Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-262
•58 A nemzetgyűlés 262. ülése 1924. E javaslatnak törvényerőre emelkedése és a praxisban átültetése után is ugy fog állani tehát a dolog-, hogy igenis annak a gyermeknek már akkor kell a pályája felől dönteni, — ha csak később igen nagy nehézségekbe nem akar ütközni, — amikor a középiskola első osztályába teszi a lábát A javaslat tehát nem éri el azt a célt, amelyet elérni akar. Ezért igenis, szükségesnek tartanám, hogy a középiskola alsó négy osztályában a tanítás menete egységes legyen, mert az alatt a négy év alatt, ha nem is az az ifjú gyermek, de a szülei y tanárai meg tudják róla állapítani, hogy miyén irányban fejlődtek ki hajlamai, tehetségei s hogy milyen irányú továbbképzést tartanak helyesnek és szükségesnek számára a középiskola további osztályaiban. Hogy a latin nyelvet, ezt a hozzánk legközelebb álló klasszikus nyelvet annyira szivemen viselem és ennek tanítását a magyar hazának minden müveit polgárára kötelezővé tenném, legalább a középiskola alsó fokain, azt azzal a nagynevű minister úrral is igazolhatom, akire a mostani kultuszminister ur oly szeretettel és megbecsüléssel hivatkozott: Trefort Ágostonnal, aki — tudjuk, hallottuk — arra törekedett, hogy a latin nyelv tanítását a reáliskolába is bevezesse. Mi más ez, mint arra való törekvés, hogy a masryar nemzeti kultúra is leeralább bizonyos fokig, a latin nyelv tudásán épüljön fel? Mi más az, mint tulajdonkénen a két típus közelebbhozása. kiegyenlítése, a differenciálódás helyett az egységesítés felé való törekvés? Igenis, akrámilyen elvi fejtegetéseket hallok is egyébként, a praxisban Trefort minister intézkedéseiből s ezt a következtetést vonom le. ö igenis, inkább az egységesítés felé törekedett, legalább is erre vall és erre mutat az az intézkedése, hogy a reáliskolába tbe akarta vinni a latin nyelv tanítását. Ez a mostani javaslat amikor a két eddigi típusú középiskola közé beállítja a harmadikat, a reálgimnáziumot, szerintem teljesen felesleges munkát végez. Csak komplikálja a helyzetet, csak még jobban növeli azt a — szerintem — nem egészséges differenciálódást, amely, sajnos, olyan nemzetben, mint a magyar, melyet a széthúzásnak, mondjuk ezzel a szóval: differenciálódásnak ősi átka ver és nyom, ebben a magyar társadalomban csak káros eredményeket szülhet. Szépen elkerülhetnek azt, hogy szükségünk legyen egy harmadik típusú középiskola felállítására, még pedig az által, hogy a gimnáziumba, a humanisztikus irányú középiskolába a görög nyelv tanitása helyett bevinnők a modern nyelvek tanítását. Itt pár szóval a görög nyelv tanításáról óhajtok megemlékezni. Én a görög nyelvet nemcsak a középiskolában, hanem a főiskolán is tanultam, megtanultam azt is szeretni, mert azt hiszem, a görögnyelv is tényleg értékben legalább is mellette áll a latin nyelvnek és mellette áll — mint a minister ur mondotta — elmofojlesztő érték dolgában is. Azonban a dolog ugy áll, — nagyon jól tudjuk — hogy a középiskolai görögnyelvtanitás vég*eredményében majdnem egyenlő a semmivel. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy az a görög nyelvet tanult ifjú, aki az iskolából kikerül, ha esak a teológiára nem megy, ahol tovább is kell, hogy tanulja a görög nyelvet, azt ugy elfelejti, mint ahogy azt egy igen tisztelt és tehetséges képviselőtársamtól hallottam, aki egész középiskoláit színjelesen xege7Áe. hogy évi március hó 27-én, csütörtökön. már a görög betűket is alig tudja megmutatni az ő gimnazista gyermekének. A görög nyelv tanítását, mint fölösleges ballasztot, amely eredményt ugy sem tud felmutatni, a gimnáziumok tantervéből kihagynám. (Helyeslés balfelől.) A görög irodalom tanitását a latin nyelvvel kapcsolatosan eszközölheti! ők. Hiszen a legtöbb latin klasszikus ugy is görög tárgyakat dolgoz fel, görög históriáról beszél és ezeknek a latin klasszikusoknak tanításával módot kap a tanár arra, hogy a görög irodalmat is odatárja, odavigye tanítványai elé. Nagyon egyszerű dolog lenne tehát az, hogy a gimnáziumnak, a humanisztikus középiskolának tárgyai közé a görög nyelv tanitása helyett beillesztenők az angol, francia vagy olasz nyelv és irodalom tanitását, amit a kontemplált javaslat a reálgimnáziumok részére ir elő s ha ezt megtennők, a kérdés a legegyszerűbben meg volna oldva és nem volna szükség egy harmadik középiskolai típusra. A gimnázium és a reálgimnázium között csak az á különbség, semmi más, hogy a gimnáziumban a javaslat szerint tanitják a görög nyelvet, de nem tanitják az angol, francia, olasz nyelvet, mig a reálgimáziumban megfordítva van. Ha a gimnáziumban a görög nyelv helyett bevisszük ezeket a modern nyelveket, vagy azok valamelyikét, szerintem sokkal egyszerűbben meg volna oldva ez a kérdés. Mert hogy a modern nyelvekre is szükségünk van, efölött szemet hunyni egy fejlődő, haladó embernek természetesen nem lehet Hogy a modern nyelveket igenis a gimnáziumban is tanítani kell a német nyelven kívül is, ez is egészen nyilvánvaló. Attól félek, mélyen t. minister ur, hogy ha ez a törvényjavaslat igy törvénnyé válik, akkor ezzel a mi régi, szép multu gimnáziumaink fölött igazán megkongatjuk a halálharangot. Mert hogy mennyien lesznek a jövőben azok, akik gimnáziumiba fognak járni, ahol nem tanitják a modern nyelveket, amelyekre mondom, a mai korba» különösen fokozottabb szükség van, hogy kik fognak azokba a gimnáziumokba járni, ahol csupán a latin és görög nyelv tanítására fektetik a fősúlyt; azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy csupán azok, akik teológiára fognak majd menni, vagy pedig az egyetem azon szakára, amely a latin és görög nyelvtanítással kapcsolatos. Ezzel azután annyira vérszegénnyé tesszük a gimnáziumok látogatottságát, hogy talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ezzel a halálharangot húzzuk meg a gimnáziumok, a mi humanisztikus irányzatú középiskoláink fölött. Hogy pedig ez nem lehet célunk, csak egy pillantást kell vetnünk a magyar históriára, kulturfejlődésünk múltjára; azt hiszem, aki ezt megteszi, vérző szívvel gondolna arra, hogy a mi gimnáziumainkat csakugyan belefektessük a felnemtámadás sirjába. A dolog, véleményem szerint, különösen a nyelveknél amúgy is ugy áll, hogy vagy van annak a gyermeknek nyelvérzéke vagy nincs. Ha van helyes nyelvérzéke, ami, tudjuk, — megvan már pedagógiailag is állapítva, — szinte különálló tehetség, akkor a latin nyelv tanulása sem nehéz, annál is inkább mert a latin nyelv a mai modern nyelvek legtöbbjével, különösen a franciával és olasszal nagyon is közeli rokonságban van. Nincs tehát semmi akadálya, hogy a gimnáziumokba a görög nyelv
