Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-272
336 Â nemzetgyűlés 272. illése 1924. évi április hó 8-án, kedden. rajzolt hazánk mai állapotáról, rendkívül nehéz szerep hárul reám, amikor meg akarom okolni a magam és pártom állásfoglalását a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokkal szemben. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt, amit Andrássy Gyula gróf a kormány politikai jelemzésére előadott, szinte teljes mértékben magamévá teszem. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbalon. — Horváth Zoltán: Tessék szünetet adni.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Dénes István : A korzózást odakünn méltóztassannak elvégezni ! — Horváth Zoltán : Nem volna okosabb hazaküldeni ezt a nemzetgyűlést ? — Erdélyi Aladár : Önmagáról Ítéljen ! Aki 12 órakor jött be, annak nincs joga szünetet kérni ! — Peyer Károly : Meglátjuk, hogy holnap este hogy bírják ki ! — Erdélyi Aladár : Majd meglátjuk ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék képviselő ur beszédét folytatni. Szakács Andor : Célom nem az, hogy más szavakkal megismételjem, amit a kormányzás politikai jellemzésére Hegymegi-Kiss Pál és Andrássy Gyula gróf t. képviselőtársaim előadtak : Célom az, hogy általánosságban foglalkozzam a hat törvényjavaslattal. Természetesen az anyag óriási terjedelme következtében tüzetes kritikára nincs lehetőség, nines mód. Azt hiszem, a részletes tárgyalás során alkalmunk lesz majd — hiszen az általános vita folyamán nem lehet a törvényjavaslatokat részleteiben letárgyalni — az egyes törvényjavaslatokkal szemben álláspontunkat kifejteni. A ministerelnök ur gondolatmenetét követem, amikor a javaslatokkal foglalkozom. A ministerelnök ur nagyszabású beszédében, melyben védte a szanálási programúira vonatkozó javaslatokat, elismerte, hogy a kormány kivételes jogátruházást kivan a maga számára a. nemzetgyűléstől, s ezt azzal indokolta meg, hogy diktatúra csak az volna, ha félretenné a törvényhozást, a nemzetgyűlést, miután ellenben ő magától a törvényhozástól kéri a kivételes hatalmat, ez diktatúrának egyáltalában nem nevezhető. Azzal indokolta meg továbbá a ministerelnök ur ezt a maga részére kért kivételes hatalmat, hogy a javaslatokban a legsúlyosabb közterhek szétosztásáról van szó, már pedig a nemzetgyűléstől nem tételezhető fel az, hogy ezeket az óriási közterheket elfogultság nélkül széjjel tudná osztani az ország lakosai között, mert ilyen objektiv állásfoglalásra, ilyen pártatlan igazságosztásra egyedül a kormány képes. (Erdélyi Aladár : Ezt nem mondta ! Ezt nem hallottuk !) Ezt mondta, t. képviselőtársam, ezek a ministerelnök ur saját szavai, feljegyeztem. ( Baross János: Majd megnézzük a naplót! — Erdélyi Aladár: Jó lesz, nézzék meg a naplót!) Én egészen röviden csak annját mondok, hogy ha ez a kormány keletkezésénél, származásánál fogva alkotmányosnak volna tekinthető, (Kiss Menyhért: Nem tekinthető!) ha ez a kormány kormányzati működésében mindig az alkotmány keretei között és az alkotmány szellemében járt volna el, akkor ebből a szempontból nekem nem volna kifogásom az ellen, hogy az ország veszélyes óráiban kivételes hatalommal ruháztassék fel. Minthogy azonban senki nem lehet ebben a Házban, aki — ha az objektiv igazság hivének akarja magát nevezni, — azt merné állítani, hogy ennek a kormánynak a keletkezése törvényes és alkotmányos, (ügy van! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) vagy hogy ez a kormány alkotmányos utón élt a kormányt megillető jogokkal és hatalommal, ennélfogva csak a legnagyobb aggodalommal látom, ha a kormány most már az alkotmányjogokon túl, gazdasági téren is a közterhek szétosztásának minden jogát diktátori hatalommal magához ragadja. (Baross János: A legokosabb volna szétküldeni a nemzetgyűlést! Egyszerűen becsukni! — Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Elnök csenget.) Ma már az egész világon elismert igazság, hogy a közterheket a szociális szempontok alapulvételével az egyes társadalmi rétegek teherbíró képessége szerint kell az ország lakosai között szétosztani. (Baross János: Progresszív alapon!) Hogy a kormányban ez az érzék sohasem volt meg, és hogy nem bizhatunk abban, hogy igazságosan fogja a még később meghatározandó és életbeléptetendő adókat szétosztani az ország lakosai között, e tekintetben hivatkozom hosszú, hiábavaló küzdelemre, amelyet az ellenzék ebben a nemzetgyűlésben két adózási szociális elvnek, a létminimumnak és a progresszív adózásnak a megvalósítása érdekében kifejtett. (Erdélyi Aladár: Ebben a javaslatban mind a kettő benne van!) Elnök: Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton közbeszólni. Szakács Andor: A javaslatban benne van, t. képviselő ur, de ez nem a kormány, hanem a külföldi bizottság érdeme, mert a kormány idáig mindig elzárkózott ezeknek a szempontoknak az érvényesítése elől. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt képviselő ur, még többet mondok: hogy a kormány a létminimum és a progresszivitás tekintetében bizonyos tágabb elveket alkalmazott, mint ahogy azt eredetileg a törvényjavaslatban tervezte, ez sem a kormány, hanem a többség érdeme, a 12-es bizottság érdeme, amely rászorította a kormányt bizonyos szociális elvek alkalmazására. A kormány nem magától íette ezt, hanem a 12-es bizottság kényszerítésére, tehát igenis parlamenti befolyás érvényesült abban, hogy a kormány megjavította a kényszerkölesönre és az adózásra vonatkozó terveit. (Baross János: Érdekes volna ezt itt tisztázni! — Kószó István: Az együttes bizottság emelte fel a létminimumot!) A ministerelnök ur felhozza még politikai téren, hogy az idegen ellenőrzés tekintetében az eddigi végtelenül szigorú ellenőrzést, amelyet a trianoni békeszerződés előir, sokkal enyhébb, sokkal megértőbb ellenőrzés fogja felváltani. Nem tudom, mire támasztja a minister^ur ezt a felfogását, mert idáig az entente ellenőrző^ missziói leginkább katonai készületünk leszerelésére irányították figyelmüket, költségvetéseinkkel azonban nem sokat foglalkoztak, vagy ha foglalkoztak is, szintén ebben az irányban hegyeződött ki érdeklődésük. Most a ministerelnök ur azon beállításával szemben, hogy a jóvátételi bizottság^ kontrollja meg fog szűnni, vagyok bátor a népszövetség pénzügyi bizottságának II. számú jegyzőkönyvére hivatkozni, amely megállapítja, hogy a jóvátételi bizottság ennek a szanálási programúinak elfogadása után Magyarországot illetőleg egy külön ellenőrző bizottságot fog kinevezni. Nem a népszövetség fog tehát r kinevezni ellenőrző bizottságot, hanem a jóvátételi bizottság, és csupán annak működési szabályait fogja a népszövetség kidolgozni ugy, hogy az ország ennek a szanálási programúinak következtében most már a jóvátételi bizottság legszorosabb ellenőrzése alá kerül. (Friedrich István: Ez kétségtelen!) Ha még a ministerelnök ur azt állithatná, hogy a jóvátételi bizottság ellenőrzése szűnik meg, amely az ellenséges győztes hatalmaknak a szerve és ezt fogja pótolni a népszövetség ellenőrzése, amelybe hovatovább a legyőzött nemzetek is belekerülnek, még
