Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

À nemzetgyűlés 272. ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden. 339 annak megvalósítására diktátori hatalmat kivan magának, anélkül, hogy részletes költségvetést terjesztene azok elé, akiknek pénzéből az országot kormányozni akarják. (Dénes István: A számviteli törvény ellenére!) Képtelenség, hogy mi itt megszavazzunk tételeket, — pl. a belügyministerium 34 millió korona, nem tudom, miféle más tétel 58 millió korona — amelyekről sejtelmünk nincs, hogy szükségesek-e azok a kiadások s egyáltalában azok a hivatalok és intézmények olyan drága, nagybecsű értékek-e, hogy a progresszivitás mellett egészen az évi jövedelem 75%-áig felmenő borzasztó adóterhet kell mindenkinek viselni, hogy ezek az intézmények továbbra is fennmaradjanak. (Dénes István: Legalább tisztességes költségvetést csinálnak! — Erdélyi Aladár: Tehát mégis van progresszió! — Dénes István: Csak abban, amit az entente-nak bemutattak!^ A népszövetség pénzügyi bizottságának nagyértékű munkájában, amelyet Magyarország szanálása tekintetében kidolgozott, s amely december 20-án jelent meg, az ország pénzügyi egyensúlya helyreállításának két útja és eszköze van felemlítve: egyrészt a bevételek fokozása, másrészt pedig a kiadások apasztása. (Horváth Zoltán: Ezért kellett a külföldre menni, hogy ezt megtanulják?) A bevételek fokozását mindenki fogja érezni, ha az uj adótételek életbelépnek, a kiadások csökkentése, apasztása azonban ugy fest. hogy mig a jelen költségvetési év első felében az állami kiadások összege e szerint a terv szerint 277 millió koronát tesz ki, a szanálási időszak utolsó félévben már kereken 400 millió koronát fog kitenni. Tehát valami 122 millió aranykoronával fognak emelkedni a budget kiadási tételei egy költségvetési évben. Ez nagyon egyoldalúnak tetszik előttem. Nemcsak a bevételeket emeli a szanálási programm, hanem jó 25—28%-kal megduzzasztj állam kiadásait is. Nem tudom megérteni, — igazán röviden kell összefoglalnom mondanivalóimat — hogy Magyarországot, amely gazdaságilag hátramaradottabb helyzetben van, mint Ausztria, miért itélte meg a pénzügyi bizottság ugy, mig Ausziria állami évi összes szükségletét az egész budget keretében 350 millió aranykoronában állapította meg és eszerint rendezte be állami kiadásait és bevételeit, addig Magyarország évi szükségletét 400 millió koronában határozta meg. Ugyebár, ebből kitünőleg is, nálunk az állami igazgatás költsége tetemesen nagyobb, mint Ausztriában. (Erdélyi Aladár: Nagyobb is az ország!) Valóban, nagyobbak vagyunk; területileg lényegesen nagyobbak, lakosság tekintetében pedig valamivel nagyobbak vagyunk, mint Ausztria. Aki azonban járt Ausztriában és járt nálunk, aki összehasonlíthatta az ottani adminisztrációta mi adminisztrációnkkal, annak inkább támadhatna az az impressziója, hogy Ausztria sokkal többet ad ki adminisztrációra, mint mi. Hogy az osztrák példával kissé bővebben foglalkozzam, Ausztriában 1922 ősze óta, amióta a szanálási programmotott megvalósitani igyekeznek, 60.000 állami alkalmazottat bocsátottak el és legutóbb Zimmermann és az osztrák kormány között amiatt tört ki konfliktus, mert Zimmermann még további jelentékeny számú közalkalmazott elbocsátását kivánta. Ausztriában a szoros értelemben vett állami alkalmazottak száma 36.803, Magyarországon 66.200. Az állami üzemek alkalmazottainak, tehát a hasznothajtó üzemek alkalmazottainak száma Ausztriában 163.000, nálunk 95.413. A rendőrség, a csendőrség és a hadsereg Ausztriában összesen 48.721 főből áll, nálunk pedig 70.236 főből. Az összes állami alkalmazottak száma tehát Ausztriában 249.000, nálunk pedig 231.849. Most Ausztriában további 40.000 tisztviselő elbocsátását követelik. A magyar állam ezidőszerint eltart nyugdíjas tisztviselőt, özvegyet, árvát — államit és községit — hadirokkantat, hadiözvegyet, hadiárvát és hozzátartozót 373.000 lelket. A közalkalmazottak és az állami eltartottak száma tehát összesen hozzátartozóikkal együtt meghaladja az egy millió lélekszámot, nálunk tehát minden nyolcadik ember közpénzből él. (Erdélyi Aladár: Ez igaz!) Ne tessék azt gondolni, hogy jól él, mert ugyebár, nagyon jól tudjuk, hogy pl. csak egyet hozzak fel, a hadirokkantak, özvegyek és árvák valami olyan minimális pénzeket kapnak — 6-8000 koronákat a mai viszonj^ok között — hogy igazán talán még azt a fáradságot sem éri ez meg, hogy a tanyaheíyről, vagy valahonnan a városba érte bemenjenek. Nekem az az impresszióm, hogy amikor a kormány felsorolja azokat az egyszerüsitéseket, amelyeket egyes ministeriumokban keresztülvitt, — hogy pl. az ügyosztályokat összesítette s most már 16 ügyosztály helyett csak 12 lesz az egyik ministeriumban, hogy az Árvizsgáló Bizottságot meg fogja szüntetni, hogy megszünteti a közélelmezési ministeriumot, amelynek már ugy sincs semmi dolga, mert a hatósági liszt-ellátás teljesen megszűnt, — akkor a kormány csak azokat a hivatalokat szünteti meg, amelyeket az idők erre megérleltek és amelyek túlélték magukat, amelyek önmaguktól kell, hogy megszűnjenek, de az állami kiadásokban egyáltalában semmiféle redukciót tényleg nem végez. Franciaországban legutóbb az történt, — nagyon jól tudjuk, — hogy a francia frank erősen hanyatlani kezdett; egészen húsz egész és egynéhány százalékra leesett. Mit csinált erre a francia kamara? Megparancsolta a francia kormánynak, hogy egy milliárd frankkal apassza az állami kiadásokat és erről tegyen jelentést. Megszüntettek három ministeriumot, továbbá két ministerium megszüntetése a következő idők feladata lesz, a képviselők számát leszállították, — 50.000 lélek helyett a mostani választásoktól kezdve 75.000 lelket fog képviselni Franciaországban egy képviselő - teljesen megszüntették az elsőfolyamodásu járásbíróságokat. (Erdélyi Aladár: Ez talán tévedés?) így van, tessék utánanézni. A pereskedést csökkentették, a perelhetőséget 300 frankon felül ahhoz kötötték, hogy a követelést tanukkal igazolni nem lehet, hanem csak érvényes köz- vagy magánokirattal. Levélbizonyítékot, vagy egyszerű aláirt bizonyítékot egyáltalában nem fogadnak el perben, mert azt mondják, hogy a legtöbb per, amely az állam bíráskodását megterheli, a felek gondatlanságából származik, ennélfogva csak azokat a pereket engedik meg, amelyek érvényes okirattal vannak alátámaszt többi pert elutasítják. (Erdélyi Aladár: Ezt a magyar népnél nem lehet megvalósitani, mert többe kerülne neki az az okirat. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szakács Andor: Az indemnitási vita alkalmával szerény szavakban felhívtam az akkori igazságügyminister ur szíves figyelmét arra, hogy foglalkozzék azzal a gondolattal, nem volna-e helyes Magyarországon, különösen a községekben, megszervezni és felállítani a békebiróságokat bizonyos kötelező érvénnyel. Hiszen rengeteg sok piszlicsár pörösködést, tyukpört, becsületsértést és mindenféle dolgot el lehetne intézni a községekben a békebiróságokkal. (Erdélyi Aladár: Csakhogy nem ismeri a magyar népet!) Franciországban megszüntették a járásbíróságoknak és általában a bíróságoknak azt a jellegét, hogy magánfeleknek becsületsértési és rágalmazási ügyeiben hivatalból ítélkeznek, hanem a fél költségére kell ezentúl