Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

344 A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. hatása alatt fogadom el a törvényjavaslatokat, nem azért fogadom el, mert az idő előrehaladt és nincs már időnk más kibontakozási mód keresésére, hanem azért fogadom el, mert ezt a módot találom a kibontakozás egyetlen lehetőségének, (Ugy van! jobbfelől.) Mai gazdasági helyzetünknek, mai gazdasági leromlottságunknak okain részben nem segíthetünk, így nem változtathatunk azon, hogy végig kellett szenvednünk egy négy éves világháborút, forradalmat, proletárdiktatúrát, idegen megszállásokat és mindezek könyörtelen pusztitásait. (Ugy van! jobbfelől.) Mindezek befejezett katasztrofális események, amelyeket meg nem történtekké többé már nem tehetünk. (ügy van! jobbfelől.) Ez idő szerint nincsen módunkban változtatni gazdasági leromlásunknak azon okain sem, amelyek szörnyűséges megcsonkíttatásunkkal kapcsolatosak (Ugy van! jobbfelől), azzal a megcsonkittatással, amely a produktiv gazdasági erők egész tömegétől fosztott meg bennünket. (Ugy van! jobbfelől.) Azonban igenis, módunkban van segíteni mai gazdasági lerontottságunknak azokon az okain, amelyek a világgazdaságtól való elszigeteltségünkből keletkeztek. Ha elfogadjuk ezeket az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, akkor leomlanak azok a gazdasági korlátok, amelyek elválasztanak bennünket a többi nemzetektől, a többi államoktól, amikor pedig megszűnik gazdasági elszigeteltségünk, bejutunk a világforgalomba s ennek következtében fokozatosan kibontakozhatunk mindazokból a gazdasági bajokból, amelyeknek oka, forrása, előidézője az az elszigeteltség, az a, hogy ugymondjam, gazdasági kiközösitettség, amely a legújabb időben bizonyos csekély mértékben enyhült ugyan, amelynek komoly orvoslásához azonban csak a külföldi kölcsön igénybevétele után foghatunk hozzá. (Ugy van! jobbfelől.) A hosszú háború és annak rettenetes utókövetkezményei teljesen elszigeteltek bennünket a világforgalomtól. Gazdasági szerződéseink a külfölddel megszűntek, azelőtt oly sürü érintkezésünk és forgalmunk abbamaradt ; minden oldalról bizalmatlanság lett úrrá velünk szemben. A békeszerződések pedig, amelyeket a boszu és megtorlás gondolata hat át, a legyőzötteknek a világtól való elzárását a habomból automatikusan átvitték a békébe is. Leromlottan, kifosztottan, csonkán, bénán, vérző tagokkal magunkra maradtunk. (Ugy van! jobbfelől.) Lehet-e csodálkozni azon, ha ilyen körülmények között tisztán a magunk erejéből nem tudunk gazdaságilag talpra állani? De iine, a kormány egy évi nehéz küzdelmeinek árán a mai világrend irányadó hatalmasságainak bizalma visszatérőben van, ez a felénk irányulni kezdő bizalom feloldotta államjavainkat a repara cionális lekötöttség alól, ezzel lehetővé tette a külföldi kölcsön igénybevételét és államháztartásunk rendbehozatalát s lehetővé teszi gazdasági elzárkózott ságunkból való kibontakozásunkat és ennek utján egész közgazdasági életünk regenerálását. Világosan látom, hogy e javaslatok elutasításának csak katasztrófa lehetne a következménye, — katasztrófa még akkor is, ha valamely más kibontakozási módhoz fognánk hozzá — mig ha ezeket a javaslatokat magunkévá tesszük, akkor két és fél év alatt helyrehozhatjuk államháztartásunk egyensúlyát s az igy előállott lendület nemcsak államháztartásunk deficitmentes továbbvitelére fog bennünket képesiteni, hanem a megizmosodó termelés és a folyton növekedő forgalom fokozatosan meg fogják teremteni a normális gazdasági rendet is. Ha pedig egyszer a normális gazdasági rend helyreáll, akkor én nem féltem nemzetemet, (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) mert sokkal nagyobb annak vitalitása, semhogy a normális gazdasági rend helyreállása jelentékeny gazdasági fellendülést ne vonna maga után. (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezt a jelentékeny gazdasági fellendülést a nemzet belső viszonyai terén a jelen törvényjavaslatoktól várom. De még sokkal több az, amit a jelen törvényjavaslatoktól külpolitikánk terén várok. A trianoni katasztrófa után a népek családjába való bekapcsolódásra B.z első lépést azzal tettüK meg, hogy két évvel ezelőtt beléptünk a nemzetek szövetségébe. E bekapcsolódásunk azonban egyelőre csak mechanikus jelentőségű maradt, mert felvettek ugyan bennünket a népek családjába, ez azonban addigi elszigeteltségünkön csak annyi módosítást idézett elő, hogy jogunk nyilt megjelenni és résztvenni a nemzetek szövetségének tanácskozásában, egyébként azonban semmi előnyét nem élveztük annak, hogy immár jogosult tagjai lettünk a népek családjának. Ellenkezőleg saját magunk kárán tanultuk megismerni azt, hogy ez az ideális intézmény, amelynek olyan nagyszerű céljai vannak — hogy ha sikerül azokat megvalósítania, akkor földi fogalmaink szerint igazán az emberiséget boldoggá teheti — a gyakorlatban mityen gyarlóan lőn megvalósítva. A nemzetek szövetségének az a rendeltetése, hogy előmozditsa a népek közötti megértést és biztosítsa a tartós békét. Ezeket a magasztos célokat azonban csak akkor valósithatja meg, ha igazán a szabad nemzetek szabad egyesülését alkotja. Fájdalom, ez az intézmény első megszervezettségében mélyen alatta maradt ennek az ideálnak, ugyanis nem a szabad nemzetek szabad egyesülése gyanánt, hanem a háborúban győztes hatalmak önbiztositása, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) a háborúban győztes hatalmak egyoldalú érdekképviselete gyanánt alakult meg, mert szervezetét aképen formálták meg, hogy abban szükségképen csupán a háborúban győztes hatalmak egyoldalú akarata érvényesülhessen. A háborúban győztes hatalmak, mint a nemzetek szövetségének tulajdonképeni alapitói, egyszerű jelentkezésre felvették ugyan a maguk körébe a semlegeseket, a legyőzötteket azonban csak kérelemre veszik fel és akkor is csak abban az esetben, ha előbb teljesen leszereltek és ha a felvétel egyéb súlyos feltételeinek megfeleltek. így jutott be Ausztria is, igy jutottunk be mi is a nemzetek szövetségébe. Magában a szövetség szervezetében minden súly a főtanácson van,, amelyben a háborúban győztes nagyhatalmak többsége intézményesen van biztosítva és amely különben is minden lényeges kérdésben csak egjdmngulag hozhat határozatot, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a győztes hatalmak bármelyike, szavazata egyszerű leadásával meghiúsíthatja a neki nem tetsző határozat meghozatalát. Bá kell mutatnom arra is, hogy a nemzetek szövetsége alapszabályainak, az úgynevezett paktumnak hírhedt 10. pontja garantálja a párisi béke által megszabott birtokállományok integritását, tehát mintegy minden időkre kívánja perpetuálni azokat a határokat, amelyeket a párisi konferencia állapított meg, reánk nézve tehát a trianoni határokat. Hogy az ilyen tökéletlenül megalkotott szövetség, tényleg csak egyoldalú érdekképviselet, azt saját tapasztalatainkból ismételten kellett megismernünk, mert mind mostanig, amidőn nagyon szerenesés fordulat állott be, amelyről később beszámolok, vala-