Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

.4 nemzetgyűlés 268. ütése 1924. yes testvérek ápolnak.« Ezt mondotta a szocialdemokrata-párt egyik zsidó képviselője. (Rothenstein Mór : De sajnálatomat fejeztem ki, hogy igy van ! — Láng János : Miért sajnálja ? — Rothenstein Mór : Mert miért nem csinálja az állam is ? — Láng János : Ahhoz belső szeretet kell Î — Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Petrovácz Gyula : A képviselő ur azt mondotta, (Rothenstein Mór : Nem tagadom !) hogy nem örül ennek, de ez tény, és én kizárólag erre a tényre hivatkozom, semmi egyébre. (Rothenstein Mór : Nem tagadom le !) Arra hivatkozom, hogy az a tanár, aki hivatását minden anyagi gond nélkül teljesítheti és az a szerzetes-nő, aki nem anyagi érdekből teljesiti ápolói hivatását, feltétlenül nagyobb eredményt ér el és több szolgálatot tesz a köznek, mint az, aki kénytelen anyagigondokkal is küzdeni. Egy privát órákban kimerült tanár, egy anyagi gondokkal küzdő ember olyan eredményt sohasem produkálhat, (Rothenstein Mór : Mi is azt mondjuk !) mint aki tisztán hivatásszeretetből, önzetlenül és Krisztusért dolgozik. (Klárik Ferene : De annak a tanárnak is ennie, ruházkodnia kell, annak is meg kell élnie 1) Ez az, mélyen t. képviselő ur, amiért én csatlakozom azokhoz, akik a tanárok anyagi helyzetének javítását sürgetik, és a mi pártunk nevében is arra kérem a minister urat, állítsa vissza azt a régi rendszert, amelyben tanár és biró rangban, fizetésben és minden tekintetben egyenrangú volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül még az egységes képesítés kérdéséről akarok néhány szót szólani. Helyesnek tartom azt, hogy megszűnjék a különböző középiskoláknak különböző képesítő ereje és helyesnek tartom azt, hogy bármelyik középiskola elvégzése bármelyik főiskolának bármelyik fakultására képesítsen. Ezzel t. i. megszűnik a gimnáziumok túlzsúfoltsága, megszűnik az az ok, amely ezidő szerint még nagy tömegekben a gimnáziumba tereli a tanulókat. És bár ez csak utólagos korrektivum, amely azt a célt szolgálja, hogy egy esetleg elhibázott középiskolai pályaválasztást a felső fokon korrigálni lehessen, bár, mondom, ezt megelőzné az a rendszer, amelyet előbb voltam bátor kifejteni, az egységes alépítmény rendszere, de mivel ez az egységes alépítményi rendszer ezidő szerint pénzügyi okokból nem valósitható meg, helyesnek tartom, hogy ha máshol nem is, legalább a felső foknál korrigálható legyen az a hiba, amely esetleg a hibás közpéiskola választásából folyik. Nagyon kérem a kultuszminister urat, hogy ezt már folyó évi szeptemberben léptesse életbe, hogy megszűnjék az a helyzet, hogy a reáliskolát végzett, de egyébként humanisztikus irányban fejlődött ifjaknak a különbözeti vizsgáknak egész sorozatát kelljen kiállani. Tekintettel arra, hogy a minister ur már megígérte, hogy a középfokú szakiskolák törvényjavaslatát mielőbb, még a nyár előtt a nemzetgyűlés elé hozza, ebből az alkalomból azt a kérést terjesztem a minister ur elé : gondoskodjék arról, hogy viszont ezek a szakiskolák bizonyos főiskolák bizonyos fakultásaira szintén minden felvételi vizsga nélkül képesítsenek, hogy legalább ezeknek a szakirányú középiskoláknak jelesen végzett növendékei elől ne legyen elzárva á továbbképzés pályája abban a szakmában, amelyben a középiskolában dolgoztak, hogy egy felső mezőgazdáéi/* március hő 28-án, pénteken. 81 sági iskolát végzett fiu a mezőgazdasági főiskolára vagy egy épitőipariskoiát végzett fiu a műegyetem építészeti szakosztályára, vagy egy kereskedelmi iskolát végzett fiu a közgazdasági egyetemre beiratkozhassék. A javaslatban ennek bent kell lennie és én nagyon kérem a minister urat, hogy ezt már ilyen formában méltóztassék előterjeszteni. Ha ez is meglesz, akkor a magyar kultúra terén ujabb szerencsés lépést tettünk, amely egyrészt a nemzet történelmi múltján, másrészt az egészséges haladás szellemén nyugszik. Minthogy ezt a törvényjavaslatot ezzel is egyezőnek találom, a magam részéről és annak a pártnak részéről, amelynek szerencsém van tagja lenni, készséggel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Héj] Imre jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Hogy a parlamenti szokásnak megfelelőleg belekapcsolódjam az előttem szóló képviselő ur szavaiba, előre is kijelentem, hogy én ennek a javaslatnak tárgyalásába egyáltalán nem vegyitek bele politikumot, tisztán hazaszeretetem s az ügy iránt érzett meleg érdeklődésem az, amely engem ennek a javaslatnak tárgyalásánál vezérel. Ugyanezeket a szempontokat várom és akarom látni többi képviselőtársaimnál is. A közműveltségnek alaposabbá és tartalmasabbá tétele s az ezzel kapcsolatos kérdésekkel való foglalkozás nézetem szerint igazi alkotó munka, különösen a mai időkben, sőt meggyőződésem szerint talán több értékű a kormány életfentartási céijait szolgáló kölcsön) avaslatnál isj Egyetértek az indokolásban abban, hogy a középiskolai reform kérdését ide kellett hozni a nemzetgyűlés elé. Nemcsak azért, mert az alaptörvény avult, nemcsak azért, mert a kor viszonyai megváltoztak, nemcsak azért, mert ezen a téren ujabb szükségletek megkövetelik a módosítást, nemcsak azért, mert az 1890 : XXX. te, a görögpótló-törvény tulajdonképen szerencsét, len eredményeket mutatott, fel és nemcsak azértmert szükséges, hogy azt a két ellentétes nézetet, amely a humanisztikus és realisztikus iránynál tapasztalható, mielőbb kiegyenlítsék. Különösen súlyt helyezek a középiskolái oktatás reformjára s egyáltalán egész nevelésügyünk reformjára abból az egyszerű okból, mert mai helyzetünk megköveteli ezt. Ha lehet a mai időket összhasonlitani a francia forradalommal kapcsolatos világmegrázkódtatások utáni időkkel, ugy nézetem szerint megáll egyik kiváló angol politikus mondása, hogy : most elsősorban és főleg nem katonára, hanem iskolamesterre van szükség, aki a nevelés, a művelődés terén erősítse ezt a megcsonkított nemzetet. Ugy gondolom azonban, hogy a nevelésügy reformját mégsem a középiskolai reformnál kellett volna kezdeni. Ebben a tekintetben csatlakozom mindazon előttem szólott t. képviselőtársaimhoz, akik a minister urnák talán máikellemetlen verklit folytonosan és folytonosan tovább játszatják. A magam részéről is hangsúlyoznom kell azt, hogy nevelésügyünk szempontjából is elsőrangúan fontos kérdés és az első kérdés nem a középiskolai reform lett volna, hanem tulaj donképen az elemi népoktatásnak