Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

 nemzetgyűlés 277. ülése 19k gyűlés plénuma előtt elismerjük. Ha ezt célozta, akkor megállapitom, hpgy kijelentése után az ön kiválósága minden kétségen felül áll. {Mozgás. — Propper Sándor: A legújabb Dante-interpretátor !) Egyszóval a ministerelnök ur megítélése szerint ez az utolsó életelixir, amellyel az agonizáló ország gazdasági talpraállásához hozzájuthat. De ha ez igy van, akkor kérdem a t. ministerelnök urat, miért csak egynéhány nappal ezelőtt adták ki e törvényjavaslatokat (Baticz Gyula: Ugy van! Még át sem lehetett olvasni!) és miért hajszolják a nemzetgyűlést, hogy testben, lélekben összetörve, kifáradva tárgyaljon és döntsön ezek felett a halált vagy életet hozó javaslatok felett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem azt is a ministerelnök úrtól, hogy ezeket a törvényjavaslatokat miért nem szerelték fel az összes okmányokkal, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyek nemcsak a törvényjavaslatok megértéséhez szükségesek, hanem azoknak kiegészítő részei is, és e törvényjavaslatok megszavazásával szintén tőrvényerőre emelkednek. Tisztelt Nemzetgyűlés! A házszabályok szerint a tárgyalások alkalmával minden képviselőnek jelen kell lenni. Az ülések előbb 5 órát, azután 10 órát vettek igénybe, most pedig 16 órát vesznek igénybe. Kérdem az igen tisztelt túloldaltól, ha komolyan akarja a nemzetgyűlési képviselő hivatását felfogni, tizenhat órás ülés mellett és a házszabályoknak ily rendelkezése mellett képes-e arra, hogy egészségének kockáztatása nélkül alaposan és lelkiismeretesen foglalkozzék ezekkel a főbenjáró javaslatokkal. (ZajjT. képviselőtársam! önöknek könnyű. Berki Gyula: Önök nincsenek itt sohasem, különösen a képviselő ur. — Farkas István: Hát távollétében beszél? — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önöknek nagyon könnyű, t. képviselőtársam, mert hiszen a javaslatokat talán el sem kell olvasniok, a javaslatok felett talán gondolkodniuk sem kell ; (Zaj a jobboldalon.) Önöknek csak arra kell ügyelniök, hogy a házszabályellenesen beosztott turnusokban megjelenjenek, és adott jelre szavazzanak. (Berki Gyula: Érveket kérünk, nem pedig ilyen üres lappáliákat.) Ez a tárgyilagos kritika. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán : Mi tisztában vagyunk azzal, hogy önöknek hiába beszélünk, (Nagy zaj. Elnök csenget.) de mindaz, amit elmondunk, szükséges a korkép megfestéséhez, mert hiszen a mi beszédeink a történelemnek szólnak (Élénk derültség és zaj a jobboldalon. — Baticz Gyula: Volt már olyan többség, amely nevetett ilyen komoly dolgokon. — Drozdy Győző : Mikor az ország háromnegyed részét elvesztettük, akkor is igy kacagtak. — Zaj.) T. képviselőtársam, ez a kijelentés a legkomolyabb, mert hiszen ha egy kornak históriáját meg akarják irni, különösen a politikai históriáját, politikai helyzetét, akkor elsősorban annak a kornak parlamentjét, nemzetgyűlését veszik elő. Az a történetíró majd elő fogja venni ezeket a naplókat és látni fogja, hogy az ellenzék hogyan dolgozott, (Berki Gyula: Zsirkay beszédét elolvassa a történetíró !) és hogyan viselkedtek önök. (Zaj.) De ha már időt nem adtak nekünk arra, hogy ezekkel a súlyos törvényjavaslatokkal behatóan foglalkozzunk, miért nem bocsátották rendelkezésünkre az összes iratokat. A törvényjavaslat indokolásának 2. számú mellékletében a szerb-horvátszlovén delegációval kötött megegyezés b) pontjában többször említtetik az 1923. szeptember 6-ikán kötött átalányegyezség és a külön d) pro»tokollum. Ezek igen fontos iratok, mert hiszen }

4. évi április hó 14-én, hétfon, 229 ' azokról az anyagokról és műtárgyakról van bennük szó, melyeket nekünk ezen törvényjavaslatok alapján a szerb—horvát—szlovén királyság részére ki kell szolgáltatni. Ha tehát komolyan foglalkozunk azzal, hogy a külföldi kölcsön kapcsán nyújtott előnyökért a másik szerződő fél mit ad, akkor ugyebár, nekünk is tudnunk kell, hogy mi az ellenérték, amit mi nyújtunk a másik szerződő félnek. A kormánynak tehát elemi kötelessége volna ezeket a fontos iratokat a nemzetgyűlés képviselőtagjainak rendelkezésére bocsátani. Ez igen érdekes okmány, mert utal arra az 1923 szeptember 6-ikán kötött átalányegységre, amelyben valamit elintéztek, de hogy mit intéztek el, hogy abban az átalányegyességben mit adtak át az SHS királyságnak, az nincs megmondva, csak az, hogy a még el nem intézett kötelezettségek lerovása végett adják a következőket. Én tehát fontosnak tartom, hogy ezek az iratok előkerüljenek. De arról sem gondoskodott a t. kormány, hogy a cseh-szlovák és román államokkal folytatott tárgyalások, az alapakták és megállapodások is rendelkezésünkre álljanak. A cseh-szlovák állammal folytatott tárgyalásokról egy betűt sem tudunk, a románokkal folytatott tárgyalásról pedig csak egy sürgöny van az iratokhoz csatolva. Végül illett volna ezekhez az iratokhoz részletes költségvetést is csatolni. (Igaz! Ugy van! balfelöl. — Propper Sándor: És zárszámadást!) A részletes költségvetésből és a többször követelt zárszámadásból tudnánk azután alapos kritikát gyakorolni, vájjon az a szanálási terv, amelyet a kormány végre akar hajtani, valóban szanálás lesz-e, Az ilyen gyorstalpalás mellett, ilyen hiányok mellett még a többségi párt tagjai sem szavazhatják meg a törvényjavaslatokat, ha törvényhozói tisztjüket lelkiismeretesen óhajtják betartani. Ezek után ugy vélem, jogos és indokolt az az eljárásom, amikor a kormány ellen a nemzetgyűlés lenézése és semmibevevése miatt vádat emelek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon nem lenézés és negligálás-e az, hogy a t. kormány azt kivan ja ettől a nemzetgyűléstől, hogy csak ugy vaktában, csak ugy kapásból szavazza meg az általa is halálosan fontosnak jelzett javaslatokat. (Zaj.) Ez már a kormány a saját pártjával szemben sem a bizalom kérdése. Bűnös felületesség és arra való épités, hogy ez a többségi párt mindent megszavaz, mert Nagy Emilnek, a volt ministernek megállapítása szerint gróf Bethlen István pártjában csak olyan egyének maradhatnak, akiknek szabadakarati elhatározásuk nincs. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Putnoky Sándor: Nagy Emil kijelentései nem sokat érnek. — Propper Sándor: A múlt hónapban még a ministere volt!) Elnök: Csendet kérek! (Kuna P. András közbeszól.) Kuna P. András képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Kuna P. András közbeszól.) Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Berki Gyula: Terjesszen elő egy jobb javaslatot, meg fogjuk szavazni! — Esztergályos János: Kuna P. azt mondta: Nagy Emil a Niemand! — Sütő József: Meg kell kérdezni, hegy ő kicsoda!) Horváth Zoltán: Az is érdekes tünet, hogy röviddel, három-négy héttel ezelőtt, amikor Nagy Emil még a bársonyszékben ült, (Berki Gyula: Bizza reánk! Ez személyes ügy!) akkor ugyanazok a képviselő urak, akik most pereat-ot kiabálnak reá, tapsoltak neki. (Pikier Emil: Kuna bácsi akkor még nem mondta rá, hogy Niemand! — F. Szabó Géza: Tessék csak a ceglédi nyilatkozatára hivatkozni! — Berki Gyula: Olvassa el a szolnoki beszédet!) 31*