Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

*2 A nemzetgyűlés 261. ülése 1924. vábbi teendő: Tisztázzák magukat a nagy nyilvánosság előtt! Interpellációm a ministerelnök úrhoz a következő (olvassa): »Mivel a mai kormányzati rendszer kétszínüsége és alakoskodása az államnak és a társadalomnak... Elnök: A képviselő urat harmadszor vagyok kénytelen ezért a kifejezéisért a mai ülés folyamán rendreutasítani. (Lendvai István: Ilyen stilisztikai makacsság!) Módjában lett volna a képviselő urnák e szavakat interpellációjának szövegében másokkal Ifelyettesiteni. Megmondtam a képviselő urnák, hogy ezeket a" kifejezéseket sértőknek tekintem, s igy most kénytelen vagyok a képviselő urat harmadszor is rendreutasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szilágyi Lajos leül.) Kivánja a képviselő ur beszédét folytatni? Szilágyi Lajos: Nem beszélek tovább!. (Zaj. —- Taps a jobboldalon. — Hedry Lőrinc: Ezen kellett volna kezdeni!) Elnök: Minthogy a képviselő ur interpellációjának szövegét e] nem mondotta, interpellációja töröltetik. • Spkorópátkai Szabó István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Szabó István ( sókor őpátkai): T. Nemzetgyűlés! Én igazán nem szolgáltattam okot arra, hogj^ engem Szilágyi képviselőtársam, mint a legjobban nyugtalankodét aposztrofáljon, mert én erre a bizonyos debreceni rágalmazási esetre vonatkozóan jegyeztem csak meg Eckhardt Tibor képviselőtársam felé fordulva, hosry ez hogy történhetik meg. Mégis, szinte örülök, hogy egyszer végrevalahára én is felszólalhatok a választási atrocitások tárgyában, amelyek az én választásomnál előfordultak, ámbár nem eresztem hosszú 1ère mondanivalóimat. Csak azt akarom megjegyezni, hogy amit a t. képviselő urak az ellenzéki oldalról itt panaszként felhordtak két esztendő alatt, azt én választásom ideje alatt hatványozottan átéltem, minek következményei még most is érezhetők. Én csak csodálkoztam azon, amikor hallottam a panaszokat, hogy milyen terror volt. Én ennek ép az ellenkezőjét tapasztaltam. Én nem hogy támogatásban nem részesültem, hanem inkább az aláásásokról kellett meg'győződnöm. Ezek után aligha ugy van, ahogyan Szilágyi igen t. képviselőtársam mondotta: a legnagyobb erőszakoskodás utján jöttem be, hanem ellenkezőleg: a legnagyobb erőszakoskodás ellenére választottak meg. (Ugy van! a jobboldalon.) A szabadon rendelkező és jól gondolkodni tudó kisgazdák melléin álltak és semmiféle terrorral ïiem tudták őket visszatartani. (Horváth Zoltán: Hát ki erőszakoskodott!) Az ellenzék. Képviselőtársam azt mondotta, hogy az én kerületemben megjelent Illy László és megjelentek az ébredő magyarok. Megnyugtathatom t. képviselőtársam, hogy a hosszú választási hadjárat alatt az utolsó napig egyetlen egv ébredő magyart sem láttam a kerületemben, de a darvak csak ugy hemzsegtek. Ősszel húzáskor nem repülnek oly csoportosan a darvak azon a tájon, mint ahogyan az én kerületemben jártak Friedrich István és Haller István kíséretében. Hogy ott volt-e Illy László vagy sem? Választásom előestéjén az egyik községben, amikor a 39 községből álló, nagy kiterjedésű kerületemben már ugy sem tudtak semmit sem csinálni, megjelent néhány pesti hintáslegényféle. Azt kérdezték tőlem: hova menjenek, hova osztom be őket Azt mondtam*. Budapestre. Magától értetődik, hogy az én választóimnak nem évi március hó 2$-án, szerdán. imponál ez a hintáslegény társaság, ez eredményt elérni nem tud. (Zaj. — Horváth Zoltán: Ki küldte őket?) Legyen meggyőződve Eckhardt képviselőtársam is, hogy én nem erőszakkal jöttem be, és hogy ezeket az embereket én nem kértem. Akik küldték őket, talán most az önök oldalán ülnek. (Zaj.) Eckhardt Tibor: Szót kérek! Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Eckhardt Tibor: Személyes kérdésben! Elnök: Tessék! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Az Ébredő Magyarok Egyesülete ismételten aposztrofáltatott a legutóbbi interpelláció és a személyes kérdés során és nem akarnám, hogy egy percig is ferde színben tűnjék fel az az egyesület, amelynek ezidő szerint én vagyok felelős vezetője. Kötelességem itt a Ház előtt kijelenteni, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor a vezetést átvettem, soha semmiféle politikai tényezőnek anyagi támogatását igénybe nem vettük és kötelezőleg kijelentem, hogy soha semmiféle irányzattól, kormánytól vagy párttól, amíg én ott vagyok, semmiféle szubvenciót vagy támogatást igénybe venni nem fogunk és senkinek sem fogunk semmiféle politikai célból, soha, semmi körülmények között támogatást nyújtani. (Helyeslés jobb felől.) Szükségesnek tartom ezt kijelenteni azért, mert a magam részéről teljesen megengedhetetlennek tartom, hogy egy társadalmi egyesület bármiféle más anyagi erőforrásra támaszkodjék, mint a saját maga, tagjai^ által az egyesület számára juttatott hozzájárulásokra és tagdijakra. Kijelentem, hogy legkevésbé volnék hajlandó a jelenlegi kormányzati rendszertől csak a legcsekélyebb mértékben is támogatást elfogadni, mert jól tudom, hogy a jelenlegi hatalmi rendszerrel kapcsolatba jutó minden társadalmi tényező előbb vagy utóbb, de feltétlen bizonyossággal e kormány támadásának célpontjává és ha lehtséges, áldozatává fog esni. A magam részéről tehát az Ébredő Magyarok Egyesületének jól felfogott érdekében, de a helyes erkölcsi elv alapján is soha semmiféle körülmények között az egyesületet az ilyen anyagi támogatások elfogadására vagy bárki részére politikai célokra való támogatás juttatására átengedni nem fogom. (Szomjas Gusztáv: A múltban nem igy volt? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! — Esztergályos János: Nem hallotta a képviselő ur? — Zaj.) Elnök: Pat ácsi Dénes képviselő ur személyes kérdésben kért szót, A képviselő urat a szó megilleti. Patacsi Dénes: T. Nemzetgyűlés! Nem akarom egy percig sem kétségbe hagyni Szilágyi képviselőtársamat közbeszólásom tekintetében. Nagyon röviden akarok csak nyilatkozni. A képviselő ur a saját személyére értette azt a közbeszólásomat, hogy: gyalázat. Először is sem az ő személyét, sem más képviselőtársamat sem, amikor törvényhozói kötelességét teljesiti, nem illetem ilyen szóval. A »gyalázat« szót akkor használtam, amikor arra hivatkozott, hogy egyes egyének mint megfizetett emberek elmentek a kerületekbe spicliskedni, korteskedni. Erre azt mondtam, hogy mégis csak gyalázat, hogy valaki elmegy, megfizetteti magát, azután elárulja a másiknak cselekedeteit. Már pedig a magyar közmondás is azt tartja: a sémát megfizetik, de nem becsülik. Az ilyen árulókra mondottam, hogy : gyalázat ! Szilágyi képviselőtársam azt mondotta,