Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

'374 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. mert a szénbizottság helytelen intézkedései nem nyújtottak biztosítékot arra, hogy a cukorkampany idején ezek a gyárak megfelelő szénmennyiséggel lehessenek ellátva, illetőleg a szénbizottság nem járult hozzá ahhoz, hogy előre tartalékolhassanak bizonyos mennyiségű szenet, enélkül pedig a cukorgyárak nem kezdhetik el a kampányt, mert nincs megfelelő biztosítékuk arra, hogy üzem- vagy szállítási zavar esetén nem lesznek kiszolgáltatva annak, hogy üzemüket a kampány közepén be kell szüntetniök. Külföldi szenet vásároltak tehát, amelyet hosszú időn keresztül tároltak. Ez alatt azonban a magyar korona árfolyama esett, a cukor ára pedig ennek arányában emelkedett, de a cukorgyárak a kapott kölcsönöket már felhigitott koronákban fizették vissza az államnak. Mindezek az intézkedések károsan befolyásolták gazdasági életünket. Helytelen volt az a kamatpolitika is, amelyet a bankok követtek és helytelen volt s a leghatározottabban elitélendő az a spekuláció, amely épen e mellett a pénzügyi politika mellett lehetséges volt. Helytelen volt a hetipénz az úgynevezett kosztpénz rendszere, melynek révén teljesen munka nélkül, jogosulatlanul kaptak az emberek tőkéjükért évenkint 150—200 %-ot, sőt még ennél magasabb összegeket is. Ekkora hasznot egyetlen egy iparágban sem lehet megkeresni becsületes munkával és nincs az a tőke, amely munka által annyit tudna jövedelmezni, hogy ilyen magas kamatozást tudna tulajdonosának biztosítani. Ez természetesen maga után vonta azt, hogy a tőke elvonatott a produktiv üzemekből és ilyen inproduktiv, spekulációs célokra fordíttatott, mert hiszen adva volt a könnyű pénzszerzés lehetősége, a tőkének pedig az a természetrajza, hogy mindig azt nézi, hogy hol van a jövedelmezősége jobban biztosítva. A jövedelmezőség szempontjából a tőkére nézve nem az erkölcsi, hanem a pénzügyi szempontok a döntők és miután ez a lehetőség adva volt, mindenki igyekezett tőkéjét ilyen módon elhelyezni. És ne méltóztassanak azt hinni, hogy talán csak a gazdag és jómódú emberek mentek erre a térre, Ez a példa magával rántotta a középosztályt is, melynek nagyrésze eladta ingóságait, antik tárgyait, öszszes értékeit, a belőlük befolyt összeget pedig kosztba adta. De ugyanezt tették a munkások is, akiktől talán nem lehet ezt olyan zokon venni, mert hiszen ezeket talán nem a spekuláció, nem a könnyű pénzszerzés lehetősége, hanem a megélhetés nyomorúsága kergette erre a térre. (Barthos Andor : Ugyanez áll a középosztályra is!) Arra is áll, de a munkásokra talán még fokozottabb mértékben áll ez a megállapítás, akik látván, olvasván, hogy milyen könnyen lehet pénzhez jutni, eladták a még dédöregapjuktól rájukmaradt ékszereiket, vagy egyéb dolgaikat és a belőlük befolyt pénzt kosztba adták, mert ettől remélték csekély jövedelmüknek valamelyes szaporulatát. Voltak azután mások, akiket a tőzsde csábított, akiket elkápráztatott az, hogy egyesek nagy összegeket kerestek a tőzsdén és akik szintén abban a hiszemben mentek oda, hogy rnajd ők is keresnek s a vége az lett a dolognak, hogy ma már csak csekély töredéke van meg vagyonuknak és elvesztették azt, amit talán egy egész emberöltőn át kerestek. E tekintetben nem lehet köztünk véleményeltérés. Ezek tények, amelyek, hogy megtörténhettek, csak azért volt lehetséges, mert erre a kormány pénzügyi intézkedései lehetőséget adtak. Nem mondom, hogy Magyarország egyedülálló ország ebben a tekintetben. Sajnos, átment ezen a válságon Ausztria, átment Lengyelország, sőt talán súlyosabb mértékben Németország is, de ott legalább igyekeztek ezeket a helytelen és a gazdasági életre káros tüneteket okos, tervszerű pénzügyi politikával ellensúlyozni. (Szomj as Gusztáv : Ugyanezek a panaszok vannak ott is!) Én ismerem ezeket a panaszokat és tudom, hogy azok kisebb mértékben állnak fenn ott, mint nálunk, de mindenesetre tény az is, mely felett, azt hiszem, nem lehet köztünk véleményeltérés, hogy azoknak a társadalmi osztályoknak a helyzete, amelyek kezük vagy szellemük munkájából élnek, lényegesen jobb ott, mint nálunk. Ezek az intézkedések azok, amelyeknek nálunk hiányát érezzük és amelyeket a magyar kormány szociális téren elmulasztott. Legyen szabad rámutatnom, hogy mi nem ma vetettük fel ezt a kérdést először ; a költségvetési viták alkalmával ismételten rámutattunk már arra, hogy ez a pénzügyi politika tönkreteszi a nemzet legértékesebb részét, annak dolgozó részét, törvényes intézkedéseket is kértünk ez ellen az uzsora ellen, így kértük az ipari választott bíróságok felállítását, melyet a ministerelnök ur megbízásából a kereskedelemügyi minister ur meg is ígért. Ugy tudom, meg is jelent ilyen rendelet, sajnos, azonban ez a rendelet is arra a sorsra jutott, mint sok más ilyen rendelet, hogy nem hajtották végre. Ez a rendelet tényleg létezik, de ez is egyike azoknak a kirakatrendeleteknek, amelyekről talán azt hiszik, hogy nálunk van valami, azonban mi kénytelenek vagyunk bevallani, hogy nincs ebből semmi. Itt félreértés van, ugy látom, a ministerelnök ur között és közöttünk, mert ő azt mondja — legalább igy értesültem — hogy mi döntő bíróságokat kértünk, pedig mi nem döntő bíróságot, hanem ipari békéltető bíróságokat, béregyeztető bizottságokat kértünk. A kettő között lényeges különbség van, mert az egyik dönt, amíg a másik csak igyekszik a két fél érdekeit valamiképen összeegyeztetni. (Berki Gyula: Ebben egyetértünk!) Ha egyetértünk, akkor a kormány ezt miért nem hajtja végre. (Berki Gyula: Végrehajtás alatt áll! — Szomjas Gusztáv: Meglesz rövidesen!). Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a kölcsönszerzés nem tisztán pénzügyi, gazdasági okokból történt, hanem belpolitikai okokra is visszavezethető. Amikor a fajvédő-csoport kivonult az egységes-pártból. . . (Berki Gyula : Most nem jönnek ide, pedig róluk van szó !) Nem tartoznak hozzánk, nem felelünk értük. (Szomjas Gusztáv : Taktikailag igen ! — Berki Gyula : Szanálási taktika !) Az egységes-párt tagjainak nagy része maga sem tudta, hogy melyik irányzathoz csatlakozzék. Azt láttam akkor, hogy voltak napok, amikor többen ültek ezen az oldalon, mint a túlsón. (Berki Gyula : Óriási tévedés! — Erdélyi Aladár : Talán ünnepnap volt ! — Berki Gyula : Csak elköszöntek egymástól !) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: Ezek a helyátcsusztatások, azt hiszem, nem voltak minden hatás nélkül magára a kormányra sem és a ministerelnök ur elől a meglehetősen kellemetlen házi ügy elől (Berki Gyula : Nem volt kellemetlen!) ugy szabadult, hogy elment Genfbe, itthagyta a pártot és szabadságra küldte egyidejűleg a nemzetgyűlést is. Méltóztassék csak visszaemlékezni, amidőn az automobil-javaslatot tárgyaltuk, derékban törték el az egész vitát és szó nélkül hazaküldtek bennünket a javaslat letárgyalása előtt. Igazam van tehát, mert ezek az események ós intézkedések is azt bizonyítják, hogy kellett valaminek ebben a dologban lenni.