Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-277

230 A nemzetgyűlés 277. illése 1924. évi április hó 14-én, hétfon, Hogy ezt a bűnös felületességet kikorrigáljam, továbbá a nemzetgyűlés tekintélyének megóvása és az alapos munka lehetősége céljából a törvényjavaslatok nagy horderejéhez képest a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »Indítványozom, hogy a kormány utasittassék, miszerint az úgynevezett szanálási javaslatokat egészítse ki: 1. a szerb-horvát-szlovén állammal 1923 szeptember 6-án kötött átalány egyezséggel és a D-vel jelzett protokollummal; 2. a eseh-szlovák és román államokkal folytatott tárgyalásokkal és megegyezésekkel; 3. részletes költségvetéssel. Indítványozom továbbá, hogy mindaddig, amig ezek a kiegészítések megtörténnek, a törvényjavaslatok tárgyalása függesztessék fel.« T. Nemzetgyűlés! Ha majd egyszer talán a normális idők helyreállanak és akadni fog egy objektív történetíró, aki a mai nemzetgyűlés történetét meg akarja irni, akkor történetíró kénytelen lesz a szuverenitás letéteményesének többségéről igen groteszk és furcsa képet festeni, másrészt pedig felületességét és könnyüvérüségét megrögzíteni, még pedig olyant, amilyent a világtörténelem nem sokat produkált. Előttünk fekszik egy törvényjavaslat-komplexum, amelynek fontossága az általános indokolás szerint igy van megállapítva: »A négy évnél tovább tartott világháború és az azt követett események következtében ugy állami költségvetésünk, mint a külállamokkal való fizetési eszközünk súlyos deficitbe került. Ezen deficiteknek a megszüntetése képezi az előfeltételét gazdasági és pénzügyi talpraállásunknak. Az erre irányuló törekvéseknek azonban mindaddig meddőknek kellett maradniuk, amig egyrészt nem áll a pénzügyi kormányzat rendelkezésére megfelelő tőke, amellyel a pénz értékének a stabilitása, a költségvetés egyeusúlyának a helyreállításához szükséges átmeneti idő alatt biztositható és amig másrészt a reparációs kérdés megoldásának eddig volt bizonytalansága folytán nincs meg az a bizalom, amely megfelelő tőkeimportok utján a fizetési mérleg hiányait ellensúlyozhatja.« Amikor ezeket a sorokat olvassa az ember, nem tudja, hogy a kormány merészségén vagy inkább a szuverén nemzetgyűlés többségének együgyű bizalmán csodálkozzék-e jobban. E sorok szerint az egész külföldi kölcsönakciónak kiinduló sarkpontja az, hogy ugy állami költségvetésünk, mint a külállamokkal való fizetési mérlegünk súlyos deficitbe került. Mikor került, hogyan került, miért került 1 Tud-e és egyáltalán tudhat-e valaki erről 1 Hiszen az igazság az, hogy sem ez elé a nemzetgyűlés elé, sem a másik nemzetgyűlés elé, sem költségvetés, sem zárszámadás, amelyekből a kormány emiitett megállapításait ellenőrizhetnők, (Dénes István : Gazdátlan kormányzás!) \

r

agy kiolvashatnék, soha^ sem került, ilyent nem látott. (Dénes István : Aztán még ők nevezik az ébredőket felelőtlen elemeknek. A kormány felelőtlenebb, mint az ébredők. — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök : Dénes képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Horváth Zoltán: A magyar állam költségvetéséről csakugyan el lehet mondani azt, amit Kálmán király a boszorkányokról mondott : de strigis, quae non sunt, non est disputandum. Dacára annak, hogy ennek az államnak már hosszú évek óta költségvetése és zárszámadása nincs, (Dénes István: Törvényellenesen!) nekünk a költségvetésről mégis disputálnunk kell. Ugyebár ahhoz valóban merészség kell, hogy a kormány egy nem létező, általunk nem értékelhető költségvetésre és zárszámadásra hivatkozik és arról állapítja meg, hogy az deficittel végződik. (Dénes István: Ugy van! Tiszta abszurdum!) Ha a kormány ennek a nemzetgyűlésnek többségét valóban komolyan venné, (Dénes István: Ha becsülné valamire!) és nem volna meggyőződve a feltétlen engedelmességéről, akkor ezeket a színtelen, szagtalan, íztelen, légnemű költségvetéseket és zárszámadásokat, amelyeknek állítólagos deficitjére alapitja az úgynevezett szanálási javaslatokat, bizonyára bemutatta volna. (Dénes István: Nekünk nem, de a külföldi hitelezőknek igen ! — Propper Sándor : Strakosch megkapta, a magyar nemzetgyűlésnek semmi köze hozzá!) Nyugodt vagyok, ennek a nemzetgyűlésnek el kell hinni és el is fogja hinni, hogy ezek a nem létező, tehát légnemű költségvetések és zárszámadások a kormány mulasztásain és hibáin kívül zárultak deficittel. (Propper Sándor : Majd Jeremiás ur megkapja. — Baticz Gyula: A kormány hibáján kivül!) El fogja hinni ez a többség. Ez a nemzetgyűlés igen tragikus következni énny ékkel járható olyan törvényeket fog alkotni, amelyeknek — mint — mondám — alapját, egy általunk sem fizikailag, sem pszihikailag nem érzékelhető és nem érzékelt költségvetés és zárszámadás fogja képezni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát t. Nemzetgyűlés, ha egy szanálási tervnek egy nemlétező költségvetés és zárszámadás az alapja akkor az igen gyenge alapon nyugszik és félő, hogy sikertelen lesz. (Zaj.) Elnök : Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán: Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatokkal komolyan foglalkozunk, meg kell állapitanunk, hogy a kormány kijelentése szerint ezeknek a javaslatoknak két conditio sine qua non-ja van. Az egyik a pénzünk stabilizálása, a másik a reparációs kérdés megoldása. Mit tett a kormány ebben az általa is kardinálisnak jelzett két irányban. Nem tett semmit ! Ő maga beismeri az indokolásban, hogy minden törekvése meddő maradt. De nem is lehetett más az eredmény, mikor az államháztartást minden költségvetési zárszámadás nélkül, tehát a providencia legelemibb követelményei nélkül vezette, mikor a korona stabilizálását akként óhajtotta elérni, hogy a Devizaközponthoz befolyt idegen valutát kivitte Zürichbe, hogy a piacra kerülő koronát felvegye, idehaza pedig^ a legális ipart és kereskedelmet nem tudta ellátni, azok tragikus órákat éltek és élnek ma is. Tudnunk kell, hogy a kormány a Devizaközponttól mennyi idegen valutát vont el, hogy koncepció nélküli életét továbbtengesse és hogy az igy elfecsérelt nemzeti vagyon mennyit tesz ki. Nem lett volna-e ez elégséges előrelátó beosztással és felhasználással a korona értékének stabilizálására és költségvetésünk egyensúlyának helyrehozására? Ha kitűnik, hogy igen, akkkor nem vagyok hajlandó, hogy ilyen kormány kezébe egyetlen fillért is adjak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Épen ezen indokból a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Indítványozom, hogy a kormány utasittassék, hogy részletes és pontos kimutatást terjesszen a nemzetgyűlés elé, hogy a koronastabilizálás címén a Devizaközponttól mennyi idegen valutát vont el és költött el Zürichben. Indítványozom továbbá, hogy ezen jelentés beterjesztéséig a törvényjavaslatok tárgyalása függesztessék fel. Hogy a kormány valóban igy járt el, igazolja a pénzügyi bizottság jelentésének következő passzusa :« »Az első rendszabály tehát, amelyet a magyar kor-