Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-272
A nemzetgyűlés 272. ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Határozathozatal Ivády Béla és társainak indítványa felett, hogy a szanálási törvényjavaslatok tárgyalásának tartamára az ülések ideje 10 órában állapittassék meg. — Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló és az ezzel kapcsolatos szanálási törvényjavaslatok tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. — A napirenden lévő javaslat vitájában résztvettek : Marsehall Ferenc, Hegymegi-Kiss Pál, Andrássy Gynla gr., Szakács Andor. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Szabó István (nagyatádi), Pesthy Pál. Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hebelt Ede jegyző ur. Napirend szerint következik a határozathozatal Ivándy Béla képviselő ur és társainak azon inditványa felett, hogy a szanálási javaslatok tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi 10 órában állapittassék meg. Kivan valaki az indítványhoz hozzászólni ? Ha szólni senki sem kivan, kérdeni a t. Házat, méltóztatik-e az inditványt elfogadni, igen vagy nem 1 Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik-) Többség. Az indítvány elfogadtatott és így a legközelebbi üléstől kezdve délelőtt 10 órától délután 2 óráig és egy órai megszakítással délután 3 órától esti 9 óráig fog tanácskozni a Ház. Következik a szanálási törvényjavaslatok folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Marschall Ferenc! Marschall Ferenc: Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Heinrich Ferenc igen t. képviselőtársam tegnapi nagy érdekű beszédében igen szépen jellemezte a magyar embernek azt az ős és természetes tehetségét, hogy ösztönösen megérzi a nagy veszedelmet, s akkor nem ismer pártokat, nem ismer felekezeteket, nem ismer frakciókat, csak azt a nagy és szép kötelességet, hogy a bajba jutott nemzetet, országot meg kell menteni. Ezt a gondolatot Nagy Emil t. képviselőtársam szellemesen variálta, amikor kifejtette, hogy a nemzeti lét és nemlét kérdésében nem lehet ellenzéki beszédet mondani, nem lehet kormánypárti beszédet mondani, hanem csak magyar beszédet. (Ugy van!) Ezzel az igen t. képviselő ur egy olyan akkordot ütött meg, amely nemcsak a túlsó oldalon, de ezen az oldalon is természetesen mozgásba hozta a sziveket. Azt hiszem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy Nagy Emilnek ez a gondolata túl fogja élni az ő beszédének kritikai részét. Napló xm. Ami beszédének politikai részeit illeti, a kormányelnök ur arra bizonyára meg fogja adni a maga szabatos válaszát. Viszont beszédének közgazdasági és pénzügyi részéből legyen szabad nekem csupán két momentumot kiragadnom. Az igen t. képviselő ur felhívja figyelmünket arra, ne engedjük a régi háztulajdonosokat, azokat, akik végig szenvedték ennek a kényszergazdálkodásnak minden kálváriáját, akik tiz év alatt éppen csak vagyonuk roncsait tudták megmenteni, egy kalap alá vonni azokkal, akik a konjunkturális vagyonukat igyekeztek házak vagy ingatlanok vételévei megmenteni. Az igen t. képviselő ur ebben a tekintetben szivemből, lelkemből beszélt. (Meskó Zoltán: Ugy van! Ugy van!) Csakhogy kénytelen vagyok valamit elárulni, azt, hogy ez a gondolat nem uj, mert ez itt ezekben a padsorokban már hetek óta tárgyaltatik s éppen én voltam az, aki a 12-es bizottság ülésén ezt a gondolatot felvetettem, sőt konkrét javaslatokat is tettem erre vonatkozólag (Meskó Zoltán: Majd meglátjuk, mit csinálnak!), és ugy tudom, hogy a pénzügyministeriumban ez idő szerint messze menő tanulmányok folynak ezen a téren és a kormány igenis akar valamit ezen a téren tenni, mert a kormány nagyon szívesen aknáz ki olyan ötleteket, amelyekkel pénzhez és adóhoz juthat. (Meskó Zoltán: Ezt eddig ezen a téren négy év óta nem tapasztaltuk!) Bátor vagyok az igen t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű. Ezeknek a bizonyos elemeknek megkeresése és megtalálása és annak megállapitása, hogy mi az a konjunkturális szerzemény és ki szerezte konjutukturális pénzből budapesti bérházát, nem olyan könnyű, mert hiszen valaki esetleg a megszállott területen eladta birtokát és ugy vette itt a házát. (Ugy van! jobb' felől) Én azonban remélem, hogy a pénzügyi kormány meg fogja találni ennek a módját, és mi ezen a helyen is kívánjuk és követeljük, hogy ezeket a konjunkturális vagyonokat r nagyobb mérvben terheljék meg, mert ezek az erős és megedzett vállak meg birják ezt a terhet és vegyék le inkább olyanok válláról, akik ezt a nagy terhet már nem képesek elviselni. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Az igen t. képviselő ur még egy gondolatot vetett itt fel. Az sem uj, hiszen már két évvel ezelőtti beszédében emiitette, hogy inflációval csináljunk termelő politikát. Én neki erre az ideájára egy évvel ezelőtt az indemnitási vita 51
