Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

334 A nemzetgyűlés 272. ülése ii gyár kérdésekben az ő meghallgatása és hozzájárulása nélkül döntő lépéseket nem tett. Az osztrák szerződés sok pontjában sokkal kedvezőbb, mint a mienk. Először is politikai tekintetben sokkal kedvezőbb. Az első jegyzőkönyvben Ausztria alig vállal valami kötelezettséget, a saint germaini békeszerződésnek csak egy pontja van kiemelve, az, hogy gazdasági önállóságát nem rendelheti alá. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Az Anschluss!) Nálunk ezenkivül az első, politikai jegyzőkönyvben benne van — kilátszik a lóláb — az, hogy nem szabad katonai megállapodásokat kötni, azonkivül az van mondva, hogy a trianoni békét becsületesen és pontosan végre kell hajtani. Ilyen általános kötelezettséget Ausztriától nem kívántak,^ nálunk kivántak. Bár aláirtuk a trianoni békét, bár beléptünk a nemzetek szövetségébe, — amidőn ismételten ugyanezt meg kell ott Ígérnünk, — mégis külön is követelték ezt, Ausztriában a katonai kérdés egyáltalában szóba se jött, nekünk a katonai korlátozás betöltését külön be kellett Ígérnünk. De a katonai kérdést még veszedelmesebb alakban hozza fel a második jegyzőkönyv, amely azt mondja, hogy a főbiztosnak egyenes kötelessége kifogásolni azt, ha a trianoni szerződésbe ütköző katonai áldozatokat hozunk. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha az erre hivatott kontroll-komisszió megállapítja! — Rupert Rezső: Köteles ellenezni mindent! — Horváth Zoltán: Mindent elleneznie kell ! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) A második jegyzőkönyv 6. cikkének ötödik pontja ezt mondja (olvassa): »Azzal a feltétellel, hogy a jelen cikk előző bekezdésének határozatai alkalmaztatnak, és kivéve azokat a katonai kiadásokat, amelyeket az illető tényezők a trianoni szerződés ötödik részével össze nem férőknek nyilvánítottak és — ez van zárójelben —- amelyeket a főbiztosnak mindenkor elleneznie kell.« (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha a kontroll-komisszió megállapította.) Tehát ki van mondva, hogy a főbiztos ezeket mindenkor ellenezni köteles. Itt bele van csepegtetve a főbiztos lelkébe, hogy neki nemcsak a közgazdasági érdekeket kell képviselnie, (Horváth Zoltán: Elsősorban a katonaiakat!) hanem külön a katonai érdekeket is, azt az érdeket, hogy Magyarország a trianoni békének ezt a megkötő, nehéz, megalázó feltételét egy jottával se lépje át. Ausztriában ilyenről szó sincs, s itt már másodszor visszatér a jegyzőkönyv ugyanerre, ami nem másnak a következménye, mint a bizalmatlanságé. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Ott az Anschlussról volt szó !) Az első, politikai jegyzőkönyben van még egy pont, amelynek nem látom ugyan egészen világosan a horderejét, de amely, azt hiszem, szintén sok félremagyarázásra és veszélyes beavatkozásra adhat alkalmat. Ez az, hogy ami az osztrák jegyzőkönyvben a velük szerződő államok kötelezettsége, az nálunk Magyarország kötelezettsége. Itt ki van mondva, hogy Magyarország tartózkodni fog minden ténykedéstől, amely ellentétben állhatna a Magyarország gazdasági és pénzügyi talpraállitása céljából közösen kötendő egyezmények szellemével, avagy veszélyeztethetné azokat a biztosítékokat, amelyeket az aláíró hatalmak a kölcsönadók érdekeinek védelmére megállapítottak. Nem értem, hogy miért kellett Ausztria esetében ugyanezt a kötelezettséget nem Ausztriának, hanem a vele szerződő államoknak vállalni, a mi esetünkben pedig nekünk is. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Itt ők is ugyanezt vállalják!) Ők Ausztriában is vállalták. Nem tudom, hogy ez nem fog-e alkalmat adni arra, hogy beleavatkozzanak mindenféle kérdésekbe, mert tulajdonL évi április hó 8-án, kedden. képen minden olyan külpolitika, amely például a kisententenak nem tetszik, veszélyeztetheti a korona értékét, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) mert ellenakciót ébreszthet a kisentente-nál, melynek káros következményei lehetnek. Mindenesetre konstatálom, hogy ez a megkötözöttség Ausztriával szemben nem mondatott ki, nálunk pedig igen. Nagyobb a gazdasági függés is, amelyet megállapítottak, mert az a kötelezettség, hogy mindent megtegyünk kereskedelmi szerződések megkötésére — amelyet Apponyi t. barátom itt annak idején kifogásolt — egyoldalulag bennlaradt a magyar jegyzőkönyvben, anélkül, hogy velünk szemben megfelelő hasonló kötelezettséget vállaltak volna. Mi pedig a kiegyezés megkötésével kapcsolatban már tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen kötelezettség nem jó. Az 1867: XII. te. ugyancsak kimondta a szerződési kötelezettséget. Mennyit hallottuk osztrák részről, amidőn sokan külön vámterülettel akartak itt próbálkozni, hogy ez a törvénybe ütközik, hogy nekünk kötelességünk a közös vámterület megalkotását legalább megkísérelni. Most azonban egyoldalulag csak mi vagyunk kötelezve, a többiek nem. Ausztriában ez sincs igy, ott a paritást mindenütt fentartották. De az ellenőrzés is nagyobb nálunk, mint Ausztriában. Ausztriában két ellenőr van, nálunk három. Ez talán a konstrukcióból folyik, mert ott jóvátétel nincs, de mindenesetre ez is káros momentum és növeli a függést. Bethlen t. ministerelnök ur azt mondta, hogy a megkötés, az ellenőrzés nem ennek a szerződésnek következménye, hanem a trianoni békéé, azt mondta, hogy »sőt e tekintetben egy lépést teszünk előre.« így mondta ! Igazán köszönöm a t. ministerelnöknek az ilyen lépéseket előre. Ilyen lépésekből nem kérek, mert ha sok ilyen lépést teszünk előre, akkor alaposan, végleg menthetetlenül elveszítjük függetlenségünket. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Miről van itt szó? Azon a létező függésen kivül, amely a trianoni béke következménye s amely érintetlenül fenmarad, jönnek egészen uj megkötések, mint ráadások, mint pluszok. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy itt félreértés ne legyen, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ezt megint bizonyítja a jegyzőkönyv, amely a következőket mondja az ellenőrző-bizottságról szólva (olvassa): »Magyarország elfogadja egy ellenőrző-bizottság létesítését, amelyet a jóvátételi bizottság fog kinevezni.« Ennek a bizottságnak — kérem, erre nyeljen t. ministerelnök ur — az a feladata, hogy a trianoni szerződés 180. cikke által a jóvátételi bizottságra ruházott jogokat mindennemű sérelem ellen biztosítsa.« Itt tehát világosan ki van mondva az, hogy ennek az orgánumnak kötelessége minden legkisebb sérelem ellen is megóvni ezt a jogot, (Gr. Bethlen István ministerelnök : Reparációs bizottság !) a reparácíós bizottság joga. Ez tehát fenmarad érintetlenül és változatlanul és hozzájön a főbiztos ©S cl bizalmiférfiak ellenőrzése. Egy ellenőrzés helyett tehát van három. A legnagyobb ellenőrzés, a pénzügyi diktatúra, a főbiztosnak hatáskörében rejlik, úgyhogy ez teljesen uj, az eddigihez hozzájárul. Ezt tehát egyáltalán nem lehet lépésnek előre, hanem csak lépésnek hátrafelé tekinteni, lépésnek a függés irányában. (Ugy van balfelől.) De a ministerelnök ur nagy meglepetésemre azt is mondta, hogy nincs diktatúra. Bocsánatot kérek, ezt nem vártam tőle. Azt hittem, hogy komolyabban vesz bennünket, mint hogy ilyen állítást meg merjne kockáztatni. Mivel bizonyitja ezt az állítást? (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt mondja, hogy nincs diktatúra azért, mert a kor-