Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

82 'A nemzet-gyűlés 263. ülése 1924, s ezzel kapcsolatban a tanitókérdésnek reformja. (Helyeslés a balközépen.) A középiskolai reformot feltétlenül megelőzhette volna az elemi oktatás reformja s ebben a tekintetben utalnom kell a minister ur egyik nagy elődjére, a 48-as jdők nagy ministerére, báró Eötvös Józsefre, aki a nevelés terén mégis csak mindenesetre egyike a legkiválóbb reformátoroknak. Eötvös az 1867-es kiegyezés után a nemzetnek nemzeti alapon való talpraállitása alkalmával szintén az elemi?népoktatás reformjával kezdte meg a maga munkáját s az a meggyőződésem, hogy Trefort további középiskolai reformjai voltaképen Eötvösnek ezen a korszakalkotó munkáján nyugodtak. Szükségesnek és sürgősnek tartom azonban a középiskolai reformot is, mert középiskolai oktatásunk demokratizálódására feltétlenül szükségünk van. A főiskolákba lépés tekintetében a különböző intézeteket egyenjogúsítani kell s ebben a tekintetben a reáliskolák eddigi inferioritását feltétlenül meg kell szüntetni. Szükségesnek és kivánatosnak tartom a középiskolai oktatás mielőbbi reformját azért is, mert a középiskolai oktatásban az újkori művészetek ismertetése feltétlenül tért kell, hogy nyerjen s a mai világfelfogásnak megfelelően az oktatásnak uj tartalmat kell nyernie, sőt nézetem szerint uj célokat is kell szolgálni. Ezeket a célokat elsősorban a mi megcsonkitottságunk és nyomorúságunk diktálja. A történelem, a földrajz, a rajz és irodalom oktatását gyökeresen át kell alakitani és tudományos szempontból is az ifjúság lelkébe bele kell nevelni azt az érzést, hogy a régi Nagymagyarország létezésének szükségessége történelmi alapon nyugszik, azt gazdasági érdekek s a kultúra közös szálai követelik. Épen a középiskolai oktatás folytán meg kell ismernünk a bennünket környező államok helyzetét is (Lendvai István : Azt majd Daruváry fogja ismertetni !) és az ifjúságot belátó, demokratikus felfogásra kell nevelnünk. Ezt a belátó, demokratikus felfogást ugy az idegen ajkuakkal, mint az alsóbb társadalmi rétegekkel szemben a középiskolában bele kell nevelni az ifjúságba, mert ne felejtsük el, hogy ez a középiskola voltaképen a középosztály iskolája. így kell egy uj nemzedéket teremteni, amely az uj honfoglalást nem karddal, hanem becsületes munkával, az összlakosság érdekeinek méltánylásán alapuló okos politikával akarja elérni. De van még egy ennél is fontosabb szempont. Az a sok katasztrófa, amelyen keresztül mentünk és helyzetünk kétségbeejtő volta inditson bennünket arra, hogy itt ebben a középiskolai oktatásban az erkölcs, de az igazi keresztény erkölcs legyen az ur, tehát ezt az uj nemzedéket ne felekezeti, ne osztálygyülölésre, hanem igazi krisztusi szeretetre és békességre neveljük. (Lendvai István : Ne az ingyenrészvények erkölcsére i Krisztusnak nem voltak ingvenrészvényei ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hegymegi-Kiss Pál : Amikor ezekből a szempontokból vizsgáljuk a törvényjavaslatot, voltaképen homályban vagyunk. Ez a javaslat, amelyet a kultuszminister urnák ide méltóztatott hozni, voltaképen kerettörvény, amelybe majd a rendeleteknek egész tömege illeszkedik be és amelyet a rendeleteknek egész sorozata fog kiegészíteni. E változások értéke a hozzájuk fűződő évi március hó 28-an, pénteken. tantervtől függ. Hogy milyen lesz ez a tanterv, ebben a tekintetben, sajnos, mi, különösen ellenzéki képviselők, teljesen tájékozatlanok vagyunk, inert hiszen azt a tantervet, amely, meg vagyok róla győződve, hogy már készen van, — hiszen évtizedes küzdelem eredménye — és amelyben ezek a főbb elvek keresztülvitetnek, nem ismerjük. Gyakorlati szempontból is a kérdéseknek egész tömegét lehetne feltenni. így : melyik osztályban kezdődik majd az egyes iskolatípusoknál az idegen nyelvek tanítása, milyen tért nyer például a felsőbb osztályokban a földrajz tanítása, heti hány órában szerepelnek az egyes tárgyak, milyen rendkívüli tárgyak vétetnek fel az egyes iskolatípusokban és — ami a legfontosabb — az egyes tárgyak milyen terjedelemben fognak taníttatni a középiskolákban? Ezenkívül valóban szolgálja-e majd a tanterv ezeket a célokat? Ezt mi meg nem állapithatjuk, mert a kultuszminister ur tantervét nincs szerencsénk ismerni. Több képviselőtársam hangsúlyozta, — és én tehát csupán mint hiányosságra mutatok rá — hogy amikor a középiskolai oktatás reformját hozza a minister ur, akkor tulaj donképen mégis mindazokat a kérdéseket, amelyek ezzel kapcsolatosak és reformot igényelnek, együttesen, mint harmonikus egészet kellett volna idehoznia. Sajnos, a tanárképesités szabályainak megfelelő reformálása nem ezzel a törvénnyel kapcsolatosan és egyidőben történik meg. Pedig szerintem a tanárképesités ujabb szabályozása talán még fontosabb is, mint a középiskolai reform. Hiszen egyes tárgyakra vonatkozólag ennek a majdan elfogadandó törvénynek a végrehajtását is fel kell függeszteni, mert például, azt hiszem, ma az angol és olasz nyelvre megfelelően képesitett tanárt nem is lehet kapni. Különben eléggé ismeretesek a tanárképzés fogyatkozásai, ugy az elméleti, mint a gyakorlati téren, különösen a metodika terén, úgyhogy a legtöbb tanár voltaképen hodegusz nélkül indul az élet útjára. Szükséges szerintem a tanárképzés azonnali reformja, mert megfelelően képzett tanári kar nélkül az a reform voltaképen irott malaszt. Sőt itt kívánok a minister urnák egy más kérdést is figyelmébe ajánlani. Nem tudom, hogy a középiskolai igazgatással kapcsolatos kérdések is nem igényelnek-e reformálást. Az Országos Közoktatási Tanácsnak is vannak bizonyos vonatkozásai e reformmal, valamint a tankerületi igazgatásnak is. Ezen kérdések tekintetében, minthogy csupán részlet javaslat áll előttünk, teljesen tájékozatlanok vagyunk. A javaslat, mint az indokolás is megmondja, az eddigi reformmunkálatoknak a leszűrése és nem uj felfogáson alapul. Egy nagy harcot, melynek mindegyik iránya káros és veszélyes a maga túlhajtásában, igyekszik a minister ur az, én meggyőződésem szerint az e harcban résztvevő tanférfiak kívánságainak megfelelőleg kiküszöbölni. Értem ezalatt a humanisztikus irány túlhajtását, a túlklasszicitást és értem alatta a történelmi alapot mindenáron mellőzni akaró reális irány túlhajtását. A minister ürnak ezt a küzdelmet, amely a két irány között fennáll, megméltóztatik oldani középiskoláink trifurkációjával, beállítva a hármas tipusu iskolákat. E meg-