Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-263
A nemzetgyűlés 263. ülése 1924. évi március hó 28-án, pénteken. 87 amint ennek lehetősége megvolt akkor, amikor egész Magyarország együtt volt. Ezért szükségesnek tartom, hogy erről is kellő gondoskodás történjék. Lehetségesnek tartanám, hogy a reálgimnázium keretébe fakultative vinnék be egyikmásik szláv nyelvet is, vagy amennyiben ez nem volna lehetséges, mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy ezt, mint rendkivüli tantárgyat, a középiskolák tantervébe belevegyük. Én mulasztást látnék e törvényhozás és mindazok részéről, akik hivatva vannak közoktatásunkat irányítani, hogyha gondoskodás erről nem történnék, úgyhogy annak idején majd megint utólag panaszkodhatunk, hogy a mulasztások folytán nincs az ország lakossága, illetve nincsenek annak vezető emberei abban a helyzetben, hogy a legelemibb érintkezési szabályoknak eleget tegyenek, hogy a gazdasági életben majdan kivehessek azt a részt, amire egyébként hivatva volnának, azon egyszerű oknál fogva, mert nem rendelkeznek a megfelelő előképzettséggel, mert elmulasztották kinyitni a szemüket akkor, amikor igenis ki kellett volna nyitni, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) elmulasztották számolni a lehetőségekkel és viszonyokkal akkor, amikor ezzel mindenesetre számolni kell, és én azt hiszem, hogy ma Magyarországon nincs, aki elzárkózott attól, hogy ma igenis számolni kell a szláv elem gazdasági és, ezt is merem mondani, kulturális fejlődésével is, és hogy mi itt nem hunyhatjuk be a szemünket, hanem igenis, nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy azoknak, akik magukat továbbképezni akarják, akik már érzik, vagy akik talán abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy hozzátartozóik érzik, hogy nekik a jövő fejlődésével igenis számolni kell, megadassék a lehetőség a szláv nyelv ismeretének teljes elsajátítására. Röviden csak ezt akartam megjegyezni s én bátor vagyok a minister ur figyelmét erre felhívni. Nem hiszem, hogy a minister ur elzárkózik ez elől, mert hiszi végeredményében, amit én kifejtettem, megoldhatjuk, ha talán nem is a törvény módosításával, de mindenesetre majd a rendeletek kiadásával. Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Zsirkay János ! Zsirkay János : Tekintettel arra, hogy hoszszabban szeretnék foglalkozni ezzel az igen mélyreható és nagyfontosságú javaslattal, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék nekem a házszabályok biztosította jogcímen engedélyt adni arra, hogy felszólalásomat holnap mondhassam el. Elnök : Emlékeztetnem kell a t. képviselő urat arra, hogy a házszabályok 212. §-a a következőképen rendelkezik : A szólásra f elirottak közül azok, akikre az ülés meghatározott idejének vége előtt egy óranegyeddel kerül a sor, birnak joggal ezen kérelem előterjesztésére. Tekintettel arra, hogy ezidő szerint még több mint egy félóra áll rendelkezésére a képviselő urnák, a kérelmet mint házszabályellenest a Ház határozata alá nem bocsáthatom. Zsirkay János : Mélyen 1. Nemzetgyűlés ! Sajnálattal veszem tudomásul, hogy felszólalásom csupán egy fél óráig tarthat. ((Felkiáltások a jobboldalon : Elég az is ! Az is sok !) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon ! Zsirkay János : Ezt a törvényjavaslatot, amely középiskoláink reformálásáról szól s amelynek hivatása, hogy középosztályunkat olyanná nevelhesse, amilyenre egy egészséges szellemű nagy Magyarországnak szüksége van, érdemileg szerettem, volna megbírálni és kimutatni, hogy mindenre szolgál, csak arra nem, amit kitűzött a minister ur maga elé, hogy ezt az egészséges szanálási folyamatot a népnevelés terén elérjük. Ez a törvényjavaslat igazi tipikus kormányjavaslat, olyan javaslat, aminőket minden téren tapasztalunk, amikor a kormány érzi az idők szelét, érzi, hogy szociális megoldásokra van szükség, pl. a földreform kérdésénél, érzi, hogy valamit be kell váltania a sokat hangoztatott ígéretekből, de hogy radikálisan oldana meg valamit, hogy mélyére akarna hatolni a dolgoknak, ezt igazán nem tapasztaljuk. így vagyunk ennél a törvényjavaslatnál is, amelynek egyetlenegy érdeme szerintem az, hogy a káoszt még nagyobbá teszi ezen a téren, mint amilyen eddig volt. (Derültség jobbfelől.) Egyetlenegy novum benne az, hogy a két iskolatípus helyett eg}- harmadik iskolatípust vesz be ahelyett, hogy az eddigi káoszt eloszlatni igyekeznék. Teljesen feleslegesnek tartom ezt a törvényjavaslatot és ha a minister urnák az az álláspontja, hogy a vita meghosszabbításával vissza kell vonnia, ezt a lépését csak nagyon szerencsésnek tarthatom és üdvözölhetem, mert szerencsétlen toldozó-foldozónak tartom ezt a törvényjavaslatot, amely igazán nem érheti el azt a célt, amelyet a minister ur kitűzőit maga elé. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha a minister ur röviden azt mondotta volna, hogy a középiskola eddigi típusainak fentartásával az eddigi bajok orvaslását olyképen hajtja végre, hogy az eddig alkalmazott tanárokat tisztességesen, emberi módon fizeti, ugy, hogv kizárólag hivatásuknak élhessenek, ha az 1883. évi törvény 17. §-át eltörölte volna és a 60-as létszámnak leszállításával a maximális létszámot 40-ben vagy 30-ban állapította volna meg, akkor az eddigi iskolatípusok fentartása mellett is nagyszerűen megoldotta volna a középiskolák kérdését. Akárhogy támadják is az eddigi rendszert jobbról-balról, én nem magában az iskolatípusban látom a hibát, hanem abban, hogy részint a rosszul felszerelt és túlzsúfolt iskolák, részint a rosszul fizetett tanárok miatt az eddigi tipus nem tudta kifejteni azt, amit kifejteni hivatva lett volna. Hiába, a gyakorlati élet egészen más, mint a teória. Akárhogy igyekszik is a minister ur az uj modern nyelvek behozatalával, az angol és olasz nyelv rendszeresítésével emelni a kulturnivót, amikor látjuk azt, hogy például a reáliskola első osztályában már heti öt órában tanítják a német nyelvet és magán az érettségin még a legjelesebb tanulók is alig képesek arra, hogy egy klasszikus verset lefordítsanak, vagy ha'ezt tudják is, de alig képesek arra, hogy az élet legegyszerűbb szükségleteit német nyelven elmondják, magukat német környezetben megértessék, akkor látjuk, hogy itt nem az iskolatípusban, hanem magában a rendszerben van a hiba. A mi iskoláink nem az életnek tanítottak. Bevezették például a francia nyelvel, a főreáliskolában öt éven át tanították a francia nyelvet, de egyetlen egy nyakoçlati szót nem tudtak megtanítani és merem állítani, hogy a gyakorlati rendszeren felépült Berlitz-iskolák három-négy hónap alatt gyakorlati rendszerrel 14*
