Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-263
r A nemzetgyűlés 263. ülése 1924. évi március hó 28-án, pénteken. 75 zásunk és nem tudom, sajnos, hogy nem lesz-e még továbbra is hiábavaló. A vizsgákról még annyiban kell beszélnem, hogy a numerus clausus egyik kiegészitő része •ál a felvételi vizsga, amelyet az egykori kultusz minister, Haller István rendelt el. Mig azelőtt, midőn mégis csak legalább olyan hozzáértő férfiak intézték ezeket a kérdéseket, mint ma, nem tartották szükségesnek a felvételi vizsgát akkor, mikor a tanuló a negyedik elemi osztályt elhagyja és a középiskolába kíván átlépni, addig most megcsinálták ezt a felvételi vizsgát csupán azért, hogy ezzel megnehezitsék az elemi iskolából a középiskolába való átlépést, mert azt hitték, hogy akkor kevesebben lesznek olyanok, akik — még ha vagyonuk is van — nemcsak a negyedik elemi osztályig akarnak tanulni, hanem középiskolában kivánják tanulmányaikat folytatni. A pótló vizsgákról csak annyit kívánok megjegyezni, hogy pótló vizsgát rendszerint az a tanuló tesz, aki az év folyamán betegsége következtében nem tudta az iskolát látogatni, nem tudott tanulótársaival együtthaladni s tanulmányaiban visszamaradt annyira, hogy a felsőbb osztályba nem léphet. Amikor ilyen esetekben a szülőket már amúgy is büntetés éri azzal, hogy gyermekük beteg lett és ezzel erkölcsiekben és anyagiakban károsulnak, akkor az ilyen vizsgát szerintem feltétlenül ingyenessé kell tenni. Ezidőszerint azonban a szülőket még az az anyagi teher is sújtja, hogy ilyen vizsga esetén tandíjat kell fizetniük. Rövid pár szót arról el is kell mondanom, hogy az idegen nyelveket részben hogy tanítják az iskolákban, részben pedig hogy a törvényjavaslat minden feltűnést kerülve, milyen sorrendben kívánja a gyermekeknek ajánlani az idegen nyelv megválasztását. Eddig az volt a helyzet, hogy eltekintve a némettől, amelyet egészen természetesen tanítanak a középiskolákban, mint idegen nyelvet, egy második idegen nyelv is kötelező, elsősorban a francia, azután az angol és az olasz. Nem tudom, hogy a t. Nemzetgyűlés észrevette-e, hogy ezen a sorrenden változtatás történt és pedig azon az alapon, hogy ábc rendben most az angol az első a sorban s második helyen következik a francia. (Petrováez Gyula : Nagyon helyes !) Igen, nagyon helyes, mert Petrovácz képviselőtársam volt az a bizottságban, aki ezt a módosítást ajánlotta és a minister ur ezt el is fogadta. Azt kérdezem azonban, semmi más szempontból, mint célszerűség" szempontjából, nem szimpátia, vagy antipátia szempontjából Franciaország iránt? Ezidőszerint Franciaországban nem olyan a politikai levegő, amely engem különös szimpátiával töltene el Franciaország iránt és szimpátiám inkább az angolokkal szemben áll fenn. De a célszerűségi szempont hol marad? Hiszen a francia nyelv a nemzetközi nyelv a diplomáciában, (Petrováez Gyula : De mi nem vagyunk nemzetköziek !) tehát mégis csak azt kellene tanulni, ami elsősorban szükséges ugyebár? Nem a görögöt, egy holt nyelvet, hanem azt a nyelvet tanitsák elsősorban, amelyre elsősorban szükség van. Abból a szempontból, hogy ma Franciaországban milyen politika folyik, vagy mert Petrovácz képviselőtársamnak Anatol France .vagy nem tudom melyik iró vagy politikus nem [ tetszik, nem lehet eldönteni azt, hogy az iskolában mit tanitsanak. Ha a politikában a nemzetközi nyelv a francia és erre van szükség, akkor nem tudom belátni, hogy miért tanitsák nálunk elsősorban az angolt. Az igaz, hogy az angol is világnyelv, minden tisztelet iránta, de mégis csak ugy áll a helyzet, hogy elsősorban franciául kell tanulnia annak, aki ugy látja, hogy pályáján idegen nyelvekre van szüksége. És hogy tanítják az idegen nyelvet, például a németet a középiskolában? Az elemi iskolában tudvalevően kötelező német tanítás nincs. Amikor azután a tanuló átlép az első reálba, és ott kezdi tanulni a német nyelvet, akkor egy ilyen tanulónak német klasszikus olvasmányokat adnak fel, hogy azokat fordítsa le magyarra és annak a gyermeknek fogalma sincs arról, hogy az a német nyelv micsoda. Amikor tehát iskolareformról beszélünk, akkor ezeket a dolgokat is érinten kell. Érintenem kell azt is, hogy ennek a javaslatnak 13. §-a korlátozza a tanárok mellékfoglalkozását, de nem sorolja fel, hogy mely mellékfoglalkozások azok, amelyeket gyakoromiok nem szabad. Én azt hiszem, hogy pl. meg kellene tiltani a tanároknak azt, hogy a saját tanítványaiknak privátórákat adjanak. (Hegymegi Kiss Pál : Ez helyes ! Ugy van !) Mert egészen természetes, hogy az a tanár, aki privátórákat ad a tanulóinak, ezáltal függő viszonyba jut azzal a tanulóval szemben, vagy annak a szüleivel szemben, s ezért ezt az egészségtelen állapotot meg kell szüntetni, illetőleg meg kellene jelölni a törvényben, hogy ez nem engedhető meg. Egy nagyon kényes kérdést kell még szóvátennem. (Halljuk ! balfelől.) Ez pedig az, hogy a törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdése a következőket mondja (olvassa) : »A középiskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye.« Ez eddig a törvényben nem volt. Ha pedig eddig ez nem volt, és ahogyan itt hallottuk, ügy a minister úrtól, mint Lukács György képviselőtársamtól, hogy a múltban Magyarországon az iskola mennyire fejlődött, — igaz, hogyha pl. én mondottam volna el a jezsuitákról azt, amit Lukács György képviselőtársam elmondott, akkor nem hallgattak volna engem olyan nyugodtan, de igazat mondott, azt nekem is alá kell irnom, — és ha ezeket hallottuk, hogy az iskola mennyire fejlődött, mennyire haladt, egyrészt azáltal, hogy a felekezeti befolyástól mentesítette maga az állam akként, hogy állami iskolákat vezetett be és ezek vannak ma túlsúlyban, és mindezideig ilyen megállapításra eddig a törvényben nem volt szükség, nem volt pedig szükség azért, mert a tantárgyakból, a tantervből már látjuk azt a szellemet, amely az iskolákban uralkodik, a tantervben, a tantárgyak felosztásában egymagában rejlik az a szellem, amely szellemben a tanároknak az iskolában müködniök kell. Hogy ezidő szerint a kultuszminister szükségesnek tartja ezt a törvénybe beleiktatni, ez engem annak a kijelentésére vezet, hogy a minister urnák az a bemondása, hogy az ő javaslata politika-mentes, nem felel meg a valóságnak. Mert ebben a bckez-
