Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. 345 hányszor a nemzetek szövetségéhez fordultunk védelemért, sohasem sikerült ezt a védelmet elnyernünk. (Ugy van! jobbfelől.) Legyen szabad ezen állitásom illusztrálására három példát felhoznom. Amikor 1921 őszén boldogult Károly király meglepetésszerűleg hazánk területére visszatért, két utódállam azonnal mozgósított, csapatait felvonultatta csonka hetarainkon és háborúval fenyegetett meg bennünket, noha a nemzetek szövetségének alapszabályai határozottan tiltják a háborús fenyegetést és az egyes nemzetek közötti nézeteltéréseket a népszövetség közbejöttével egyeztető eljárásra utalják. A nemzetek szövetsége azonban nemcsak, hogy védelmébe nem vette a teljesen leszerelt Magyarországot, de a m. kir. kormánynak megkeresése elől alaki okokból kitért és igy az utódállamoknak a paktumok által tiltott, jogtalan háborús fenyegetései megtorlatlanul maradtak. Vagy emlékeztetek a magyar optánsok kérdésére. Tudvalevő, hogy a Eománia és a főhatalmak között 1919 decemberében kötött nemzetközi szerződés határozmányai szerint, amelyek teljesen egyeznek a trianoni békeszerződés idevonatkozó intézkedéseivel, a magyar optánsok szabadságában áll megtartani a Eománia által elszakított volt magyar területen lévő birtokaikat. E világos szerződéses határozmányok ellenére a román hatóságok nap-nap után konfiskálták és konfiskálják ma is a magyar optánsok birtokait. Amidőn pedig e szerződésellenes eljárás miatt a nemzetek szövetségének védelmét kivántuk igénybevenni, a nemzetek szövetsége nemcsak hogy kitért az érdemleges határozat elől, hanem még azt a minimális kérésünket sem teljesítette, hogy a kérdés elbirálását a nemzetközi állandó biróság elé utalja, sőt még azt a még csekélyebb kérésünket sem honorálta, hogy legalább a nemzetközi állandó biróság véleményét kérje ki ; dacára annak, hogy ugy a paktum, mint az emiitett nemzetközi szerződések egész határozottsággal kifejezésre juttatják azt, hogy a nemzetek szövetségének tagjai között felmerülő vitás kérdések eldöntését állandó nemzetközi biróság elé kell utalni. Legnagyobb csalódásunk azonban abban van — és ez a csalatkozás már nemcsak a mienk, hanem csalatkozása mindama népeknek és néptöredékeknek, amelyeket a párisi konferencia megkérdeztetésük nélkül rendelt idegen állami fenhatóságok alá, — mondom legnagyobb csalatkozásunk a népszövetségben annak a kisebbségi kérdésekben való magatartásában van. Köztudomású az, hogy a nemzetek szövetsége a maga protektorátusa alá helyezte a faji, nyelvi és vallási kisebbségek védelmét. Az ebből a protekturátusból kifolyó kötelezettségeket a nemzetek szövetsége mindezideig nem teljesítette dacára annak, hogy Középeurópában az u. n. utódállamokban a kisebbségek elnyomása napirenden volt és még ma is napirenden van. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) A nemzetek szövetsége nemcsak hogy tartózkodott mindeddig attól, hogy azokat az államokat, amelyek nemzetközi szerződésekben vállalták a kisebbségeknek jogokban való részesítését és e jogokban való megvédését, reászorítsa arra, hogy tényleg teljesítsék is kötelességeiket, nemcsak ezt nem tette meg a

x nemzetek szövetsége, hanem nem átallotta múlt évi közgyűlésében a kisentente sugalmazására a kisebbségi kérdéseknek súlypontja gyanánt a kisebbségeknek azt a kötelességét megjelölni, amely szerint mostam államaiknak hűséggel és loyalitással tartoznak. Hűség és loyalitás lehetnek kisebbségi kötelességek, de csak akkor, ha azok az államok, amelyeknek fenhatósága alá e kisebbségeket akaratuk ellenére kényszeritették, teljesitik azokat a kötelezettségeket, amelyeket nemzetközi szerződésekben vállaltak magukra és a kisebbségeket részesitik azokban a jogokban, amelyeket nekik stipuláltak és meg is védik őket e jogok élvezetében. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) I)e kérdezem, hogy hivatása magaslatán áll-e az a protekturátus, amely a helyett, hogy rákényszerítené az egyes államokat arra, hogy a kisebbségek védelme tekintetében nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek eleget tegyenek, minduntalan az elnyomott kisebbségek loyalitási kötelességeit tolja előtérbe? A nemzetek szövetségébe helyezett bizalmunkban mindeddig sajnosán csalódtunk. Most azonban mélyen t. Nemzetgyűlés szerencsés fordulóponthoz jutottunk. Mert ime a nemzetek szövetsége a maga védelme alá veszi a mi gazdasági talpraállitásunk ügyét, mint olyan kérdést, amelynek szerencsés megoldása* Középeurópa nyugalmának és békéjének egyik fő biztositéka. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) A nemzetek szövetsége a kérdés nagy horderejét elismerve szakított eddigi rideg, egyoldalú magatartásával, szakított azzal a részvétlenséggel, negativitással, passzivitással, amelyet mindeddig tanúsított velünk szemben. Szakított e magatartásával és ime segítségünkre siet, a reparációs követelések javára szolgáló zálogjogok feloldását kieszközölte javunkra és ezzel lehetővé tette a külföldi kölcsön igénybevételét és összes gazdasági bajaink szanálását. Nem lehet és nem szabad lekicsinyelni a nemzetek szövetségének mentalitásában, a nemzetek szövetségének eljárásában beállott ezt a változást. Mert ez azt jelenti, hogy azok a hatalmak, amelyek ezidőszerint a világ sorsát intézik és amelyeknek döntő szavuk van a nemzetek szövetségében is, engednek egyoldalú álláspontjukból, mert belátják azt, hogy nem lehet állandóan, vagy legalább is tartósan büntetlenül elnyomni egyes nemzeteket és belátják azt, hogy Középeurópa gazdasági romlása magával rántaná bukásában a többi nemzeteket, mondjuk ki bátran az elnyomókat is. A nemzetek szövetségének magatartása egyúttal remélni engedi azt is, hogy változás fog beállani a párisi békék végrehajtásának eddigi irányában is, mert eddig sajnosán mindig azt kellett tapasztalnunk, hogy a párisi békéknek azokat a határozmányait, amelyek súlyos, gyakran elviselhetetlen terheket rónak a legyőzött nemzetekre, mindenkor kérlelhetetlenül végrehajtják, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) azokat a nagyon kisszámú intézkedéseket azonban, amelyek kedvezők, vagy legalább is nem hátrányosak a legyőzöttekre, legtöbbször elfelejtik végrehajtani. De most ime először máskép cselekednek : könnyitenek terheinken, amelyeknek súlya alatt szinte már összeroppantunk. Könnyitenek azzal, hogy feloldják a hitelünket teljesen aláásó reparációs zálogjogokat, és ezzel visszaadják hitelképességünket. (Zsirkay János: Ugy könnyitenek, hogy még jobban béklyóba vernek!) Igaz ugyan, hogy ez a könnyítés (Zsirkay János : Szép könnyítés!) javára szolgál azoknak az államoknak is, amelyek velünk szemben hitelezők gyanánt vannak érdekelve, elsősorban azonban mégis csak a mi hasznunkra válik ez a bölcs intézkedés, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak a nemzetek szövetségének, hogy ezt számunkra kieszközölte és nem lehetünk eléggé elismerőek kormányunkkal és elsősorban kor55*