Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. 361 megvivhatatlan nehézségek azok, amelyek útjában állanak ; akkor azt mondhatja : ime, most én vagyok itt, megtehetem, szembeszállhatok a nehézségekkel és elintézhetem őket, de nem birom elintézni. Akkor aztán megnyugszik abban, hogy itt egy objektiv nehézség, egy materiális lehetetlenség gátolja meg ebben. Hiszen lehetett volna-e elképzelni azt, hogy Németország igy tudja magát tartam az ő borzalmas összeomlásában, ha egyúttal nem alkotmányos a berendezkedése, ha egyúttal nem a nép maga intézi a maga sorsát? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nem igy lett volna, akkor az a nép ráfoghatta volna egyik, vagy másik hatalmasra azt, hogy ő az oka mindennek. De mert alkotmányuk ugy volt berendezve, hogy akit a nemzet nem tartott megfelelőnek a vezető helyen, az onnan abban a pillanatban, mihelyt a nemzet bizalmatlanságáról értesült, távozott és jöhetett helyébe a másik. Ezek biztositó szelepek voltak. Hiszen különben Németországnak vérben kellett volna úsznia. Megmentette őket azonban a böleseség, az alkotmányosság, mert a német népnek alkalom adatott arra, hogy sorsát maga intézze s annak dacára, hogy azt ő intézte, meggyőződjék arról, hogy a dolgok nem mennek máskép. Ebben azután megnyugodott, különben nem lett volna ott megnyugvás. Nekünk is ezt a megnyugvást kell megadnunk a népnek, azt a lehetőséget : »Intézd magad nehéz, sorsdöntő, végzetes napokban a sorsodat ; lásd a nehézségeket, s ha még sem sikerül sorsodat megjavítani, akkor legalább tudd meg, hogy ez nem azokon múlik, akik a hatalmat kezelik.« Oly sok belső és külső szempont, erkölcsi és gazdasági szempont szól amellett, hogy visszaadassék a nemzet szabadsága. Szólnak e mellett külpolitikai szempontok is. Nem is tudom megérteni, hogy mikor itt könyörgünk, mikor nem kérünk mást, mint ami a nemzetnek már megvolt, csak azt adják meg, akkor egy szóval sem biztatnak bennünket, hogy ez meg lesz, hanem -mereven elzárkóznak. Nem törődnek még azzal sem, hogy az ő saját akciójuk sikerét kockáztatják, nem törődnek még azzal sem, hogy a történelem előtt is súlyos felelősséget vállalnak. Nem titok a mi követelésünk. Mit kérünk? Még ezen is van alku, mert hiszen nem mint dogmát szegezzük oda, hogy ebből egy sort sem engedünk. Tisztelettel kérjük vissza törvényes választójogunkat, amely az 1920. évi I. t.-c. 1. §-a szerint törvény. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérjük azért, mert ha a kormány a törvényt nem tiszteli, az összes tömegekben megrendül a törvény tisztelete, többé senki a törvényt komolyan nem veszi. Kérjük vissza azért, hogy azzal a nemzet megkapja a maga önrendelkezési jogát, a tiszta választások lehetőségét, amely választásokon egészen biztos, hogy legyen bármely osztályhoz tartozó, legyen az a mágnásosztálynak, a középosztálynak, vagy a munkásosztálynak tagja, az egyénileg értékek mindenesetre bekerülnek a parlamentbe. (Szomjas Gusztáv: Demagógia!) Kérjük vissza a tiszta választást, amelyről Andrássy Gyula tegnap helyesen állapitotta meg, hogy ennek a nemzetnek végzete az, hogy 2

/

3 részét elvitték, hogy ezeken az ujabb sorscsapásokon keresztül ment s hogy most is anyagi romlásba lökődik. Egészen biztos, hogy ezt az okozta, — nagyon helyesen állapitotta meg a történetiró elemzésével és szemével, — hogy Magyarországon soha sem voltak tiszta választások. Ezekről a tiszta választásokról kell mindenekelőtt gondoskodnunk. Ez kötelességünk a nemzettel szemben is, hiszen vétek, vagy nem tudom micsoda bün az, hogy megfosztották attól, hogy saját sorsának mestere lehessen. Arról van szó továbbá, hogy adassék vissza az a jogegyenlőségi és polgári szabadsági állapot, amelynek 1914-ben részesei voltunk, a békeállapotot számit va. Csak arról van szó, hogy adassék vissza az igazságszolgáltatásnak az a rendje, amely az 1914. évi békeállapot volt. Ezenkivül már csak természetesen azt kérjük, hogy amikor ezek az alkotmányos jogok visszaadatnak, ugyanakkor a nemzetnek mód adassék arra, hogy ezeken a választásokon akaratát megnyilvánítsa. Ezt sem kivánjuk két hét alatt, hanem egy éven belül, azért, hogy valamiképen itt megnyugodhassanak az emberek. Most, amikor minden hatalmát odaadja a nemzet egy kormánynak, odaadja közjogát teljesen, odaadja a nemzet anyagi erőit, ugy, hogy tehetnek majd vele amit akarnak, akkor csak egyet kér a maga megnyugtatására : legyen a kezemben az az alkotmányos hatalom, amellyel változtathatok a helyzeten abban a pillanatban, amikor ugy látom, hogy balra fordult,minden. Ha még ezeket a szerény kívánságainkat, ezeket a nemzet természeti jogait magukba foglaló kívánságokat, amelyek majdnem még az állatvilágban is megvannak, ezeket a legtermészetesebb velünk született jogokat sem adja meg a kormány akkor, amikor erre a nagy akcióra készül, amikor az egész államhatalmat a karmai közé szedi, akkor a háttérben rosszat kell sejtenünk, akkor a háttérben olyan dolgokról van szó, amelyek a legsúlyosabb aggodalomra adnak okot, amely aggodalom kiterjedhet arra, hogy nem tudom, micsoda mozgalom van itt talán az államfői kérdésben, a királyság kérdésében, a trón kérdésben, vagy más minden egyéb kérdésben, hogy minket minden hatalomtól meg akarnak fosztani. Sok mindenről lehet itt szó, lekenyerezésekről és más egyebekről, mert hiszen akkor miért zárkóznék el a kormány attól, amit kérünk, hogy adja magát a nemzet kezébe, hogy belőle valóban alkotmányos kormány legyen, hogy a nemzet akkor bocsáthassa el, amikor azt a maga érdekében szükségesnek találja. De a kormány nem engedi ezt a lehetőséget, megtartja a maga mesterségesen összehozott, hozzá száz és ezer érdekszállal fűzött kompakt hatalmi egységét, megtartja a pártabszolutizmust. Nincs irgalom ! (Erdélyi Aladár : Tegnap Andrássy konstatálta, hogy itt meg merik mondani az igazságot! — Horváth Zoltán : Meg merik mondani, de nem mernek aszerint cselekedni!) Hiszen önök azt mondják, hogy Bethlen István milyen hivatott nagy államférfi. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Horváth Zoltán: Kötelességük azt mondani!) Azt mondják, hogy a nemzet bizalmát birja. Hát mi szükség volt akkor arra, hogy két és fél évre biztosítsa magának a parlamentnélküli kormányzást, (Erdélyi Aladár : Nem neki volt rá szüksége !) mi szükség volt arra, hogy esetleg 20 esztendőre terjessze ki a hatalmát?) (Erdélyi Aladár : Hiszen két év alatt mindig leszavazhatjuk! — Horváth Zoltán : Visszahozzák mint Kállayt ! — Mayer János : Sokáig kerül magukra a sor. — Zaj.) Nem, t. Nemzetgyűlés! Azok a kérdések, amelyeket Bethlen István elintézett, egy alkotmányos minister részéről, ha az a legszürkébb lett volna is, a legkönnyebb kérdések lettek volna Európában. (Erdélyi Aladár : Ezt csak nem mondja komolyan?) Annyira komolyan mondom, hogy én önökkel egyáltalában nem értek egyet abban, hogy Bethlen Istvánnak csak közepes koncepciója is lenne. Nem 57*