Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-263
78 A nemzetgyűlés 263. ülése 1924. évi március hó 28-án, pénteken. iskola, felső kereskedelmi iskola és felső mezőgazdasági iskola felé. A harmadik irányt, amelyben a középfokú oktatás differenciálódhatnék, a speciális iskolatípusok adják meg ; illenek pl. : az iparművészeti iskola, a tanítóképzők és a katonai iskolák. Szóval ugy differenciálódhatnék 9—10 ágban a középiskolák fatörzse — hogy igy fejezzem ki magamat, — mint ahogy elágazódnak az egy törzsön felnőtt fának ágai különböző irányokban. Ezzel sok mindenféle előny volna elérhető. Nem akarok a pályaválasztás kérdésére rátérni, amelyet meglehetős szélesen tárgyaltak, nem is erre fektetem a súlyt, ellenben súlyt helyezek arra, hogy a gyermek hajlamai később jutnak napvilágra. A gyermek hajlamai 9—10 éves korban még nem igen nyilvánulnak meg, ellenben a gyermek hajlamai négy évi iskoláztatás után már előtérbe nyomulnak és e négy évi iskoláztatás után az a tanár, aki a gyermek működését megfigyelte és az a szülő, aki gyermekének eddigi középiskolai munkáját látta, tudja, hogy mely irányban mutatkoznak a gyermek hajlamai és tehetségei. Én tehát nem a gyermek egyéni pályaválasztásától, hanem a szülőinek és nevelőjének hatásától várom azt, hogy azután a gyermek nevelése abba az irányba fog terelődni, amely az ő hajlamainak és megnyilvánult képességeinek leginkább megfelel. Számos félbemaradt exisztencia, számos megroppant pálya jött létre abból a szerencsétlen körülményből, hogy nálunk általában minden gyermek számára azt az iskolát szokták kiválasztani, amely hozzá a legközelebb esik. Ha pedig már egy irányba beállították azt a fiatal gyereket, ettől ezután már nehezen vagy ritkán szokták eltéríteni. Szükségesnek tartom az egységes alépítményt különösen a szakirányú középiskolák szempontjából. Engedelmet kérek, ha én 23 esztendei, ezen a téren eltöltött tanári működésemre hivatkozom akkor, amikor azt állítom, hogy a szakirányú oktatás intenzitása jelentékenyen fokozható volna, ha a középiskola alsó négy osztálya egységes képesítést nyújtana, mert ma ezeknek az intézeteknek egész első esztendejét lefoglalja az a munka, amely a különböző iskolákból — beleértve a polgári iskolákat is — jövő ifjúság szellemi nivellálására fordittatik. A különböző előképzettségű, különböző tanítási módszerű iskolákból összeterelt ifjúságnál az egész első esztendőt nem lehet eltölteni a szakiskolákban egyébbel, mint tisztán az ő tudásuk nivellálásával, tisztán azzal, hogy ezt a vegyes anyagot a szakirányú iskola közös nevezőre hozza. Ez nagy veszteség, amely pedig elkerülhető lenne, ha az első esztendőben azonnal szakirányú oktatást lehetne adni az ifjúságnak. De szükségesnek tartom az egységes alépítményt a polgári iskolák szempontéból is. A polgári iskolák — igy kell, hogy kifejezzem magamat — részben a szegény néposztálynak iskolája, részben a kisvárosoknak, a községeknek iskolája. Nagyon gyakran találunk olyan eseteket, amikor felcsillan valamely polgári iskolában egy tehetség, amikor találtatik a szegény néposztálynak polgári iskolát járó gyermekei között olyan tehetség, amelynek továbbképzése indokólt, szükséges s a nemzetre nézve nyereség volna, S akkor a jelenlegi stádiumban a kiegészítő vizsgáknak egy egész akadályversenyén kell ennek a tehetségnek keresztül ugrania, amig átmehet egy következő iskolatípusba ; míg ha a polgári iskola azonos tantervvel és tárgybeosztással birna, mint a középiskolák alsó négy osztálya, akkor ez az akadályverseny megszűnnék és mód nyújtatnék arra, hogy az ott kibontakozó tehetségek tovább folytassák tanulmányaikat. Ugyanez az érdeke a kisvárosoknak is. A törvényjavaslat nem ismer és nem ismer el csak teljes osztályú középiskolát. Ennek fentartása drága, költséges dolog. Ellenben egy négy osztályú, alsófoku középiskola eltartására igenis vállalkoznak kisebb pénzügyi erőkkel biró és kisebb anyagi tehetőségü városok is. Én nem szeretném a magyar kultúrát koncentrálni nagy városokban, sokkal jobban szeretném, ha a magyar kultúrát minél kisebb helységekbe decentralizálnák, nemcsak az oktatás helyesebb, intenzivebb volta szempontjából, de abból a szempontból is, hogy ha a kisvárosok kultúrájából kikapcsoljuk a tanárságot, akkor az ottani társadalomban kultúra egyáltalában nem fejlődhetik. Az a különbség, amely közöttünk és azok között fennáll, akik ezt már több izben felemlítették az alsó tagozat egységesitésére nézve, csupán az, hogy én azt a rendszert tartom helyesnek, hogy a négyosztályu elemi iskolára jöjjön egy nyolcosztályu középiskola és négyosztályu főiskola, onnan viszont azt hangoztatják, hogy nyolcosztályu elemi és négyosztályu középiskola fölött legyen a négyosztályu főiskola, sőt egyik szaklapban olvastam olyan javaslatot is, amely ugy próbálná a kérdést megoldani, hogy négyosztályu elemi után négyosztályu alsófoku középiskola, ezután négyosztályu felsőfokú középiskola és végül négyosztályu egyetem jöjjön. Ez tulajdonképen csak formai kérdés. A nyolcosztályu kötelező elemi iskolához én a magam részéről nem tudnék hozzájárulni épen a mi nemzetünk speciális viszonyai miatt. Nálunk a kötelező népiskolai oktatást 12 éves korig is alig lehet végrehajtani. Az ismétlőiskoláról pedig ne is beszéljünk, mint kultúrintézményről ! Ebből következik, hogy a 14 éves korig kötelező iskolai oktatást keresztülvinni nem lehet. A mi népünk sajnos nem olyan gazdag, hogy a szülők gyermekeiket 14 éves korig nélkülözhetnék gazdaságaikban ; a mi népünk, sajnos, olyan szegény, hogy a 10—11 éves gyermekekre is rászorulnák és szükségük van a szülőknek gazdaságaikban. Mindaddig, amig nem tudunk ezen a tényen változtatni, addig mi az elemi iskolai kötelező oktatás határidejét nem tolhatjuk kijjebb. Hiába van nekünk papiroson 10 hónapos elemi iskolai oktatásunk, a valóság azt hat-hét hónapra szorítja le és tényleg ugy áll a helyzet, hogy a kisközségekben és falvakban az elemi oktatás csupán négyesztendős és ebben is csupán hét hónapra tud terjedni. Azért utópiának és a vidéki viszonyok abszolút nem ismerésének tartom azt, amikor 14 éves korig való nyolcosztályu kötelező elemi népiskolát követel valaki. A reálgimnázium és reáliskola tárgybeosztásában örömmel üdvözlöm azt a másik újítást, amely a francia nyelv eddigi hegemóniáját megtörve, az angol nyelvet és a hozzánk barátságos olasz nemzet szép nyelvét is beveszi a kötelező tárgyak sorába. (Helyeslés a balközépen.) Ezt a