Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
10 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó ll-én, pénteken. politikai és erkölcsi érzékével magukévá nem I tehetik. Tehát á nagybirtokosság egész törne- | gére sem számithat a kormány. Â" bankokra azonban támaszkodhatok. Készségesen elismerem, hogy van egy rétege a magyar társadalomnak, amelyre á mai kormányzat árkon, bokron át támaszkodhatik. Ezek a nagybankok. Ezek minden esetre érzik a nagy erkölcsi kötelességérzetet, mivel tartoznak a kormánynak, érzik a hálát is, amivel a mai kormányzatnak tartoznak, hogy lehetővé tette, hogy a bankok hatalommá váljanak ebben az országban, mint amilyen hatalmasok most. Azt hiszi a kormány, hogy a nagybirtokosság egy részére és a* bankokra támaszkodva ilyen pénzügyi diktatúrát meg lehet csinálni! Nagyon téved a kormány, amikor azt hiszi, hogy ilyen törpe kisebbség bizalmára építve, diktatórikus hatalmat vehet a kezébe. (Berki Gyula: Ugyan! Nincs szükség diktatúrára!) Engedelmet kérek, a diktatúra kifejezés benne van a javaslatban, ezt kétségbe nem vonhatja senki. Hát nem diktatúra az, amikor azt mondja, a javaslat, hogy a kormány uj adónemeket a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül vethet ki, amikor a kormány rendeletekkel megváltoztathatja meglevő törvények egész sorát? Ha ez nem diktatúra, t. képviselőtársam, akkor nem tudom mi a diktatúra. Rátérek most már a most kontemplált javaslatok egyes ágaira. (Berki Gyula: Legfőbb ideje, hogy a tárgyra térjen!) Rá kell mutatnom a kormány adózási politikájára, arra is, amelyet ebben á javaslatban kontemplál. A kormány adózási rendszere azon az igen antiszociális és mondhatom, igen igazságtalan alapelven épült fel, hogy az államháztartás fedezésére legnagyobb mértékben a fogyasztási és forgalmi adókat vette igénybe. Nem tagadhatja senki, hogy a fogyasztási és forg v almi adók rendszere a legantiszoeiálisabb rendszer, mert ez épen azokat az osztályokat terheli a legnagyobb mértékben, amely osztályok a leggyöngébbek. Amikor egy skatulya gyújtónál meg kell fizetni azt a most már nemi tudom, 150 koronára rugó kincstári részesedésnek elkeresztelt fogyasztási adót, amikor egy kiló sónál meg kell fizetni az a nem tudom, 2500 koronát kiteVő kincstári részesedésnek nevezett fogyasztási adót, amikor egy kiló cukornál, azt hiszem, 14.000 korona kincstári részesedést kell fizetni. hát nem gondolják, hogy ezzel a legkisebb exisztenciákra róják a legnagyobb terheket? Igenis, a legantiszociálisabb adók a fogyasztási adók. Gyújtóra, sóra, egy kis cukorra annak a proletár családnak is, annak a szegény falusi törpebirtokosnak is szüksége van. És mivel ezek talán legelső sorban jöhetnek számba nemizetfejlesztés szempontjából, mert a legtöbb tagból állnak, mert a legtöbb gyermeket nevelik, ez az igazságtalan fogyasztási adó, ez az indirekt adó a legnagyobb mértékben, a legteljesebb fokban ezeknek^ a vállaira nehezedik. És miképen a most bemutatott törvényjavaslat az államháztartás egyensúlyának .helyreállítását mutatja. Igenis a közvetett adók, a forgalmi- és a fogyasztási adók voltak mindig eddig a legnagyobbak, amelyek hatványozott mértékben terhelték a háztartást. Itt van a fogyasztási adó összege az 1924. év első felében, 23.1 millió aranykorona, négyszerese annak, ami a földadóból befolyik. Viszont 14.5 millió az, ami a társulatiadóbóí folyik be. Azt hiszem, ezek a számok nyíltan bizö;nyitják azt, hogv a fogvasztási adó egészségtelen és antiszociális rendszerével nem szabad tovább operálni, mert ezzel oly gazdasági politikát folytatnánk, amely az ország dolgozó, szegényebb népét még továbbra viszi az anyagi lezüllés utján. Most bizonyos javulást akar életbeléptetni külföldi presszióra a kormány, és amint majd egyéb helyen rá fogok mutatni, nagyon megszégyenítő, hogy külföldi nyomásra kell megvalósítania a magyar kormánynak ezeket az intézkedéseket, holott becsületbeli kötelessége lett volna magának megvalósitani az ország dolgozó polgárainak, az ország fellendítésének érdekében. Itt van az a javulás, amit kontemplálnak a fogyasztási adók terén, mert ez nem fog oly mértékben emelkedni, mint a többi, egyenes adó, ez helyes, és ami a javaslatban helyes, azt készséggel elismerem, csak hozzáteszem, hogy nagyon szomorú, hogy ezt külföldi nyomásra kellett betenni. Igenis óva intem a kormányt attól, hogy a fogyasztási adóknak és a forgalmi adóknak antiszociális és igazságtalan fejlesztésével továbbra is folytassa az ország dolgozó társadalmára oly igazságtalan terheket jelentő megadóztatási politikát. Áttérek most a földadóra. A földadóval kapcsolatosan elhangzottak oly vélemények, hogy az nagyon alacsony, kevés. (Felkiáltások a jobboldalon: Csak odaát!) Sajnálattal állapítom meg, hogy e házban innen-onnan vannak emberek, (Berki Gyula: Innen nincsenek!) akik, hogy ugy mondjam, csak az egyik szemükkel látják a dolgot. Vannak emberek, akik csak a földet nézik és mindent a földre akarnak háritani. Nem akarják észrevenni, hogy a mozgótőke, a mobiltőke ma orgiákat ül, hogy a bankuralom mily óriásilag fejlődött és hogy ebben az országban, ha a valódi gazdagságot akarjuk megkeresni, nem annyira a földnél, a földbirtokosnál, mint inkább a mobil tőketulajdonosnál találjuk meg, amit bizonyít,"hogy a fényűzésnek az a szuperlativusa, amely a határokon is túlmegy, ezeknél a tőketulajdonosoknál mutatkozik, ez a bankoknál, a spekulánsoknál, a mobiltőke kiváltságosai részéről mutatkozik. Le kell szögeznem, hogy vannak itt is, akik csak az egyik szemükkel látnak, akik a földre akarnak minden adót háritani, holott a föld az, amit legjobban lehet megfogni, mert nem lehet eltitkolni, nem lehet külföldre szállitani. De le kell szögeznem, hogy vannak más-' , részt olyanok, akik szintén csak egyik szemmel nézik a dolgokat, akik csupán a rnobil\ tőke tultengéseit látják, akik kizárólag a bankí uralmat hangoztatják, és nem veszik észre, l hogy a nagybirtokosok e mai súlyos helyzet j ben nem rovatnak meg oly adózási kulcs» csal, amilyennek az ország mai borzasztó hely! zetében lennie kellene. (Cserti József: A foI gyasztási adóknál megvan! A sónál!) Én mrhdI két szemmel akarok nézni és rámutatok arra, I hogy ez a kormányzati tendszer sem az egyik, \ sem a másik oldalon nem adóztatja meg az ilj letőket ugy, ahogy az az ország mai gazdasági 1 helyzetében kellene, A fogyasztási adók, a for-" | galmi adóik igazságtalan rendszerével igenis erejéntúl megterheli a kisexisztenciákat, a dolgozó embereket, de nem terheli meg a nagyexisztencíákat, a nagytőke kiváltságosait. Ezért állott elő az a helyzet, amellyel szemben nekünk irá kell mutatnunk a helytelen pénzügyi oolitikának következményeire, hogy most külföldi kölcsönért koldulunk és kénytelenek vagyunk az. ezzel kapcsolatos, megalázó feltételeket elfogadni. Most aztán konstatálni kell, hogy
