Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

74 A nemzetgyűlés 263. ülése 1924. magának ! — Elnök csenget.) Akkor a gyűlölet erősebb volt, mint az igazság. Csak ezért történhettek meg az ilyen dolgok. De hogy milyen tanerők maradtak meg az iskolákban, arra nézve is mondok egy példát. Amikor a minister ur és Lukács György t. képviselőtársunk, megérdemelten — én is azt mondom — a legszebbeket mondja Eötvös Józsefről, ugyanakkor a Markó-utcai gimnáziumban Váry Rezső tanár ur előadása közben igy mutatja be Eötvös Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia egyik elnökét és diszét : »Eötvös József volt az, aki az áldemokrácia jelszavával port hintett a nép szemébe». (Klárik Ferene : Kurzustanár 1 — Farkas István : Destruál 1) Kurzustanár az illető. Hát amig az iskoákban ma fennálló rendszer uralkodik, amely nem azt nézi, hogy milyen képessége van a tanárnak, hanem hogy mi a politikai evangéliuma, addig itt olyan kultúrát, amilyenre szükség volna, sohasem fogunk tudni teremteni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Komoly szavak hangzottak el a vita folyamán, teljesen jogosan, a tanárok fizetéséről. Ha áll az a tény, hogy a tanárokat megfelelő fizetés nyújtása által fel kell mentenünk az anyagi gondoktól, akkor én azt mondom, hogy biztosítanunk kell ezenkívül őket a felől is, hogy amenynyiben feladatukat hiven teljesitik, ne legyenek kitéve annak, hogy esetleges kormányrendszerváltozás esetén állásukból elcsaphassák őket, mégha tanári vagy tanítói kötelességüket kifogástalanul teljesítették is. (Buday Dezső : Hazafias szellemben !) Hazafias szellemben, igen én is ezt mondom, csak az a kérdés, hogy mit neveznek önök és mit neveznek mások hazafiasságnak. (Láng János : Az csak egy van ! — Baticz Gyula : Somogyit és Bacsót is hazafias felbuzdulásból gyilkolták meg és még csak nem is tiltakoztak ellene hivatalos helyen sem ! — Reisinger Ferenc : Jó üzlet ma a hazafiság ! — Buday Dezső : Hát a nemzetköziség nem jobb üzlet ? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem ám !) A következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy a középiskolai tanárok részére szolgálati pragmatikát, fegyelmi szabályzatot adjon ki, az 1919. évben kiadott 127.694. számú ministeri rendelet alapján lefolytatott fegyelmi eljárások során hozott Ítéletek felülvizsgálását rendelje el, illetve a fenti rendelet alapján hozott Ítéleteket vonja általános revízió alá.« Csak emlékeztetni akarom a t. Nemzetgyűlést arra, hogy az országban beállott rendszerváltozás következtében körübelül 2000 tanerőt tettek kenyértelenné. (Reisinger Ferenc : Sokakat a föld alá is dugtak ! — Láng János : Hasonló előzmények után ! — Reisinger Ferenc : Krisztus nevében ! — Zaj a középen. — Láng János : Ne izléstelenkedjék ! — Reisinger Ferene : Disznóság, gazság volt az elkövetésük ! — Zaj a középen.) Elnök : Reisinger Ferenc képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Reisinger Ferenci Nem volt gazság a gyilkosság?) A képviselő urat azért, amiért az elnöknek azt mondta : »nem volt gazság a gyilkosság?« ismételten rendreutasítom. Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen kitételektől tartózkodni lf (Reisinger Ferenc: Csak kérdeztem!) Ehhez sincs joga ilyen formában a képviselő urnák. évi március hó 28-án, pénteken. Rothenstein Mór : Röviden még csak azt akarom mondani, hogy a jó tanár rossz tanterv alapján is tud oktatni és eredményeket elérni, és a rossz tanár sokat ronthat, még na a tanterv jó is. Ha azonban mind a kettő rossz, akkor aztán haj van, akkor nem lehet eredményeket elérni. Miután, sajnos, ezidőszerint a tanárok között, — tisztelet a kivételeknek — nagyon sok a rossz és miután a javaslat is rossz, attól valami nagy előrehaladást nem remélhetünk, még ha figyelembe is vesszük, hogy a középiskolai vizsgák meg fognak szűnni. De ez is csak félmunka, mert az érettségi vizsga megmarad, ezután is az érettségi vizsgán fog eldőlni, hogy az illető tanuló eredményesen végezte-e el a nyolc osztályt, ugy, hogy ebben a tekintetben ugyanaz a helyzet lesz a jövőben is, mint amely eddig volt. Hogy az érettségi vizsgának micsoda jelentősége van a gyakorlati életben, azt csak egy példával kívánom illusztrálni. Amikor a kereskedelmi iskolában érettségi bizonyítványt nyert ifjú valamely banknál vagy más intézetnél kivan elhelyezkedni és megjelenik ott érettségi bizonyítványával, a bankok szinte bizonyítványt állítanak ki a magyar kereskedelmi iskolák iránti bizalmatlanságukról azáltal, hogy a náluk jelentkező ifjakat külön vizsgálatnak vetik alá ; teszik pedig ezt azért, mert a nepotizmus, a protekció ezt kivan ja. Hát nem kigunyoíása ez az érettséginek? Hát a kultuszministernek nincs meg az a hatalma, hogy megakadályozza, miszerint semmiféle bank, vagy gyár ne legyen jogosult eredményesen végzett vizsga után külön vizsgáztatni ezeket a fiatalembereket, akiknek a vizsga tortúrája után még egy ujabb torturán keh keresztülesniök? Sok példa van arra, hogy megbuktatják azért, mert a protekció nem elegendő s a fiatalember kétségbeejtő helyzetében ezt látva, öngyilkos is lesz. A vizsgák kérdését végre el kellene intézni, amikor iskolareformról beszélünk és épen ezért a javaslat ebben a tekintetben sem elegit ki. Egy másik határozati javaslatom a kővetkezőképen szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1919. évi augusztus hó után politikai okokból állásuktól megfosztott tanitók és tanárok fegyelmi ügyeit hivatalból elrendelt általános revízió alá vegye. Az általános revíziót politikai gyűlölettől mentes bizottságok folytassák le. Ezekben a bizottságokban olyanok ne vehessenek részt, akik az első fegyelmi ítéletek létrehozásában közreműködtek. Az érdekelt tanitók és tanárok megbízottai a revíziós fegyelmi bizottságok ülésein és tárgyalásain résztvehessenek.« Azt hiszem, hogy már elérkezett az ideje annak, hogy necsak hangoztassuk erre irányuló kívánságunkat, hanem tényleg teremtsük meg azt az atmoszférát, amelyben az ilyen kérdésekről objektive lehet beszélni és azokat objektive lehessen elintézni. Ha a többség végre arra a belátásra jutna és gyakorlatilag is megmutatná, hogy ezen a téren - minthogy az idő minden sebet meggyógyit — közeledni akar az ilyen természetű óhajtásokhoz, akkor egészen természetesen eljutnánk ahhoz az időponthoz, amelyben létrejön az az atmoszféra, amelyre ebben az országban ilyen nehéz időkben szükség volna. De, sajnos, eddig hiábavaló volt a mi fáradó-