Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

m A nemzetgyűlés 272. ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden. a cseh államnak megalakulása után, amely eseh állam magyar testből növekedett meg és alakult meg, hogy magyar vérből táplálódj

on, ez állam megalakulásának ünnepélyére a magyar külügyminister elment. (Zaj balt elöl. — Lendvai István: Nemzeti szégyen ! Megbocsáthatatlan! — Friedrich István: Ezt nem lehet megbocsátani!) Erősebbek is vagyunk, mint puszta nyolc millió ember, mert erőt ad nekünk az igazunk, erőt ad nekünk ezeréves történelmünk, (U gy van! balfelöl.) erőt ad nekünk a geográfiai összefüggés, erőt ad nekünk az, hogy egy agressziv támadás ellenünk a támadó államokban magukban is nagy ellenszenvet, sőt talán ellentállást is hivna ki. (Ugy van! bálfelöl és balközépen.) Én tehát azt mondom, hogy csak egy kis önérzet a nemzetben, egy kis bátorság a nemzetben és egy kis ügyesség a vezetőségben és akkor helyzetünk Európában jó, akkor egyáltalában nincs okunk félni, egyáltalában nincs okunk lemondani reményeinkről, és kötelességszerűen járunk el, lia bátor politikát követünk. (Ugy van ! balfelöl és a balközépen.) Ennek azonban az előfeltétele mindenesetre az lett volna, hogy a nagy, súlyos pénzügyi nehézségeken a magunk emberségéből tudjunk erőt venni, vagy legalább is olyan tényezőktől várjunk e tekintetben segitséget, akik függetlenek a kisentente-tól. A kérdés csak az, hogy vájjon ez lehető volt-e. Én nem vagyok olyan pénzügyi szakember, hogy el merném dönteni ezt a vitát ; hivatkozom azonban tekintélyekre, akik abban a nézetben voltak és vannak, hogy igenis volt idő, amikor határozottan segithetett volna Magyarország önmagán. Én hivatkozom Strakoschra magára, (Halljuk ! balfelöl.) aki azt mondotta, hogy két év előtt lehetett volna segiteni. (Meskó Zoltán : Nekem is azt mondta ! — Egy hang balfelöl : Most is lehet! — Gr. Bethlen István ministerelnök : Könnyebb lett volna ! — Zaj balfelöl. — Horváth Zoltán : Dehogy azt mondta ! Ott voltunk ! — Rupert Rezső : Mi hallottuk ! Ott voltunk !) Nekem többen mondták olyanok, akik ott voltak. (Rupert Rezső: Horváth Zoltánnak és Meskónak mondta!) De különben is, ha Strakoscht nem akarja elfogadni a t. ministerelnök ur, hivatkozom ő reá magára. (Derültség balfelöl.) Hivatkozom arra az egyszerű tényre, hogy ő volt annak a kabinetnek élén, amely törekedett segiteni nagy áldozatok révén is az országon saját erőiből, mikor Hegedűs Lóránt volt a pénzügyrninister. (Barthos Andor: Kötelessége volt!) Ha lehetetlennek tartotta volna, bizonyára nem vállalkozott volna rá! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Gr. Andrássy Gyula: Konstatálom, hogy a többségnek is az volt a nézete, hogy igenis lehet. Hogy azután nem sikerült, azt megengedem, de a lehetőséget mindenesetre elismerték, sőt még most legutóbb is olyan pénzügyi szaktekintély, mint pl. Szterényi, kijelentette, hogy felelőssége tudatában állítja, hogy még most is lehetne segiteni külföldi kölcsön nélkül. (Zaj.) Én ilyen kérdésben tekintélynek tartom Szterényit. (ZajHalljuk! Halljuk! balfelöl.) Azonkivül nem egy súllyal bíró közgazdasági iró is kifejti azt az álláspontját, hogy még most is lehetne segiteni. Mindenesetre azonban megállapitható, hogy lehetett volna a múltban. (Barthos Andor: Hogyan?) Kérdezzék meg Hegedűs Lórántot! Hogyan képzelte akkor Bethlen és hogyan képzeli Strakosch. Én egyszerű, józan eszemmel azt mondom, hogy elképzelhetetlen, hogy egy nemzet 250 milliónyi összeget nem tudott volna összehozni; hiszen ez az összeg olyan kicsi az ország nemzeti vagyonához képest. Nekem nem egy közgazdasági szakember azt mondta, hogy igenis, ezt mi is össze tudtuk volna adni. (Rupert Rezső: A múzeumban nem egy tárgy többet ér! Van olyan, amely többet ér, mint 250 millió!) Ha csak azt veszem, hogy a nagybirtok váltságföldje mennyivel nagyobb értéket reprezentál, mint ez az egész kölcsön, már akkor is csaknem lehetetlen előttem £tZ Si fölfogás, hogy nem lehetett volna segiteni, hogy ez olyan összeg, amelyet Magyarország nem birt volna előteremteni. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha következetes közgazdasági politika előzte volna meg ezt az akciót, — olyan közgazdasági politika, amelyet arról az oldalról is s a mi oldalunkról is mindig sürgettek, amely az ország produktiv erejét emeli, amely az adózókat erősiti, — ha ezzel kapcsolatosan régóta takarékossági politikát folytattak volna, ha nem hagyták volna ellenőrzés nélkül a költségvetés növekedését, ha benyújtották volna a költségvetést és lehetővé tették volna, hogy az ország beletekintsen és minden túlzás ellen felszólalhasson, (Rupert Rezső: A Ná dossy Imrékre fogyott el, az országos főkapitányokra, meg az ilyenekre!) akkor megfelelő áldozatkészséggel, adóemeléssel célt érhettünk volna. A t. ministerelnök ur azt is mondta beszédében, hogy ha megengedné is, hogy ilyen szanálás lehető volna, nem volna kormány, amely ezt keresztülvigye, mert olyan áldozatokkal jár, amelyeket keresztülvinni nem lehet. Bocsánatot kérek, ezt teljesen tagadom. Beszédemben már rámutattam arra. hogy Magyarországon a kormánynak milyen óriási hatalma van. Csak állította volna lelkét teljes eréllyel, fanatikus meggyőződéssel egy ilyen követelés mögé, fektette volna bele egész súlyát és befolyását, teljesen meg vagyok győződve, hogy akkor ugy, mint eddig mindent keresztülhajtott, ezt is keresztülhajtotta volna. Még igen jól emlékszem momentumra, amikor Hegedűs Lóránt kedves szimfóniáit az egész Ház lelkes tapsok között fogadta, pedig azok nagy áldozatokkal jártak ; lelkes tapsokkal támogatták, vitték keresztül. (Egy hang jobbfelöl ; Az egész ország tapsolt !) Csak erős, szuggesztiv meggyőződés, erős akarat létesítette ezt. Hát a kormány nem tudta volna keresztülvinni ezt, ha azt mondja : ha pedig nem megy keresztül, akkor az egész rendszer megbukik, az ellenzék jut hatalomra. (Felkiáltások bálfelöl : Lehetetlen !) Szerettem volna látni, hogy akkor a többség nem mert volna-e nyúlni a hazafias áldozatkészséghez ? Mondom, sok tapasztalatom azt bizonyítja, hogy igenis erővel, bátorsággal, lelkesedéssel játszva keresztülvitte volna a kormány ezt, ha tiszta programmal jön, ha kimutatja, hogy ennek a programúinak a visszautasítása függést létesit a külfölddel szemben. (Rupert Rezső : Élethossziglani ministerség kell ! — Zaj a jobboldalonHalljuk ! Halljuk ! bal felöl — Kállay Tamás : Az ilyen szónokot nem szokták zavarni közbeszólásokkal !) A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy nálunk nagyon nehéz volt a lábraállitás, mert szinte predesztinálva voltunk arra, hogy ezek a züllött gazdasági viszonyok beálljanak, mert mi különösen sokat szenvedtünk a háborúban. Ezzel szemben hivatkozom külföldi szakértők véleményére, akik ennek egyenesen az ellenkezőjét mondják. Azt mondják: részben azért lehet kedvezőtlenebb a kölcsön, amelyet nekünk adnak, mint Ausztriában, azért kisebb az összeg, mint amelyet kértünk, azért mellőzhető az állami garancia, mert mi kedvezőbb viszonyok között vagyunk, mint Ausztria, nagyobb mezőgazdasá-