Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

36â A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán, indulhat el a történelem utján olyan marsrutával, mint Bethlen István elindult, az, aki annak idején amnesztiákat adott (Mozgás a jobboldalon.) és erkölcsi közösséget és felelősséget vállalt olyan cselekedetekért, amely cselekedeteket egy valódi hivatott állam­férfiunak lelke legmélyéig el kell Ítélnie és meg­torlásukat minden poklokon keresztül ki kell köve­telnie. Visszaemlékezünk Bethlen István korszakára, amikor ide-oda lökődött, jelszavak járma alatt nyögött, irredentáskodott, azután fordult egyet, ébredőből legitimista, legitimistából szabadkirály­választó lett Bethlen István, aki most a bizalmat kéri, nem élt semmi másból, mint saját hibáinak, saját nagy ballépéseinek örök jóvátételéből. (Graefl Jenő : Ezt sem kell komolyan venni!) Mert miféle hibákat követett el? Az első volt a merev elzárkózás politikája. Amikor ezt feladja, ak­kor nagy érdeme ez és dicsőség illeti azért, hogy az izoláció politikáját feladta. Azután kezd az antisze­mita politikához közeledni, kezd szövetségre lépni az ébredőkkel, az ébredőkkel választat, választójogi ren­deletet oktrojál, a törvényt félreteszi, amikor pedig egy napon más meggondolás, más szükség, más hely­zet jön, és akkor kezdi az antiszemitákat üldözni, ak­kor egyszerre megint óriási nagy ember lesz azok előtt, akik előbb kicsinyeltek. Aki nagy útra indul, nagy hivatással és azért, hogy a történelem előtt di­csőséges és áldott legyen a neve, az ilyen apró, kis dolgokkal nem alkuszik meg, az, ha egyszer elszánta magát, hogy a liberális irányzathoz csatlakozik, — mert hiszen most már ott van szemben azzal a másik irányzattal, — nyiltan meg meri mondani ezt, és az, ha baja van a numerus clausussal, vagy azt látja, hogy a külföldön ezért nagyon sok kamatot kell fizetnünk, bátran odaáll és el meri törölni azt a törvényt, amelyet ő is és mindenki ugyebár, a magyar nemzet szégye­nének tart, kivéve azokat, akik annak idején a nume­rus clausus körül állottak, azt kiforszirozták és ehhez az álláspontjukhoz hi vek maradtak. (Horváth Zol­tán : Hoyos gróf is ellenzi. — Gr. Hoyos Miksa : Min­dig elleneztem.) Mert hiszen ő is numerus clausus volt. Nekünk nincs kifogásunk az ellen, ha az ilyen kis apró kérdések körül bukdácsoló ember pályáját, aki saját hibájából él, aki dicséri magát, mint legitimistát, majd máról-holnapra szembefordul a legitimizmussal és kezdik dicsérni a szabadkirály választók, hogy mi- : lyen nagyszerű ember, — mondom, nincs kifogásunk, ha az ilyen véletlensegekből, kontradikciókból álló pályát önök államférfiúi pályának, koncepciónak hisz­nek, ha önök azt hiszik, hogy ez olyan nagy koncep- : ció, amely elindult a siófoki és orgoványi amnesztia- i val ; ám legyenek ezzel boldogok.— (Szilágyi Lajos: Politikai légtörnázás), de szerintem ezt a pályát nem lehet összehasonlítani egy Deákéval, Kossuthéval, vagy a többiekével. Méltóztassanak megnézni, azok pályák voltak. Tessék egy pillanatra ezt a másik pá­lyát azzal összevetni és akkor lesz önöknek fogalmuk arról, hogy mi az az államférfiúi koncepció. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Hát te min­dig ezen az utón haladtál? — Hedry Lőrinc : a Vesz­prémi Újságot szerkesztette. — Szomjas Gusztáv: Micsoda önteltség!) Hosszú éveken keresztül azt hallottuk, hogy el­zárkózunk a világtól, a magunk erejéből fogunk talp­raállani. Hosszú időn keresztül halottuk szivünknek jóleső módon lebecsülni Trianont és mi lett a vége : az, hogy most már Tiianonból nemcsak nemzetközi egyezmény, nemcsak egy kényszer hatása alatt be­eikkelyezett törvény, hanem erkölcsileg is érvényben levő törvény lett. — (Horváth Zoltán: »Száradjon el kar!«) Ez is egy vivmány és önök tapsolnak neki, mert hiszen Bethlen István nagy személyi koncepció­jához, nagy zsenialitásához tartozik az is, hogy kicsi­nyes dolgokból akar érveket kovácsolni. Mindig, vala­mely kicsinyes dolgot fog meg. Most azt mondja, hogy Trianont egyhitették. Ez Bethlen-féle alaposság. Eltekintve attól, hogy ezt a Trianont csak az a 17 hatalom módosíthatja, amely azt ránk kényszeri­tette, — mert az a 6 hatalom, amely itt érdekelve van, nem is jogosult Trianont megváltoztatni, — ebből is látszik, hogy milyen értékűek az ő érvei, hogy ne is emlékezzem azokra az apró kis fogásokra, amelyeket velünk, ellenzékkel szemben szokott alkalmazni, ami­kor belekapaszkodik egy-egy szavunkba, és azt félre­magyarázza. (Horváth Zoltán : •— Felállít magának egy thézist és megcáfolja. — Zaj a jobboldalon.) Gratulálunk ehhez az államférfiúi koncepcióhoz és az ilyen államférfiuhoz, de mi ezzel szemben azt lát­juk, hogy nem lehet rábízni az országot, a nemzet érdekeit és követeljük vele szemben, hogy más garan­ciája is legyen a nemzet sorsának, a nemzet történel­mének, nem csak az ő személye. (Horváth Zoltán : Ha Bethlen véletlenül elmenne, az egységespárt nem tudná helyettesíteni! — Ellen­mondások a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Van akit pótolni kellene, de van olyan is, akit nem is kell pó­tolni. — Horváth Zoltán : Például az Egységespárt ! — Erdélyi Aladár : Nem bántunk mi személyeket soha.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső : A nagy koncepciónak egyik szép kockaköve az is, amikor azt akarja bebizonyítani •— azt hiszi, hogy óvodaiskolások vagyunk — hogy ő nem kér diktatúrát, mert hiszen az nem diktatúra, amikor a nemzet törvénjdiozása a maga akaratából bizza, ruházza rá a hatalmat. Hiszen ezt az elsőéves jogász is tudja — de ehhez még jogásznak sem kell lenni, mert mindenki, aki történelmet tanult, nagyon jól tudja, — hogy diktatúra jön létre azonnal, dikta­túra az rögtön, ha a törvényhozói hatalmat a végre­hajtói hatalom gyakorolja. Azt mondja, hogy hiszen ő alkotmányos kormány fog maradni, mert a nemzetgyűlés őt minden pilla­natban leszavazhatja, sőt kiküld melléje egy ellen­őrző bizottságot is, a pénzügyi bizottságot. Ez is csak tréfa, játék, mert hiszen mi a szankciója, mi a gyakor­lati eredménye ennek? Tudja, hogy a hozzá mester­ségesen kovácsolt többség mindig a háta mögött fog maradni a maga numerusával és nem a nemzet igaz­ságával ; tehát szavaztatni fog, szavazási komédiák, szavazási formaságok történhetnek meg. Ugyanakkor kimondja a, javaslatban, hogy ennek vétója nem aka­dályozhatja az ő rendelete utján hozott törvénynek végrehajtását. Teljesen felesleges beletenni a sza­kaszba, hogy amit már megcselekedett, vagy meg­cselekedni akar, azt vétóval meggátolni nem lehet, mert azt jelenti a pénzügyi bizottságnak, és a pénz­ügyi bizottság 3 nap alatt jelenti a nemzetgyűlésnek, vagy ha az nem ül együtt, majd tán egy esztendő múlva, annak legközelebbi ülésén jelenti. Ezek mókák, amiket nem lehet komolyan venni és nem illik hoz­zánk az, hogy ezt törvénybe iktassuk. •— (Erdélyi Aladár : Az ellenzék is egybe hívhatja a házat.) Ha önök odaadják neki a hatalmat, akkor semmiségekkel, ilyen kis trükkökkel ne méltóztassanak dolgozni.— (Erdélyi Aladár: Nem dolgozzunk trükkökkel.) Csi nálja Isten hírével, amit akar, majd a történelem, az események ereje el fog mindent végezni. — (Szilágyi Lajos : Mint minden zsarnokkal!) Mint minden zsar-

Next

/
Thumbnails
Contents