Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

A nemzetgyűlés 263. ülése 1924 kevésbé van szükség, de az ország egyéb vidékein, hogy gyermekeiket az iskolába küldjék. Áz ingyenes oktatásról is kell szólanom néhány szót és pedig erre nézve azt kell mondanom, hogy végre-valahára ebben az országban is arra a meggyőződésre kell jutni a társadalom minden rétegének, hogy nem lehet fentartani tovább azt az állapotot, hogy csak a vagyonos osztály oktathassa és műveltethesse ki gyermekét. Minden magyar szülőnek joga van ahhoz, ha ebben az országban él, hogy gyermekeit kiképeztethesse és kiműveltethesse. (Klárik Ferene : Az országnak is szüksége van rá !) Ha ezek után azután azt nézem, hogy ilyen körülmények között korszerű és célszerű volt-e a kultuszminister urnák ilyen javaslattal előállnia, ugy erre azt kell mondanom, hogy ez a nemzetgyűlés ilyen törvény megalkotására nem hivatott, mert ez a nemzetgyűlés csak akkor állana hivatásának magaslatán, ha megteremtené végre az alkotmány fundamentumát, a választójogot, és a választójog alapján olyan legális törvényhozó testületnek engedné át a helyét, amely mindazokat a törvényeket jogosan és hivatottan alkotná meg, amelyekre ennek az országnak szüksége van. (Klárik Ferene : Várhatsz babám, elvárhatsz !) A nyolc elemi osztályú népiskolára azért is szükség volna, mert ha minden gyermek 14 éves korig az iskolát látogatná, ebben az idejében a pályaválasztást illetően már megtudná mondani, hogy mihez volna kedve, mi is akar lenni akkor, ha az iskolát elhagyja, hogy ipari térre kiván-e lépni vagy milyen tanulmányokat akar folytatni. Miután ez nincs meg, van rá eset, hogy amikor a fiu különösen, de a leány is a negyedik elemi osztályt elvégezte, már tiz éves korában az elé a probléma elé kerül, hogy válasszon, milyen szakmához akar fogni, mi akar lenni, lakatos, épitőmunkás vagy asztalos-e, avagy pedig, ha a szülők nagyobb áldozatokat is tudnak hozni, milyen iskolában akarja folytatni tanulmányait. Ebben a korban a pályaválasztás még* kissé nehézkes és nincs meg a gyermekben az a döntő elhatározás, ami a pályaválasztásnál szükséges volna. Fura a helyzet azonban akkor is, amikor a négy-hat elemit vagy pedig a négy elemit és két középiskolát végzett gyerek inasnak megy. Mert tudvalévő, hogy tanonciskolákkal is rendelkezünk. Milyen most a helyzet ezekben az iskolákban, amikor a tanitó, a tanerő olyan ifjakkal rendelkezik, akik a legkülönbözőbb iskolázottsággal birnak, — az egyik négj^, vagy hat elemit, a másik még két középiskolát is végzett — hogy tudjon a tanitó ilyen ifjakkal boldogulni és hogy tudjon a tanerő eredményeket felmutatni az év végén, amikor ilyen konglomerátummal van dolga ? A középiskola reformjára vonatkozólag, amellyel foglalkoznunk kell, arra a részére, amelylyel a felszólalóknak leginkább foglalkozniok kell, álláspontomat röviden csak abban akarom jelezni, hogy ha már reformról van szó, akkor részemről is azt kivánnám, hogy ez az alsó tagozatban egységes, a felső tagozatban pedig differenciált legyen, hogy az esetleges átlépés —az egyikből a másikba, — ha az alsó tagozatban a középiskola egységes, meg legyen könnyitve, ha azonban az alsó tagozatban is fennáll a differenciáltság, akkor itt is megnehezül a tanulókéi;? március hó 28-án, pénteken. 73 nak a később megválasztott pálya azáltal, hogy az átlépés meg volna nehezitve. A javaslat közli a tantárgyakat, ellenben a tantervről — mert ahogy a kultuszminister ur mondotta, az még nem kész — nem igen tudjuk, hogy milyen lesz. Pedig akkor, amikor ilyen törvényjavaslatról elmondjuk véleményünket, szükség volna arra is, hogy ezt a tantervet alaposan ismerjük. Már a vita folyamán eddig is több szó esett arról, hogy egy jól bevált iskolánál az a fontos, hogy a tanerők képzése megfelelő legyen. Mert ha az iskoláknak nincsenek megfelelő tanitói, tanárai, szóval tanerői, akkor bizony ez az iskola nem végezheti ugy feladatát, ahogy ezt megkivánják azok, akik gyermekeiket iskolákba küldik. Ha ez fennáll, ha ez igaz, ha ezt a kultuszminister ur maga is mondja, akkor kérdezem a minister urat. miért kellett annyi elsőrangú tanerőt kidobálni, miért kellett a legjobb tanerőket nélkülözni és miért nélkülözzük ezeket még ma is, ha nem állanak rendelkezésre megfelelő tanárok a felső- és középiskolákban. Épugy, ahogy emiitettem beszédem bevezetésében, hogy nagyon sok diák esett áldozatul a rendszernek, (Klárik Ferene : A kurzusnak !) ugyanezt kell elmondanom a tanárokról is. Fegyelmi szabályzat nem volt és nincs még ma sem. Mikor pedig a kommün megbukott, mikor az első kormány hivatalba lépett, a kultuszministernek az volt' az első teendője, hogy kiadott egy rendeletet, amely a pontok egész sorozatában tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján a megbízhatatlan tanárokat el lehet bocsátani, (Klárik Ferene : Azok voltak az okosak !) annak ellenére, hogy a rendeletnek első bekezdése ezt mondja (olvassa) : »A beállott rendszerváltozással kapcsolatosan szükséges intézkedések megtételénél a jogfolytonosság és az igazságosság elveit óhajtom szem előtt tartani, azért is egyrészt a proletárdiktatúra szervei által üldözött és állásukból elmozdított, vagy felfüggesztett, rendelkezési állományba, vagv alacsonyabb fokú állásokba helyezett tanügyi és közszolgálati alkalmazottak állásukba haladéktalanul visszahelyezendők, de másrészt semmiféle tanügyi és közalkalmazott, aki a törvényes renddel ellenkező proletárdiktatúra érdekeit bármiképen szolgálta is, beható és tárgyilagos vizsgálat nélkül büntetéssel nem sújtható.» Ha igy történt volna, amint a rendeletnek nyomtatott betűi mondják, akkor a dolog rendben lett volna. De tudjuk, hogy nem igy volt ; tudjuk, hogy minden indokolás nélkül elbocsáttattak tanárok és minden fellebbezés, minden olyan óhaj, hogy ezeket az elbocsátásokat revízió alá vegyék, minden ilyen természetű kísérlet a ma napig hiábavaló volt. Az elbocsátott tanárok között volt pl. Benedek Marcell, Laczkó Géza, Beké Manó, Czebe Gyula, Lévai József, Juváncz Ireneus, Dénes Lajos. Megjegyzem, hogy csupa jó keresztényeket választottam ki. (Petrovácz liyula : Például Beké Manó !) A név után még nem lehet semmit sem eltalálni. Igenis jó keresztény, (Mozgás a középen.) Hát Jókai Mór ? Maguk Jókai Mórt is kidobták volna a neve miatt. (Láng János : De mi a kritériuma a jő kereszténységnek? Klárik Ferene : Szóval nem kellett a kurzusnak ész, hanem más ! Petrovácz Gyula : Van neki elég