kormány a lakások felszabaditására törekszik, azt helyeselni tudom, de csak akkor, ha ezzel kapcsolatban rendezést nyer a dolgozó néposztályok anyagi megélhetése is. Ezzel beszédem vége felé járok. Szükségesnek tartottam mindezeket mindenféle obstrukciós szándék nélkül elmondani. (Derültség a jobboldalon.) Nem tudná rámbizonyitani senki a t. túloldalról, hogy amiket elmondottam, azok nem a törvényhozónak lelkiismeretes kötelességéből folyó dolgok. Igenis, amiket elmondottam azért mondottam el, hogy ebben a sors döntő órában, amikor a nemzet sorsa dől el hosszú időre, leszögezzem a magam felfogását. Ismételten hangsúlyozom, hogy a legboldogabb lennék én, ha csalódnék abban a feltevésemben, hogy ez a külföldi kölcsön és az kapcsolatos dolgok nem fognak jót hozni ennek az országnak. Én lennék az első, aki meghajtanám az elismerés lobogóját és elismerném, hogy tévedtem, ha ezek a javaslatok csakugyan az ország szanálásának útjára vezetnek. Én azonban ugy vélem, hogy ha ideig-óráig látszani is fog esetleg a gazdasági javulás — bár egyelőre abszolúte nem látszik —, ha ez a külföldi kölcsön olyan remédium és orvosság lenne is, amely feltétlenül meggyógyítaná minden bajunkat — legalább is gazdasági bajainkat —, akkor, ma, amikor itt vannak a javaslatok és a kormány forszírozza ezek megszavazását, már éreztetniök kellene hatásukat, ennek pedig én nyomát nem látom. Nem javul a gazdasági helyzet, sőt napról-napra romlik. A korona vásárló, ereje befelé olyan hallatlan csökkenésnek van kitéve napól-napra, hogy az igazán hajmeresztő. Ez is azt bizonyítja, hogy a külföldi kölcsön nem lesz olyan remédium, nem lesz olyan csodaszer, amely gazdasági bajainkat meg 3*