Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-273
A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. 375 Felvetődik az a kérdés is, hogy ezek a belpolitikai állapotok mennyiben voltak hatással a kormányra? Ma, amidőn a javaslatok itt feküsznek előttünk és módunkban van azokat szakszerűen áttekinteni* méltóztassék megengedni, én nem mondhatok mást, mint azt, hogy ez uzsorakölcsön, amelyet nem tudom milyen körülmények és nem tudom milyen eszközök zsaroltak ki ebből az országból. Ennek a kölcsönnek súlyos feltételei (Zaj jobb- és balfelől.) elsősorban is a magyar belpolitikai állapotokra vezethetők viss-za. Mi is, meg a túlsó oldalon ülő képviselők is szeretik ezt a kölcsönt minden egyes alkalommal összehasonlítani az osztrák kölcsönnel, de elfelejtik e mellett azt, hogy Ausztria belpolitikailag lényegesen más állapotban volt, amikor a kölcsön felvételéhez fogott, mint amilyen állapotban Magyarország ma van, pedig Ausztriában a szanálási akció a jövő évvel már befejezést is nyer. Ausztria, amikor elment Genfbe kölcsönt szerezni, belpolitikailag már teljesen rendezett viszonyok között volt. (Szomjas Gusztáv : Könnyű volt neki konszolidálódni, ott nem volt oláh megszállás!) Ausztriában akkor már rendezve volt az államforma kérdése. Eldöntötték, hogy Ausztria köztársaság. Megállapították az ország alkotmányát. Egyenlő és titkos választójog alapján választották meg az ország nemzetgyűlését és az egyes tartományok gyűlését ; teljes egyesülési és gyülekezési szabadságot biztositottak ; teljes sajtószabadságot ugy a jobboldali, mint a baloldali irányzatoknak ; Ausztriában szabadon agitálhat és szabadon csinálhat propagandát bárki a bolsevizmus mellett, vagy a Habsburg irányzat, a fajvédő, vagy bármilyen irányzat érdekében és amennyiben ez nem ütközik a büntetőtörvénybe, semmiféle megtorlásban közigazgatási utón nem részesül. (Berki Gyula : Mi szerényebbek vagyunk!) Ez a harc, ami ott folyik, egyenlő fegyverekkel folyik és az a szanálási akció, amely ott létrejött s majdnem teljesen egyformán erős két párt elvi küzdelmének eredménye. A pártokat küzdelmükben, propagandájukban, céljaik kitűzésében semmi sem akadályozta meg. Átolvastam nemcsak az osztrák szanálási javaslatokat, hanem az osztrák nemzetgyűlés erre vonatkozó tanácskozásainak jegyzőkönyveit is és mondhatom, borzasztó csalódással indultam neki annak, hogy ebben a vitában részt vegyek, mert mindezekben a jegyzőkönyvekben nem találtam semmiféle más szempontot, amelyből ezeket a javaslatokat ott birálat tárgyává tették volna, mint tisztán a szakszerűség, az objektivitás szempontjait, (Erdélyi Aladár : Ez a helyes !) hiszen Ausztriában a többi szempontokat, amelyek nálunk a kölcsön tárgyalásánál felvetődnek, a többi sérelmeket már a szanálás előtt elintézték, ha ugyan volt egyáltalán valami elintézni való. Nálunk már a második nemzetgyűlés van együtt és őszintén megvallva, azt sem tudjuk, mik vagyunk. Nem tudjuk, királyság vagyunk-e, mert királyunk nincs, nem tudjuk, hogy köztársaság vagyunk-e, mert van egy törvényünk, amely szerint királyság vagyunk. (Erdélyi Aladár : Ha van törvényünk, akkor természetes, hogy királyság vagyunk. — Rothenstein Mór : A bíróságok a magyar állam nevében Ítélnek!) Király nélküli királyság köztársasági elnökkel, amelynek bírósága a magyar állam nevében hozza meg ítéleteit. (Rupert Rezső : A trianoni szerződés meg azt mondja : »Volt magyar királyság.«) Abban tehát megegyezhetünk, hogy ma még nem tudjuk, mik vagyunk. Nincs alkotmányunk, mert az az alkotmány, amely a régi nagy Magyarországnak alkotmánya volt, a megválNapló XXII. tozott viszonyok folytán javításra, kiegészítésre szorul. De ami az alkotmánynak úgyszólván alapját képezi : nincs választójogi törvényünk. (ügy van a szélsőbaloldalon és a balközépen.) Nincs egy törvényünk, amelynek alapján ez a nemzetgyűlés is összejött volna, hanem csak egy rendelet adatott ki, amely rendelet súlyos jogfosztásokat hozott magával és amely rendeletet az első nemzetgyűlés törvényesített. Az tehát egy érvénybelépett törvény és ezt a törvényt későbben politikai, taktikai okokból egy rendelettel megváltoztatta a kormány, megváltoztatta pedig a lakosság hátrányára, kihagyván a választók nagy tömegét, nyilvánossá tette a szavazást és a nyilvános szavazás folytán nem a népakarat nyiltakozott meg a választásoknál, hanem megnyiltakozott az az erőszak, amely akár a közigazgatás utján, akár más módon érvényesült. (Berki Gyula : A képviselő úrral szemben nem!) A képviselő urat megnyugtathatom ; én egy nyilt választási kerületben lettem szintén megválasztva, azonkívül egy titkos kerületben is, de én a magam bőrén kipróbáltam az erőszakot, ne.méltóztassék tehát rósz néven venni tőlem, ha visszaemlékszem azokra a barátságos csatákra, amelyek a választások alatt lezajlottak. (Derültség.—Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem is voltak olyan barátságosak !) Nem az ellenfelemen múlt, hogy meg nem választottak, mert az ellenfelem igazán elkövetett mindent, a közigazgatás is elkövetett mindent, sőt még a pénzügyörök is elkövettek mindent megválasztatásom ellen, mert részegre itatták egy egész község lakosságát, a szesztilalom ellenére ; sőt még a Metternich-uradalom ispánjai is megtettek mindent, mert párosával vezették fel a cselédeket a szavazáshoz és ki volt adva az utasítás, hogy aki pedig reám mer szavazni, azonnal hurcolkodhatik is a pusztára. Én tehát kiállíthatom azt a bizonyítványt, hogy igazán mindent elkövettek nem csak velem szemben, de elkövettek valószínűleg másokkal szemben is ugyanilyen erőszakosságot és még ma is vannak választók, még ma is vannak munkások, akik e nyilt választásból kifolyólag üldözéseknek vannak kitéve. (Lendvai István : Ugy van !) Előttem jelentette ki egy bányaigazgató, hogy ő azt az altisztet, vagy azt a tiszviselőt, aki én rám mert volna szavazni, alkalmaztatásából azonnal elbocsátotta volna, mert ő nem tűri azt, hogy egyetlen olyan alkalmazottja is legyen, akinek más a politikai felfogása, mint az övé. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék valahogyan közeledni a tárgyhoz. Peyer Károly : Én csak rá akartam mutatni arra, hogy Ausztria belpolitikailag lényegesen előnyösebb helyzetben volt, mint Magyarország, mint a magyar kormány, amikor az kiment kölcsönt kérni, — mert belpolitikailag rendezettebb viszonyai voltak. Ha pedig mindehhez még hozzászámítjuk azt, hogy ennek a tetején ül a nép érdekével nem törődő, sőt merem állítani : sok helyen ellenséges érzületű közigazgatás ; ha azt látom ma, hogy az ország fővárosának élén nem működik a törvényhozó testület, hanem egy kormánybiztos áll (Lendvai István : Ezért támogatja. Wolf a kormányt ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) ; ha azt látom, hogy a vármegyékben az autonómia exlexbe kerül : akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy itt belpolitikailag nincsenek meg azok a rendezett állapotok, amelyek szükségesek. Továbbá, ha mindennek tetejébe odaállítjuk, hogy a kormány az uralma fenntartása szempontjából még mindig szükségesnek tartja az internáló tá59
