Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-273
376 A nemzetgyűlés 27 S. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. borok fenntartását, a rendőri jelentkezést ; amikor még ma is politikai okokból emberek tömegeit tartják börtönökbe bezárva : akkor igazán nyugodtan mondhatjuk, hogy megértjük azt, hogy csak ilyen súlyos feltételek mellett kaphatott a magyar kormány kölcsönt, mert ezek a belpolitikai körülmények, ezek a rendezetlen belpolitikai állapotok játszottak közre abban, hogy a külföldi pénzpiac, a külföldi pénzvilágMagyarország irányában bizalmatlan, bizalmatlan azzal az országgal szemben, amelynek nincs rendezett alkotmánya, nincs demokratikus uralma ; ahol az állampolgárok egy részét kivételes rendeletekkel üldözik, ott ennek az eredménye csak az lehet, hogy az, aki pénzt akar adni. súlyosabb feltételek mellett adja azt, mint ahogyan adta annak az Ausztriának, amelyben rendezettebb politikai és rendezettebb társadalmi viszonyok voltak, mint nálunk. (Erdélyi Aladár : És a kölcsönző Angliában mennyi ir van politikai okból bezárva!? — Rupert Rezső: Hát, cseréljük meg a dolgot Angliával, elfogadjuk annak konzervativ politikáját az utolsó szegig. — Erdélyi Aladár : Pardon, én arról nem szóltam ! — Rupert Rezső : Ehhez képest, ami itt van, az angol reakció forradalom!) Elnök : Eupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Peyer Károly : önök joggal kérdik, hogy én mire alapítom azt az állitásomat, hogy ezek a belpolitikai állapotok idézték elő ezeket a súlyos feltételeket és azt kérdhetik : hát, egy demokratikusabb kormányzat, vagy egy olyan kormányzás, amely mindezeket a kellékeket az országunkban már létesítette volna, előnyösebb feltételek mellett kapott volna-e kölcsönt? Én azt állitom, hogy igen. A kormány is tisztában van azzal, hogy ez igy van. (Erdélyi Aladár : közbeszól.) Majd a képviselő urnák felolvasok egy pár nyilatkozatot, amelyeket bizonyára szintén méltóztatott olvasni, de amelyeket azóta már valószínűleg elfelejtett (Erdélyi Aladár : Nem annyira felejtünk!) és amelyek mást mondanak. (Halljuk! jobbfelől.) A kormánynak választania kellene : vagy fenn kívánja tartam ezt az egyoldalú osztálypolitikát, ezt az antidemokratikus irányt és megelégszik ilyen súlyos feltételű kölcsönnel, vagy megváltoztatja a politika irányát, esetleg átadja helyét egy másik kormánynak, (Derültség a jobb- és a báloldalon.) és lehetővé teszi annak, hogy az előnyösebb feltételek mellett tudjon kölcsönhöz jutni. (Dénes István : Nagy szakállunk lesz már, amire ez a kormány elmegy! — Derültség. — Berki Gyula: Igaza van a képviselő urnák, nagy szakálla lesz !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly : De a kormány, — nem értem ez alatt a szakminister urakat, mert ez inkább a kormány belügyi politikájára, a ministerelnök ur politikájára vonatkozik, — az utóbbit választotta, megmaradt a reakciós irányzat mellett, megmaradt a mellett az irányzat mellett, amely Magyarországon ilyen rendezetlen állapotokat teremtett, amely állapotok megteremtésében (Szomjas Gusztáv : A dicső forradalom teremtette!) fő része van a belügyminister urnák, aki egy évvel ezelőtt azzal jött, hogy ő meg a közigazgatás reformját meg fogja csinálni, de azóta nem csinált semmit. (Szomjas Gusztáv: Tizenhat órás üléseken sem tudunk letárgyalni egy törvény javaslatot. — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Peyer Károly : Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy még előadói javaslat sincs, az előadók még maguk sem tudják, hogy mit javasoljanak, a nemzetgyűlést tehát ebben az esetben nem lehet okolni, azért hogy nem tárgyalta le. Tény az, hogy nincs. Ezért azt hiszem, nem tudunk mást felelőssé tenni, mint Bakovszky belügyminister urat, akinek ez legyen a legkisebb bűne, mert ezenkívül van még neki bőségesen, és ő egyike azoknak, akik véleményünk szerint nagy szolgálatot tennének az ország konszolidációjának, ha bucsut mondana, elmenne és átadná helyét egy olyan valakinek, aki a magyar viszonyokban, főképen a magyar közigazgatásban rendet is tud teremteni, mert a belügyminister urat erre alkalmasnak nem tartjuk. Itt van az a beszéd, amelyet Benes külügyminister ur mondott... (Lendvai István : Magyarország diktátora!) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Peyer Károly : . . . a cseh nemzetgyűlésen, még pedig a múlt évi október 31-én. Ebben világosan megjelölte azt az utat, amelyen a magyar kormánynak és a magyar kormányzatnak haladnia kellene és amely ut, legalább véleményem szeiint, nem ártott volna a magyar nemzetnek sem, mert előbb-utóbb úgyis erre az útra kell majd rátérnünk. Azt mondja a kölcsönre vonatkozólag a sinajai konferencia után : »(Olvassa.) Ennek előfeltétele, hogy Magyarország véglegesen elhagyja eddigi politikájának elveit és rendszereit, és szomszédaival szemben a békeszerződések és valamennyi egyéb kötelezettség loyalis teljesítésének álláspontjára helyezkedjék, valamint, hogy a két szomszéd egymáshoz való viszonya nemzetközi jogának elvétől vezettesse magát, főleg a loyalitás és korrektség elvétől.« (Lendvai István : Ennél loyalisabb nincs Prága felé!) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Peyer Károly (tovább olvassa) : »Hangsúlyozom ezúttal anélkül, hogy Magyarország belügyeibe avatkoznánk, hogy Magyarországnak meg kell értenie, hogjra szomszédokhoz való jó viszonyt azzal lehet biztosítani, ha otthon a demokratikus ellenzéket is érvényesülni engedik. Beánk nézve, valamint a többi nemzetközi világra nagy csalódást jelentene és nem szolgálná Magyarország érdekeit, ha kitűnnék, hogy ez az uj magyar politika nem elég őszinte és igaz, vagy hogy a magyar bérviszonyok ennek végrehajtását nem engedik meg. Ennek bizonyára nagy következményei volnának mindenekelőtt Magyarországra« (Erdélyi Aladár : Kár. hogy Körmendi-Ékes panaszait nem hallgatja meg Benes! — Szomjas Gusztáv: Szépen bánnak ők a kisebbségekkel ! — Dénes István : Ezeknél a javaslatoknál rosszabbakat az országra nézve még ő sem tudott volna csinálni!) Elnök: Csendet kérek! (Dénes István: Mintha ők csinálták volna ezeket a javaslatokat!) Csendet kérek, képviselő urak. (Erdélyi Aladár: KörmendiÉkes panaszait hallgassa meg Benes ! — Berki Gyula : Tegyen a képviselő ur jobb javaslatot! — Dénes István : Nem vagyok kormánypárti.) Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső : Nincs szemrehányni valója egyik a másiknak!) Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly : Ezt a cseh parlamentben október 31-én mondták, a sinajai konferencia után, tehát abban az időben, amidőn a magyar kölcsön tárgyalásai úgyszólván még a kezdett kezdetén voltak. Ugyancsak itt van egy másik nyilatkozat, amelyet ugyanez a külügyminister tett egy spanyol újságírónak. Az illető újságíró azt kérdezte: Elegendő-e, ha Magyarország gazdasági garanciát űyujt? Erre azt
