Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

A nemzetgyűlés 263. ülése 1924. magam részéről üdvös ujitásnak tartom/ Helyesnek, illetve ideálisnak azt tartanám, hogyha minden ilyen középiskolában mind a három nyelv oktattatnék, nemcsak azért, mert ezzel az áttérés egyik középiskolából a másikba könnyebb volna, hanem azért is, mert ezzel minden egyes tanuló a saját hajlamainak megfelelő nyelvet választhatná tanulmánya tárgyául és azért is, mert akkor a tanulóknak apróbb csoportokba való eloszlása nyelvtanítás szempontjából a tanítás intenzitását erőteljesen fokozná. Belátom azonban, hogy ennek ezidőszerint még pénzügyi akadályai vannak és miután nem proponálhatok olyasmit, ami több pénzbe kerülne, tehát ennek a propoziciójától elállók, de mint ideális, mint szükséges és mint elkövetkezendő végcélt, ki kellett itt fejtenem azt, hogy a helyesebb az volna, hogy mind a három világnyelv ilyen módon minden középiskolának felső tagozataiban helyet foglalhatna. A tantárgyak további során hiányokat fedeztek itt fel többen. Hallottuk, hogy hiányzik az egészségtan, amire vonatkozólag az utánam feliratkozott szakembereknek lesz majd módjuk kifejteni az ő véleményüket, hallottuk, hogy a művelődéstörténelem és a művészi kiképzés tekintetében is hiányok vannak a javaslatban, hallottuk, hogy az ének és zene intenzivebb tanítását is sürgették. Ezek közül magam részéről különösen az ének kötelező tanítására fektetném a súlyt, nem másért, mint tisztán hazafias szempontból, abból a szempontból, ami például a finn nemzetetannak ellenére, hogy csak kis kétmilliós nemzet egy nagy szláv tengerben, mégis meg tudta óvni saját nacionalizmusában épen azért, mert énekes, dalos nemzet, amelynek dalkulturája a hazafias nevelést erőteljesen előmozdítja. A tantárgyak között van egy általánosan »rajz« megnevezésű tárgy, amely a gimnáziumban, reáliskolában és a reálgimnáziumban egyaránt fel van említve. Sajnos, nem volt módom a tanterv erre vonatkozó részleteit megismerhetni, de ugy veszem észre, hogy ez inkább csak szabadkézi rajz volna, amely szabadkézi rajz tehát a gimnáziumban épen ugy, mint a reáliskolában és a reálgimnáziumban taníttatnék. Itt nagyon kérem a t. minister urat, hogy ezt a rajzszót egészítse ki ezzel a két szóval : mértani és szabadkézi rajz. A gimnáziumokban eddig a mértani rajzot, az úgynevezett rajzoló geometriát tanították, és ez a rajz-típus, amely kevésbé függ a gyermek művészi rátermettségétől, amelyet meg lehet mindenkivel taníttatni és amely a további művészi rajzolásnak is a bázisa. Hiszen nem lehet a szabadkézi rajzot szerkesztő mértani rajz ismerete nélkül egyáltalán tanítani, úgyhogy tehát szükségesnek és helyesnek tartanám hogyha a minister ur a rajz szó helyébe mértani és szabadkézi rajzot irna és a tantervet ugy módosítaná, hogy a mértani rajzolás, amely •— mondom — nem kivan különösebb művészeti előkvalifikációt, amely azonban, mint a további rajzolás alapja, foglalna helyet a gimnaziális oktatásban. Az én szerény véleményem szerint hiányzik az egész tárgybeosztásban, sőt a tantervben is az állampolgári nevelés tárgya, hiányzik az, amit alkotmánytan címen a középiskolák más ágazataiban, a kereskedelmi iskolában, a évi március hó 28-án, pénteken. 79 polgári iskolában és tanítóképzőben tanítanak és amely tárgyat annyira fontosnak tartok, hogy azt a középiskolákban végzett növendékektől nem tudnám elvonni. Végtelen fontosnak tartom azt, hogy necsak a nemzetek történelmét, hanem a nemzetek alkotmányát is megtanulja az a fiatal ember. Sajnos, ma az intelligens emberek között, mikor az állam és a közigazgatás struktúrájáról kérdezzük őket, akkora zűrzavar van és akkora zavar van az állami jogok és kötelességek tekintetében is, hogy én azt nem tudom másnak betudni, mint annak, hogy épen a középiskolát végzett ifjúság ebben a tekintetben semmi néven nevezendő kioktatást sem kap és semmi néven nevezendő tájékozódást nem tud magának szerezni. Csak hivatkozom arra, hogy a francia középiskolában ez kötelező külön tárgy, hivatkozom arra, hogy Németországban, Dániában és Hollandiában szintén mint kötelező tárgy van — bár a történelemmel kapcsolatosan — behozva, de szükségesnek tartom azt, hogy a mi ifjúságunk is lássa, hogy mi az állammal és nemzettel szemben az ő kötelessége és joga, hogyan van az ő államának szervezete felépítve és azt is szeretném, hogyha ebből dedukálhatnák azt a tételt, hogy az állam törvényei lényegileg az isteni törvényeken alapszanak, hogy tehát e tekintetben a vallási és a nemzeti törvények között különbség nincs. Ezt a morális nevelés integráns alkotó részének tartanám s hogyha e tekintetben egyéb eredményt nem érnénk el, mint az adómorál növekedését, már akkor is megérné ezt az áldozatot, amelybe ennek a tárgynak bevezetése kerül. A tanulók létszámáról nem beszél a törvényjavaslat, pedig, sajnos, egész Európában a mi középiskoláinkban van a legmaximálisabb tanulói létszám. Nálunk a középiskolákban még mindig hatvanas tanulói létszám van, más nemzeteknél pedig már régen rátértek az 50—40-es létszámra. Tudom, hogy ez pénzkérdés s tisztában ! vagyok vele, hogy erről ma még beszélni nem lehet. A bizottságban honoráltuk a minister urnák azt a kijelentését, hogy hajlandó a törvény életbeléptetése után öt esztendő múlva a létszám 40-re való redukálását keresztülvinni, csak szeretném, hogy ez a hajlandóság nem ugy jutna érvényre, mint ahogy az előadói jelentésben befoglalva van, hanem "hogyha házhatározattal juthatna a törvéiwbe bele, hogy a törvény életbeléptetése után öt év múlva a létszám 40-re való redukálása kötelező. Hiszen ha a javaslat célja a nevelés, nevelni tömegeket nem lehet, nevelni csak egyénenkénti megismeréssel, csak egyénenkénti oktatással, csak egyénenként lehet. Az imént előttem felszólalt képviselő ur felemlitette a felvételi vizsgák kérdését, de politikai szinezettel. Ezt én politika színezet nélkül hozom fel és kérem a minister urat, hogy ezt a felvételi vizsgarendszert méltóztassék csak íentartani, mert én nem keverhetem bele azt, amit ők belekevernek, ellenben szükségesnek tartom azt, hogy a középiskolába ne vétessék mindaz fel, aki elvégezte az elemi iskolát, hiszen ez a felvétel az egyik alapfeltétele, de nem teljes alapfeltétele. Vannak tehetségek, akiknél az elemi iskola elvégzése a maximum, már pedig a törvény szerint az elemi iskola elvégzése a középiskola elvégzése szempontjából a minimum. Abból, hogyha valakiből ]3*