Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
4 A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. élesztése, annak minden hibájával, elfogultságával, osztályuralmával. Abban a letűnt időban is voltak helyes intenciók, abban is voltak egészséges gondolatok és irányzatok; azonban, sajnos, azt látjuk, hogy az uj rezsim ezeket nélkülözi s annak a letűnt rezsimnek inkább csak a hibáit akarja átvenni. Lehetetlen ezt nem látni akkor, amikor: a dolgozó osztályok, az igazi demokrácia alapját képező néprétegek valósággal az anyagi leromlás legalsó fokára jutottak a mai politikai irányzat mellett. Nem elfogultság az, amely azt mondatja velem, hogy a mai politikai irányzat olyan útvesztőbe tévedt, amely a letűnt idők hibáit azok erényei nélkül hozza vissza. Hogy csak egyre mutassak rá, kisgazdapárti uralom idején tudnak-e önök \ egy kisgazda érzelmű főispánt felmutatni szé- j les Magyarországon. — (Meskó Zoltán: Kürtöt- ] ták őket egy szálig! Ebben csak igaza van! — Schandl Károly: Nincs igaza! — Meskó Zoltán: Gratulálok, államtitkár ur! — Egy hang jobbfelől: Hát Sárkösy?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gaál Endre: Ott van Hadházy Zsigmond is! Eőri-Szabó Dezső: Erkölcsi kötelességem \ kijelenteni, hogy bizonyos fokig tévedtem, ' mert egyet csakugyan tudok: Hadházy debreceni főispán előtt igenis meghajtom az elisme- j rés lobogóját. (Meskó Zoltán: Miután menesztették őket! Ez tény és való!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer ! Károly: Kirakat-főispán!) Eőri-Szabó Dezső: Azután a kormányzatnak egyes ágai körül hol látjuk a kisgazda érzelmű politikusok részvételét, érvényesülését, befolyását? Egyedül a földmivelésügyi mi- ; nisteriumban, sehol másutt, a kormányzatnak i egyetlenegy ágában sem. (Egy hang -jobbfelől: j Hát az igazságügyminiszter? — Meskó Zoltán: j A régi munkapárt érvényesül az egész vona- j Ion! — Neubauer Ferenc közbeszól. Zaj. — Meskó Zoltán: Én nem szoktam letagadni a j meggyőződésemet, mint sokan! — Felkiáltások ; a jobboldalon: Halljuk a szónokot!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő ' urat ké- | rem, méltóztassék csendben maradni. ; Eőri-Szabó Dezső: A kisgazda érzelmű politikusok között természetesen nemcsak a csizmás képviselő urakról szólok. (Neubauer Fe- \ renc közbeszól. — Zaj. — Meskó Zoltán: Majd I beszélünk legközelebb a kommunról, az Ön ak- j kori szerepléséről. Ha más akkor úgy szerepelt I volna, akkor most börtönben ülne!) De hol lát- ' juk ezek érvényesülését, befolyását, hol látjuk a kormányzatnak olyan irányzatát, mely a régi kisgazdapárt embereire számitana és amely ! megtöltené ezt a kormányzatot a modern idők szellemével. Elnök: Mégis kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék valamilyen formában a • tárgyhoz közeledni. (Helyeslés és derültség a I jobboldalon.) Eddig még nem találtam semmit | a képviselő ur beszédében, ami a javaslatokra vonatkozott volna. (Propper Sándor: Ez csak a bevezetés! A költségvetés bizalmi kérdés! ! — Zaj. — Csendet kérek képviselő urak!) Eőri-Szabó Dezső: Mint mindig, tisztelettel meghajlok most is az elnöki figyelmeztetés előtt, bár egyéni véleményem az, hogy ezekkel : a dolgokkal nagyon is közel járok a most tár- ; gyalt javaslatok szelleméhez. Mint előbb mondottam, arról van szó, hogy ! állandósítsunk egy uralmat Isten tudja meny- í évi április hó 11-én, pénteken. nyi időre, talán 20 évre és én ez uralom hibáival nemcsak pénzügyi, hanem más szempontokból is szükségesnek tartottam foglalkozni. Kénytelen vagyok azonban az elnök urnák tisztelettel fogadott figyelmeztetése után direkt a kormányzat pénzügyi és gazdasági politikájának kritikájára áttérni. (Propper Sándor: Százéves meghatalmazást kérnek! Nem lehet hozzászólani 1 ? — Scbandl Károly: Dehogy nem!) Hogy milyen hibás, sőt merem ezt a súlyos szót is mondani, bűnös volt a kormány gazdasági és pénzügyi politikája, erre nemcsak mi mutattunk már rá ellenzéki padokról, rámutattunk már a túloldalon ülő képviselő társaim közül is többen, Csontos képviselő ur és mások is. Hiszen nem hangzott el olyan felszólalás, — merem mondani a túloldalról sem —, amely többé vagy kevésbé elitélést ne tartalmazott volna a mai pénzügyi és gazdasági politikával szemben. Nem lehet akkor elfogultsággal megvádolni az ellenzéket, amikor nem győzzük hangsúlyozni, újra meg újra a fejükre olvasni, hogy ez a pénzügyi ^ és gazdasági politika olyan katasztrofális volt az országra, olyan rettentő helyzetet teremtett, (Egy hang jobbfelől: Javul már!) hogy igazán minden kárhoztatást megérdemel az, aki ilyen pénzügyi és gazdasági politikát inaugurált. (Propper Sándor: A beteg állapota is javul, mikor a halál közeledik!) Lehet-e azt remélni és gondolni, hogy egy kormányzat, amely éveken át ilyen hibás, ilyen bűnös pénzügyi politikát űzött, máról-holnapra egyszerre megváltozik, hogy kéményseprőből egyszerre hófehérke leszi Én ezt nem; tudom elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogs'- ugyanazok az emberek, akik bizonyságot szolgáltattak nemcsak szóval, de tettel is, hogy nem tudnak ebben a tekintetben megváltozni — hiszen nem kell másra utalnom, csak Kállay igen tisztelt képviselő ürnak egj^ébként nagyon tisztelt személyére, aki görcsösen ragaszkodik ahhoz a pénzügyi politikához, azokhoz az alapelvekhez, amelyeket éveken át vallott és amelyekkel az országot ide, ebbe a pénzügyi anarchiába juttatta — ugyanazok az emberek, akik, hogy ugy mondjam, meg vannak már rögződve ebben a pénzügyi felfogásban, akármilyen pénzügyi diktatúra esetén is más irányba fogják terelni az ország gazdasági irányítását? Ezt nem 1 tudom elhini. Én, aki az emberi lelkeket ismerem, tudom, hogy lélektanilag máról-holnapra is történhetnek változások, de pénzügyi, gazdaságpolitikai meggyőződés terén ilyen lelki átalakulást máról-holnapra elképzelni nem tudok. Rámutattak már igen sokan a túlsó oldalról is, hogy itt éveken át milyen pénzügyi politika folyt. Szeretem hinni, nem öntudatosan, de öntudatlanul; ez azonban n°ni ment fel a felelősség alól, nem kisebbiti a felelősséget, mert akik az ország kormányának rudjánál vannak,, azoknak kell hogy legyen annyi belátásuk és öntudatuk, hogy ne kövessenek ilyen bűnös politikát egy letiport és megtépázott nemzet kárára. Hölgy ez a pénzügyi politika mit müveit éveken át, azt mindnyájan érezzük. Érezzük mindnyájan, hogy inflációval szaporította az ország baját anélkül, hogy az inflációnak bizonyos irányban meglévő egészséges hatását kihasználta volna. Engedte kihasználni az infláció gyümölcsöző hatását idegen vállalatok, bankok és egyéb magánérdekeltségek által, anélkül, hogy az államhatalom az inflációnak legcsekélyebb hasznát látta volna.
