Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

80 A nemzetgyűlés 263. ülése 1924. évi március hó 28-án, pénteken én csak annyit tudtam kisajtolni, hogy épen ezt a négy elemi iskolát ugy, ahogy elvégezze, még nem következik, hogy jó lehet a középiskola számára és hogy kivánatos annak a középiskolába való bejutása. Helyes egy kis szelekciót csinálni és megvizsgálni, kik fejtették eddig már kapacitásuk maximumát és kik azok, akik a minimumnál tartanak, akiknek tehát továbbképzése ajánlatos és szükséges. Ebből a szempontból igenis szükségesnek tartom a felvételi vizsgáknak a középiskoláknál való fentartását. (Rothenstein Mór : És a fejlődőképesség szempontjából?) A tankönyvek kérdéséről is legyen szabad egy-két megjegyzést tennem. Ha a középiskolának megvan ez á mostani helyes célkitűzése, akkor ennek a középiskolai tankönyvekben is érvényesülnie kell. Hivatkozom itt a székesfővárosra, amely a keresztény községi párt kormányzása alatt meghonosította a székesfőváros saját kezelésében megiratott és kiadott tankönyvek rendszerét. A legjobb szakerők és a legkiválóbb tanférfiak által megirt tankönyveket a székesfőváros házi nyomdája (Rothenstein Mór : Szépen megcsinálták !) — ugylátszik, a képviselő ur ehhez talán jobban ért, mint én — a legtökéletesebb formában, a legművészibb kivitelben állitotta elő. (Rothenstein Mór : A technikai részről nem beszélek !) Ezzel két dolgot ért el. Először azt, hogy a tankönyveket egységesítette, tehát biztositotta azt, hogy egy családnak egymásután következő gyermekei ugyanazokat a tankönyveket használhatják, (Helyeslés.) másodszor mentesítette az ifjúságot a tankönyvuzsorától, mert ezek a könyvek előállításuk kiválósága dacára 50%-kal olcsóbbak minden más forgalomban lévő hasonló tankönyvnél és emellett az ebből származó szerény haszon elégséges arra is, hogy az ifjúságnak több mint 25%-a ezeket a tankönyveket ingyen kapja meg, vagy ingyen használhassa. (Élénk helyeslés íobbfelől.) A székesfővárosnak ezt a munkásságát ajánlom a mélyen t. minister ur figyelmébe és ugy tudom, benne is megvan a hajlandóság arra, hogy a legkiválóbb szakerőkkel megíratva a legkiválóbb tankönyveket, saját házi kezelésében fogja kiadatni, és igy egy csapással véget vet a tankönyv-uzsorának és egyúttal az egységes tantervnek megfelelő olyan egységes tankönyv-rendszert létesít, amely minden e téren a szülőket erősen terhelő nehézséget egy csapással kiküszöböl. (Helyeslés jobb felöl.) Legyen szabad itt megemlítenem egy helyi érdekű kérdést is. Ez a ferencvárosi Fáy András főgimnázium építkezésének ügye. Ezt az ügyet boldogult elődöm, Usetty Ferenc, akinek nevét most is kegyelettel említem meg a nemzetgyűlés házában, teljes erejével igyekezett előmozdítani, sajnos azonban, mióta Usetty Ferenc meghalt, azóta ennek az építkezésnek folytatása abbahagyatott. Már pedig ez a Fáy András főgimnázium ma lehetetlenül van elhelyezve. Egyik része egy bérház I. emeletén,— ahol egyéb lakások is vannak — bérházméretü helyiségekben van elhelyezve, másik része pedig ettől háromnegyed kilométernyi távolságban egy barakban. Maga az intézet igazgatója az értesitőben igy jellemzi ennek az iskolának elhelyezését (olvassa) : »Távol, a kerület legritkábban lakott részén a poros, piszkos nagy vásártér mellett, a külvárosok alacsony színvonalú népe környékez minket. Tetézi ez állapotot a zsibvásárnak*közvetlen szomszédságunkba való telepítése. Tanárok, tanulók el nem kerülhetik, mikor a mester-utcai épületből a barak-épületbe mennek át. Körhinta, hajócsónak, céllövészet, egyéb vásári komédia, a nyüzsgő nép ezrei nyújtják a környezetet, ami hogy a művelt lélek kialakulására milyen erkölcsi hatással van, azt nem részletezem/Az intézet két egymástól távoleső épületben van elhelyezve. Az épületek mindegyike rozoga, elhanyagolt bérház, lakókkal, rossz padozattal, ajtókkal, ablakokkal. A szobák külvárosi kislakásokból átalakítva szűkek, alacsonyak, stb.» Ezeket el lehetett tűrni addig, amig a ferencvárosi uj gimnázium felállításának reménysége fennállott, most azonban a nehéz pénzünyi helyzet miatt ennek a reménységnek sugarai kezdenek elhalványulni, s ilyen körülmények között ezt az állapotot tovább tűrni nem lehet. Pedig meg kell említenem, hogy ez a Fáy András főgimnázium nem utolsó gimnáziumunk, sőt az állami gimnáziumok között az elsők közé tartozik. Méltóztatnak jól tudni, hogy az idei tanulmányi versenyeken a szerzetes-gimnáziumok, a kegyesrendi és cisztercita gimnáziumok után legelső helyen épen a ferencvárosi Fáy András főgimnázium tanulói nyerték el a díjakat, ami annyit jelent, hogy állami középiskoláink között ez a gimnázium nyerte el az első pálmát, ami viszont azt mutatja, hogyha ilyen körülmények között, amelyeket előbb voltam bátor vázolni, ilyen munkát tud produkálni ez a gimnázium, akkor megérdemli minden idők minden kultuszministerének, sőt minden pénzügyministerének hathatós támogatását is. Én tehát átvéve Usetty Ferenc mandátumát, vele átvettem azt a kötelességet is, hogy ennek az építkezésnek mielőbbi végrehajtását a minister urnái sürgessem. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A tanárok anyagi helyzetéről most már nem akarok beszélni, tekintettel arra, hogy már ugy Lukács György, mint Östör József t. barátaim erre a legrészletesebben kitértek. Emiitették, hogy azelőtt a tanáfok a bírákkal minden tekintetben egyenrangúak voltak, mert hiszen a tanár épugy nem tisztviselő, mint ahogy a biró nem tisztviselő, sőt egy rossz biró ítéleteit a felsőbb lórum még meg tudja változtatni, ellenben egy rossz tanár elhibázott működését semmiféle felsőbb fórum többé jóvátenni nem tudja. (Ugy van !) Ez rányomja bélyegét egész generációkra, úgyhogy oda kell törekednünk, hogy a tanárok anyagi gondoktól mentesen tisztán hivatásuknak élhessenek. Mikor itt a nemzetgyűlésnek azon a nem régen elmúlt ritka felemelő ülésén, amelyen a földbirtokreform kapcsán a szerzetesiskolák kérdéséről teljes egyértelműséggel nyilatkoztak minden oldalról, azt a tapasztalatot fejezték ki a felszólalók, hogy a szerzetesiskolák kiváló eredményeit épen amiak a körülménynek tulaj donithatjuk, hogy a szerzetesek fel vannak mentve az anyagi gondoktól és tisztán hivatásuknak élhetnek. Sőt az előttem szólott t. képviselő ur a bizottságban etekintetben olyan véleményt nyilvánított, amelyet bátor leszek szórói-szóra felolvasni. Azt mondja (olvassa) : »Nem örülök, hogy a szerzetesiskolák jobbak, de ez tény, amint tény az is, hogy azok a kórházak jobbak, amelyekben ked-