Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

330 À nemzetgyűlés 272. ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden. kat, magát azt az egész akciót szerencsétlenségnek és veszedelemnek tartom. (Ugy van! balfelöl.) Veszedelmesnek tartom először is azért, mert azzal kezdődött, aminek sohasem volna szabad megtörténnie, azzal kezdődött, hogy kértünk ott, ahol nekünk kérni nem szabad. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Mi kértünk a kisántántnál, amelytől pedig kérnünk nem szabad. Ez azután ugy folytatódik és ugy fog folytatódni, hogy befolyást adunk belső életünkre olyanoknak, akiknek ilyen befolyást adnunk nem volna szabad soha, olyanoknak, akik nem viseltetnek irántunk jóindulattal, nem is viseltethetnek, akiknek minden tette azt bizonyitja, hogy még ma is ellenséges szellem irányitja őket ellenünk. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Én azt hiszem, hogy mi nem kérhetünk soha és semmit azoktól, akik az ország területének kétharmadrészét elvették tőlünk, (Ugy van! balfelől.) akik Magyarországot megfosztották az életerős fejlődés előfeltételeitől. (Taps a balközépen és a baloldalon-) Én azt hiszem, hogy nekünk nem volna szabad kérnünk azoktól, akik még nemrég nyomással és presszióval arra kényszeritették Magyarországot, hogy kiszolgáltassa koronás királyát az ellenségnek, akik erre a megszégyenítésre rákényszeritették a nemzetet. (Barabás Samu: Ez fáj, ugy-e bár? — Nagy »aj balfelől. — Szilágyi Lajos: Hát ön örül neki? Senki sem örülhet ennek! — Peyer Károly: Az mégis gyávaság volt!) Akár király választó valaki, akár nem, aki becsületes magyar ember, az csak fájdalommal láthatta, hogy a koronás királyt ellenséges parancsra ki kellett szolgáltatnunk, anélkül, hogy meg tudtuk volna óvni érdekeit. (Horváth Zoltán: Kossuth halála évfordulójára nem jön el a kormány ! — Szilágyi Lajos Barabás Samu felé: Én még önt is sajnálnám kiadni az ellenségnek! — Varsányi Gábor: Miért jött a király repülőgépen? — Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula: Ha lehetőnek tartanám is azt, hogy ezek ellenére súlyos helyzetben kéréssel forduljunk ezekhez a kormányokhoz, teljesen kizárja ezt a lehetőséget az, hogy ezek a kormányok ma is fojtogatják véreinket, testvéreinket. (Ügy van! Ugy van! a balközépen és a baloldalon.) Ezt nem lehet elfelejteni; a múltra lehet fátyolt borítani, a jelenre azonban nem. Hogy pedig ez igy van, azt csak egy beszéddel bizonyitom, amelyet nem rég tartott ott KörmendiÉkes (Élénk éljenzés és taps a baloldalon és à balközépen. — Taps a jobboldalon. — Fridrich István: Halljuk Körmendi-Ékes beszédét!) felelőssége érzetében, a veszély ellenére, melyben van, tehát mindenesetre komoly, igaz lesz az, amit ő mond. Körmendi-Ékes ezeket mondta (olvassa): »A nyers abszolutizmuson alapuló cseh demokrácia nemzetiségi államból nemzeti államot, fából vaskarikát akar csinálni. Elkopott az irredentizmus vádja a bűnvádi eljárások kudarca után; ebből nem lehet többé megélni. Az elnyomás azonban változatlanul uralkodik az egész vonalon, amelyet a szlovenszkói hatóságok az illetőségi kérdésben a volt magyar közalkalmazottak nyugdíjainak elkobzásával is folytattak. Ezt az eljárást kénytelenek vagyunk a külföld elé vinni. Csak azt szeretném tudni, mivel szolgált rá erre a gonosz eljárásra _ az a magyar nemzet, amely egyetlen alattvalójának exiszteneiáját sem támadta meg soha. {Ugy van! balfelől és a balközépen.) Sokkal emberségesebb volna, ha az emiitett szerencsétleneket lemészárolnák, mint hogy éhhalálra Ítéljék őket. (Bogya János: Borzasztó!) Erre csak az az áldemokrácia képes, amely nem ismer sem Istent, sem erkölcsöt. Napról-napra fokozódik az az érzés, hogy a magyar kisebbséget meg akarják fojtani. A magyarnyelvű állampolgároktól elszedtek minden állást, minden trafik jogot, minden korcsmaengedélyt, minden kedvezményt, a közszolgálatból kidobták őket.. . (Rupert Rezső: Akárcsak idehaza! Ez a Bethlen-kormány jellemzése. — Zaj a jobboldalon.) Én a Bethlen-kormánynak bizonyára nem vagyok védője, a Bethlen-kormányt a lehető legjobban elitélem, de igen kérem a t. képviselő urat, ne hasonlítsa soha a magyar kormányt a cseh, kormányhoz (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon balfelől és a balközépen.), ne törekedjék azokat a hibákat, melyek itt elkövettetnek, egy nívóra hozni azokkal a bűnökkel, amelyeket véreink, testvéreink ellen elkövetnek odaát. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl és a baloldalon- Továbbolvassa): »A városok és községek szolgálatából egyszerűen eltávolították a magyarokat. Az újonnan alakított nagy megyék nagyzsupáni politikai óvodák, ahol jó gyermekek alkotmányosait játszanak. Nincs a Felvidéken egyetlen egy autonóm köztestület, vagy kamara, amely a nép, a szakérdekeltség t kifejezője volna. Hodzsa minister azt a kijelentést tette,— folytatja a szónok, — hogy elveszik a földet a magyaroktól (Bogya János: Hallatlan!) és visszafogják adni a szlávoknak.« Óvatosan nem szlovákokról, hanem szlávokról, azaz csehekről beszél. Ezeket hozza fel a cseh viszonyokról egy ottani magyar ember felelősségének tudatában. Hasonló panaszokat hallunk Erdélyből. Nemrég volt itt egy hollandi nemeslelkü ember, aki beutazta Erdélyt és hasonló kifakadásokkal, panaszokkal jött ide; és ugyanekkor mi kérünk ezektől a kormányoktól (Egy hang jobbfelől: Kölcsönt kértünk!) kértünk kölcsönt, tudom. Ezt senki sem tagadta, hiszen minden lap tele volt azzal, hogy tárgyalunk velük. (Egy hang jobbfelől: A tárgyalás az más! — Rassay Károly: Dehogy nem kértünk! — Rupert Rezső: Rájuk parancsoltunk, hogy adjanak!) En legalább ugy tudom, hogy mi próbáltuk a nagyententenál kieszközölni azt, hogy a kisentente nélkül — ami módjában és jogában lett volna — adja meg a kölcsön lehetőségét. De ezek azt mondták, hogy ezt nem tehetik, tekintettel szövetségeseikre és a kérdést előbb a kisententeval kell tisztázni. A kérdésnek ez a tisztázása mindenesetre kérés vala, (Ellenmondások jobbfelől) mert látjuk, hogy amikor mi itt az országban . . . (Barthos Andor: Szemrehányást tettek a ministerelnök urnák, hogy miért_ nem tárgyalt velük ! — Szomjas Gusztáv: És ki juttatott ide bennünket?) amikor mi itt ugy állítottuk be a dolgot és az egész közvélemény azt mondta, hogyha nem kapjuk meg a külföldi kölcsönt, bekövetkezik a nagy közgazdasági katasztrófa (Felkiáltások jobbfelől: Ez igy is van!) és amikor ez volt a közvélemény, és a nagy entente azt mondta, hogy előbb tisztázzák a dolgot a kisententevaL akkor tényleg ennek az egész beállitásnak következtében kérni kellett és ha mindezek az előzmények megfeleltek volna, helyesek lettek volna, akkor csakugyan nem lehetett más politikát követni, valóban nem is lehetett mást tenni. De ha azon az állásponton vagyok, hogy nekünk nem lett volna szabad a kisentente-hoz fordulnunk, hogy a kölcsönben rejlő támogatást lehetővé tegye és ha azt mondom, hogy nekünk egyáltalában nem szabad a kisentente-tól kérnünk és az ő barátságát keresnünk, ebből nem következik az, hogy én agresszív háborús politikát kívánnék a kisentente-val vagy bárkivel szemben folytatni. Ellenkezőleg. (Zaj jobbfelől — Rassay Károly: Mi követeltük, ő nem követelte! Ebből nem lehet érveket kovácsolni!) Mi nem vagyunk