Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-273
A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló és az ezzel kapcsolatos szanálási törvényjavaslatok együttes tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Szeder Ferenc interpellációja a belügyministerhez, a földmunkások szervezkedési szabadsága tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, b. Korányi Frigyes, Walko Lajos, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Perlaki György jegyző úr vezeti, a javaslatok mellett felszólalókat Forgács Miklós jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hébelt Ede jegyző ur jegyzi. Napirend szerint következik a szanálási javaslatok (írom. 371, 422-426, 429) folytatólagos tárgyalásaSzólásra következik? Perlaki György jegyző: Lukács György! Lukács György : T. Nemzetgyűlés ! Nem habozom kijelenteni, az a meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat-komplexumot el nem fogadni nem lehet. Lehetetlen ez azért, mert a külföldi kölcsön igénybevétele egyetlen módja államháztartásunk rendbehozatalának, ez pedig előfeltétele annak, hogy siralmas gazdasági helyzetünkből kibontakozhassunk. (Ugy van! jobbfelől.) Ha a már teljesen előkészített és csupán igénybevételre váró külföldi kölcsönt elutasítanék, ennek nemcsak az volna a következménye, hogy a kormány megbuknék, hanem ennek sokkal súlyosabb következménye lenne magának a nemzetnek az elbukása, (ügy van! jobbfelől.), mert a jelen esetben a kormány előterjesztésének az elutasítása a nemzet gazdasági csődjének feltétlen bekövetkezését vonná maga után. Nem veszem azt tagadásba : elvben, igenis, lehet vitatkozni arról, vájjon a kormány által előterjesztett megoldási mód, a kibontakozásnak a kormány által előterjesztett módja alkalmas-e, a nemzet érdekeinek megfelelő-e, avagy van más, talán megfelelőbb kibontakozási mód — noha én a kérdés súlypontját nem abban látom, amit tegnap Andrássy Gyula gróf mélyen t. képviselő ur említett meg és helyezett előtérbe, hogy t. i. a hazai pénzpiacon is be lehetne szerezni azt a bizonyos 250 millió aranykoronát. Nem ez a kérdés lényege, hanem az. hogy Napló XXII. a kormánynak sikerült a külföldi kölcsönnel kapcsolatban elérni azt a nagy eredményt, hogy egyúttal mindenkorra rendezzük a reparációk kérdését is. (Ugy van! jobbfelől.) A kormánynak soha el nem vitatható nagy érdeme marad, hogy megszabadította a nemzetet a reparációk Damokles-kardjától (Ugy van! jobbfelől.), amely minden percben fejünkre eséssel fenyeget és amely kitesz bennünket a nagyentente meg a kis-entente különböző államai kényekedvének, hogy, ha bármikor bármelyiknek eszébe jut, megsuhogtathatja felettünk a reparáció vasvesszejét. Nem veszem ugyan tagadásba azt, hogy, amint emiitettem, lehet elvben vitatkozni arról, vájjon az előterjesztett kibontakozási mód-e a legjobb, legmegfelelőbb, most azonban ebben az előrehaladott stádiumban, igenis, állítom, hogy a kibontakozásnak egyetlen útja-módja az, amelyet a kormány előterjesztett. (Ugy van! jobbfelől.) Ha más okért nem, már csak azért is, mert uj kibontakozási irány keresése és ennek megfelelő terv kidolgozása időbe és pedig sok időbe, és különben is az eddig szerzett tapasztalatok folytán az ebben a kérdésben érdekelt tényezőkből egy uj kibontakozási irány a dolog természeténél fogva eleve bizalmatlanságot fog kiváltani. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Ez a bizalmatlanság pedig csak akkor oszolnék el, ha ez az uj kibontakozási irány eredményt mutatna föl. Márpedig a jelen helyzetben a bizalmatlanság egy uj momentumának a mérlegbe vetése be olyan pszichikus tényező volna, amely egyszerre örvénybe sodorná a már amúgy is annyira leromlott pénzünket s olyan mély pontra sülyesztene bennünket, amelyből talán egyáltalában soha sem sikerülne felszínre vergődni. (ügy van! jobbfelől.) Gazdasági leromlásunknak számos oka van. Ezen okok között vannak olyanok, amelyeken nem áll módunkban változtatni ; vannak azonban olyanok, amint később rátérek, amelyeken, igenis, módunk van változtatni. Nem tudok elképzelni olyan lelkiismeretes magyar embert, aki magára merné vállalni azt az óriási felelősséget, amelylyel a már teljesen előkészített és csupán végrehajtásra váró külföldi kölcsön elutasítása jár. (Ugy van! jobbfelől.) Én azonban nem ezeknek a kényszerítő okoknak 55
