Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

*< A nemzetgyűlés 268. ülése 1924. évi március hó 28-áu, pénteken. Lalán még magunk sem tudunk kiigazodni, mert ezek most szükségrendeleteken alapulnak. De hátrányos is a túlrészletezés. Velem történt meg, — aki pedig jó diák voltam, minden iskolámat jelesen végeztem el, az érettségim is jelesen sikerült - hogy mikor érettségiztem s a matematikából feladott tételt a szóbeli vizsgálaton a táblától hátrafordulva mondtam el, de nem tudtam a kamatoskamatszámilást, (Derültség.) mert elfelejtettem, holott nekem az életben a kamatoskamatszámitásra sokkal nagyobb szükségem lett volna, mint a felsőbb matematika szabályaira. Ennélfogva én a középiskolai oktatásnál azt az irányt szolgálnám, hogy elsősorban az ismeretek köreire és az alapvető ismeretekre fektetném a fősúlyt és az áttekintést biztositanám. Tanterv nélkül nehéz e kérdésekhez hozzászólni. A régi tanterv átdolgozást igényel ugy a történelem, mint az irodalom tanítása tekintetében. De szeretném az oktatásnak egy bizonyos másik irányát is fejleszteni, t. i. az önképzést. Ha már igy differenciálódnak az egyes iskolatípusoknál a tudományágak, szeretném, ha azok a bizonyos önképzőkörök, amelyek magyar irodalom, vagy a magyar történelem művelésére alakultak nieg, mintegy szemináriumok formájában, a tanárok vezetésével, a többi tudományágaknál is megalakulnának. Szeretnék továbbá szemléltető oktatást biztosítani az ifjúságnak s elsősorban — amit legfontosabbnak tartok biztosítani a jellemképzést. Az óraszámokat illetőleg a javaslatban foglalt rendelkezések ellen nincs kifogásom, de szeretném, ha a minister ur a rendkívüli tárgyak maximális óraszámait is szabályozná. Sőt egyáltalában a rendkívüli tárgyaknál -- nemcsak azoknál, amelyeket az iskolában tanítanak, hanem amelyeket esetleg a szülők külön fizetett tanítók által juttatnak a gyermeknek — az óraszámok megállapítását a felettes iskolahatóság megállapítási jogkörébe utalnám, a felettes iskolahatóság beleegyezésétől függene az is, hogy mely növendék mennyi rendkívüli tárgyat tanulhat. Helyeslem a vizsgálatok kiküszöbölését, azt remélem azonban, hogy az évvégi nyilvános összefoglalás befolyással lesz az illető növendékek kalkulusaira is. Mert nagyon jól tudjuk, hogy a mai túlzsúfolt középiskolákban a tanulók voltaképen csak »lefelelnek«. Ez a »lefelelés«, mivel a tanároknak emellett magyarázniok is kell s a többi növendéket is ki kell kérdezniök, sokszor azt eredményezi, hogy a könnyelmű fiatalság kezébe sem veszi továbbra a könyvet. Viszont azt is eredményezi, hogy egy félév alatt az illető tanuló voltaképen csak egyszer vagy kétszer felelhet. Nagyon szeretném, hogyha a fiatalság a nyilvános összefoglalások alkalmával kellő tanújelét adja annak, hogy abban a tárgyban megfelelően jártas, ebben az esetben évközben szerzett kalkulusai megváltoztathatók lennének. (Szakáes Andor : A javára !) Természetesen a javára. Az érettségi vizsgát illetőleg azon az állásponton vagyok, hogy ez a vizsga szüntettessék meg. Tessék az egyes középiskolai osztályokban az átengedéseknél szigorúbb mértéket alkalmazni, de az érettségi vizsgálattal kapcsolatos izgalmaknak és a nyolcévi működés esetleges eredménytelenitésének magam részéről hive nem lehetek. Sok jó van ebben a javaslatban. Helyes az, hogy a minister ur a középiskolákat megreformálja. Nem helyes az, hogy a nevelés reformjának főkérdését, a főszükségességét : az elemi oktatás reformját nem hozta elő. Sajnálom, hogy a minister ur csak részletekkel állt elő s nem hozta ide a tanárképzést, a leányközépiskoláknak és a tanárok fizetésének reformját, valamint a.tandíj kérdésének rendezését is. Nagyon sajnálom, hogy a minister ur ezzel a hármas tipusu iskolával voltakép a most küzdő két irányzatot, illetőleg a tanügyi érdekeltségeket kiegyeztette, ahelyett, hogy ezt a differenciálódást a szülők a diák érdekében az iskola felsőbb osztályain belül biztosította volna. Mivel tehát véleményem szerint ennek a javaslatnak hiányai vannak, annak ellenére, hogy a javaslat demokratikus részeit üdvözlöm, a javaslatot magát nem fogadom el (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Alföldy Béla ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Héjj Imre jegyző : Maday Gyula ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Héjj Imre jegyző : Bozsik Pál ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Héjj Imre jegyző : Csilléry András ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Héjj Imre jegyző : Illés József ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. (Zaj balfelöl.) Héjj Imre jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Egynéhány szót akarok elmondani arra vonatkozólag, amit én a javaslatban kifogásolni valónak találok, annak ellenére, hogy a javaslatot általánosságban elfogadom. Ezek a kérdések szerintem megfontolás tárgyát kell hogy képezzék, tekintettel arra, hogy mostani viszonyainkban a szegényebb osztálynak és a középosztálynak nincs megadva a lehetőség arra nézve, hogy pótlólag anyagilag még hozzájáruljanak a középiskolai továbbképzéshez, nincs megadva a lehetősége, hogy iskolán kívüli privát órákban kellőleg képezze magát a megfelelő anyagban s ezért megfontolandónak tartanám, hogy most, mikor reformáljuk a középiskolát, állítanánk fel egy-két úgynevezett eliteintézetet azok részére, akik szellemi képességüknél fogva, azáltal, hogy a középiskola föltétlenül mindig a gyengébb felé nivellálódik, ma hátrányban vannak s minthogy privát eszközök nem állanak a szülők és hozzátartozók rendelkezésére, ők ezt a veszteséget pótolni nem tudják. így célszerűnek tartanám, hogy mindazok részére, akik az alsóbb osztályokban képességükről már bizonyságot adtak, mód adassék azáltal, hogy ezek egyesítve, mindenesetre nagyobb szellemi tőkét sajátíthassanak el, amely szellemi tőkére, azt hiszem, az ország regenerálásánál szükség van. A másik kérdés, amit itt felemlíteni bátorkodom, az, hogy szükségesnek tartanám, hogy a középiskola keretében már most mód nyujtassék mindazoknak, akik vagy akiknek hozzátartozói ennek szükségét belátják, hogy a gyermekek a szláv nyelvekben is megfelelő kiképzést nyerhessenek. Ugyanis nem tartom helyesnek azt, hogy Magyarországon, amely ma mindenesetre egy nagy többségű szláv elem közé van ékelve, nincs meg a lehetőség, hogy a középiskola keretében elsajátíthassák a szláv nyelveket, ugy