Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

A nemzetgyűlés 272. ülése 19 mány nem tolja félre a törvényhozást, hanem felhatalmazást kér tőle. (Zaj.) Hiszen, ha nem kérne felhatalmazást, akkor nem diktatúráról beszélnénk, hanem államcsínyről. {Igaz! Ugy van! balfélöl.) Mi nem vádoltuk a t. ministerelnök urat azzal, hogy államcsínyt követett el. Amikor idejött a törvényhozás elé, igenis, védte magát azon vád ellen, hogy államcsínyt önkényszerüleg, erőszakkal visz keresztül. De a diktatúra épen abban van, amit a kormány kér, ez a diktatúra lényege. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen a római diktatúra, amely akkor életbe lépett, amikor veszélyben volt Róma, törvényen, jogon alapult s mégis diktatúra yolt. (Ugy van! balfelöl.) A diktatúra lényege az, hogy a törvényhozás helyett a végrehajtóhatalom intézkedik. Ezt pedig még nagyobb mértékben kapja meg a magyar kormány, mint Ausztria kormánya. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ausztriában ugyanis a kormány intézkedésében részt vesz az a bizottság, tanács, amelyben választott elemek vannak, itt pedig mindezen kérdésekben egyedül a kormányé az attól független intézkedési jog, minden választott elem hozzájárulása nélkül. A ministerelnök urnák az a másik érve, amelyet felhoz, mikor azt mondja, hogy nem lehet diktatúra, mert a pénzügyi bizottság révén egy uj orgánumot teremtünk az ellenőrzésre, ez is igazán sántikáló dolog. Mert ez az orgánum mit érhet el? Az intézkedés módosítását nem. Az intézkedés, amelyet a kormány elhatároz, jogérvényes, végrehajtható. Amint a kormány egy adót emel a főbiztos kérésére, azon — amint a jegyzőkönyvet és a törvényjavaslatot ismerem — többé változtatni nem lehet. (Ugy van! balfélöl.) Igenis, meg lehet buktatni a kormányt utólag, de avval a hatással, amit már tapasztaltunk, hogy megbukott Kállay minister és jött helyébe Korányi, de Korányi kénytelen ugyanazt csinálni, amit Kállay megállapított. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ezen — mondom — változtatni nem lehet, ezzel ^ el van intézve, el van döntve a kérdés és immár csak arról lehet szó, hogy ki_ hajtja végre. Más hajtja végre, ha a Ház honorálja a pénzügyi bizottság beavatkozását, de maga a diktatúra parancsszava változatlanul érvényesül, ahhoz a nemzetgyűlésnek szava nincs. (Ugy van! balfelöl) A diktatúra tehát a maga legvilágosabb formájában érvényesül és csak csodálni tudom a t. ministerelnök urat, hogy ahelyett, hogy férfiasan kiállana (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) és azt mondaná, hogy diktatúra nélkül nem vállalhatja a felelősséget, — mely esetben tisztelettel meghajolnék előtte — ezt egyszerűen letagadja. (Igaz! Ugy van! Nagy zaj a szélsöbaloldalon. — Horváth Zoltán: És erre nem szabad azt mondani, hogy kétszinüség! — Szilágyi Lajos: Szembekötősdit játszanak velünk!) De gazdasági szempontból is sokkal kedvezőtlenebb a mi megállapodásunk, és már itt is látom azt a bizalmatlanságot, amelyet velünk szemben egyes mérvadó tényezők táplálnak. Hiszen először is látjuk, hogy kisebb a kölcsön, kisebb annál, amit mi magunk kértünk. Ausztriában jóval nagyobb volt a kölcsön, sőt ugy tudom, hogy utólag még emelték, még többet is adtak, mint amennyit eredetileg kértek. Azután Ausztriában a jóvátétel egyáltalán elmaradt, jóvátétel nincs. Nálunk — elismerem —- elviselhető nagyságban, de mégis olyan jóvátételt tűztek ki, amely súlyos teher és nagy, állandó megkötöttséggel és függési viszonnyal jár. Végül a mi külföldi kölcsönünk gazdaságilag is sokkal hátrányosabb azért, mert az állami ga'4. évi április hó 8-án, kedden. 335 rancia kimaradt, ami mindenesetre sokkal olcsóbbá tenné a kölcsönt, mert biztosabbá tenné. Ebben is a bizalmatlanságot látom. De hátrányosabb még abban is, hogy a megkötöttség sokkal tovább tart. Ausztriában tudjuk az időt. Ha egyszer a népek ligája kimondja, hogy a szanálás befejeződött, nem lehet többé visszaállítani a mostani állapotot. (Horváth Zoltán : Nálunk örökké tarthat !) Nálunk — jóidéig bármikor tetszik, — kimondhatják, hogy újra helyreáll teljes szigorában az egész ellenőrzés. (Zaj.) Ez gyanút ébreszti bennem, hogy a nehezen megszerzett hatalmi helyzetet még hosszabb időre meg akarják tartani maguknak. (Horváth Zoltán: Itt minden minister Nagyatádi lesz ! — Rupert Rezső : Inkább csináltak volna egy olyan törvényt, mely szerint a minister élethossziglan kineveztetik. — Zaj.) Most már befejezem amúgy is hosszura nyuit beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt hiszem, hogy azok után, amiket mondtam, senki sem fog csodálkozni azon, hogy nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot; senki sem fog csodálkozni azon, hogy nem akarok felelősséget vállalni ezért az akcióért, amelynek kiindulási pontját elitélem, amelyről kétlem, hogy a kívánt közgazdasági eredményt biztosítani fogja, legalább is ezt nem látom oly biztosnak, mint aminő biztosnak látom a függés állandósítását, a külpolitikai veszteséget, amely evvel az egész akcióval jár. Mindenki meg fogja tehát érteni, hogy evvel nem akarom magamat azonosítani. Másrészt azonban nem tudnám azonosítani magamat olyan akcióval sem, amely ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését akadályozná. Önök felelősek (Igaz! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) ; önök felé néz a nemzet. Önök felelősek a történelem előtt. (Felkiáltások jobb felől: Vállaljuk!) Megvallom, nem riadnék vissza a felelősségtői akkor sem, ha látnám, hogy van egy bátor, elhatározott nemzet, amelynek többsége még a 24. órában is vállalja a felelősséget, vállalja azt, hogy bármilyen áldozatok árán, a maga teljes erkölcsi erejével azon lesz és keresztülviszi azt, hogy egy más megoldással megmentse az országot. (Helyeslés balfélöl.) Ezért is vállalnám a felelősséget. De nem vállalom a felelősséget azért, hogy egy nem egységes ellenzék s egy kisebbség technikai okokkal és eszközökkel megakadályozza azt, amit önök talán meg tudnak valósítani, s a felelősséget önök a beállott katasztrófáért reánk hárítsák- Nem tudom magamat azonosítani avval, hogy a káoszt, a nirvánát, a negáeiót zúdítsuk a nemzetre, mikor a pozitív alkotás ^ideje jött meg. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szakács Andor! (Zaj és felkiáltások á bal- és a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A sürgősségi szakasz alkalmazása mellett sohasem volt szokásban szünetet adni. Kérem Szakács Andor képviselő urat, szíveskedjék beszédét megkezdeni. (Baross János: Mindig szokás ilyenkor szünetet adni !) Baross képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szakács Andor képviselő urat illeti a szó. (Zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk! — Zaj a jobboldalon,) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Azután a kivételes, szinte ugy mondhatnám, ünnepi esemény után, hogy gr. Andrássy Gyula, a magyar történelemnek ilyen jelentékeny alakja, kilépett politikai elszigeteltségéből és az ő magas szellemével, majdnem minden vonatkozásában, képet 53*