Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-271
316 A nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn. dott, hogy tőlem nem várt volna egy tiszttel szemben ilyen eljárást és hogy ő itt idegen befolyást lát érvényesülni. Ebben a mélyen t. képviselő urnák igaza van. Itt tényleg idegen befolyás érvényesült, csak egyet nem méltóztatott meggondolni, hogy ez az idegen befolyás épena képviselő ur részé rői érvényesült. Csak nem méltóztatik azt gondolni, hogy én ezt az egész dolgot részletesen idehozom a Ház elé s anélkül, hogy kényszerítve volnék reá, itt egyátalán nyilatkoznám egy tiszt múltjáról, akár általánosságban, akár részletesen. Csakis annak tulajdonitható ez, hogy nem méltóztattak belenyugodni a dologba; kénytelen voltam tehát a dolog igazságát megvilágítani s ennek megfelelően kénytelen voltam adatokat szolgáltatni. Ezzel részemről Győrffy őrnagy hadbiró ügyét lezártam, s remélem, hogy nem fog kelleni többé erre a témára visszatérnem, mert hiszen a dolognak nincs értelme. Még egy kérdésre kell azonban reflektálnom, melyet az igen t. képviselő ur a múltkori interpelláció folyamán felvetett. A képviselő ur arra kért engem, hogy saját minősitvényi táblázatomat is mutassam be itt a Ház előtt. A dolog lényegét tekintve, az álláspontom ebben is csak az lehet, mint a másik minősitvényi táblázatra nézve, t. i. nem áll jogomban és módomban a saját minősitvényi táblázatomat sem a Ház elé hozni. (Kiss Menyhért: Ministernek mindent lehet !) Bocsánat, katonaministernek nem! {Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Furcsa alkotmányjogi felfogás! — Elnök csenget.) De bocsánatot kérek, ez talán nem is szükséges. Az én szereplésem annyira nyilvánvaló itt Budapesten, hogy úgyszólván mindenki, aki felnőtt korban volt akkor, amikor a háború lezajlott, tudja, hogy a háború alatt mit cselekedtem és mit dolgoztam. Nem hiszem, hogy maga a képviselő ur azt hinné, hogy ott valami érdekes dolgot találhatna abban az értelemben, amilyen értelemben a képviselő ur felhozta, mert hiszen utóvégre nem valószinü, hogy arról, akit a háborúban végig egy elsőrendű, önálló, felelősségteljes bizalmi állásban tartanak, addig, mig az egészsége birja, valami különös dolgok sülhetnének ki a minősitési táblázatban. Legfeljebb egy oldala lehetne még a dolognak, amelyre szintén következtetni lehetne abból a felszólalásból, a képviselő ur t. i. azt mondja, hogy különösen a háború legutolsó idejéből volna kíváncsi a minősitési táblázatomra. Ez majdnem ugy fest, mintha allúzió volna az én harctéri működésemre. Itt teljes őszinteséggel és minden hamis szégyenérzet nélkül meg kell vallanom, hogy nem sok időt töltöttem a harctéren. Ennek természetesen okai voltak. Az egyik épen az a nagyon fontos bizalmi állás, melyet itthon elfoglaltam, a másik pedig egészségi állapotom, amely részemre — sajnos — hosszabb időre tűrhetetlenné tette a nem rendezett életmódot. Ha azonban a t. képviselő ur, vagy bárki más kíváncsi arra, hogy akkor, mikor a harctéren voltam, ott is megtettem-e kötelességemet, vagy nem, ahhoz sem szükséges, hogy a minősitvényi táblázatomba pillantson bele, mert hiszen, hála Istennek, élnek még sokan azok közül a, vitéz katonák közül, akiket szerencsém volt vezényelni. Tessék kérdést intézni, teljesen bizalmasan akár a néhai pápai 7. honvédhuszár ezred tisztjeihez, (Ugy van ! a jobboldalon.) akár a budapesti 1. honvédhuszár-ezred tisztjeihez, akiket 1917 augusztusában volt szerencsém a bukovinai előnyomulás alkalmával vezényelni. Tessék őket egész őszintén felszólítani, hogy mit tartanak az én akkori működésemről. Nem hiszem, hogy az illető urak azt ne mondanák, hogy sok szebb napjuk volt a háború egész ideje alatt, mint amikor az én parancsnokságom alatt a bukovinai előnyomulás alkalmával egy pár nagyon sikeres harci akciót végeztünk. De ha a t. képviselő ur azt tartaná, hogy ezek esetleg befolyásolva lehetnének a jelenlegi állásom által, akkor még arra is módja van, hogy akkori közvetlen elöljárómtól, aki most nyugállományban él itt Budapesten, s akinek nevét szintén módjában van a hadtörténelmi levéltár utján megtudni, megkérdezze, hogy ő mit tart az én működésemről. Mindenesetre megnyugvással nézek ezek elé az információk elé. (Rassay Károly: Nem érdekel bennünket ! Az a kérdés, hogy mint minister mit csinál!) Befejezésül még csak egyet t. képviselőtársam, — azaz bocsánat, én még nem vagyok az, de képviselő ur igen (Derültség.)_ — ha igazán szivén viseli annak a tisztnek jövendő sorsát, akiről annyi szó volt, akkor minden esetre jobban szolgálja azt, ha nem firtatja tovább ezt a dolgot, hanem belenyugszik abba, ami meggyőződésem szerint az egyetlen igazságos volt ebben a kérdésben. Kérem a mélyen t. Házat Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni? Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Csak nagyon röviden kivánok válaszolni a minister urnák. Azt hiszem, ez a kérdés teljesen ki van meritve. Erről a kérdésről mindenki megalkothatja a nézetét. Nincs módomban és nem lehet szándékomban ezt a kérdést tovább tárgyalni, különösen akkor, amikor a Ház előtt ily nagyon fontos törvényjavaslat fekszik, melynek tárgyalásához higgadt légkörre van szükség. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetesen nem lehetek inkonzekvens, hogy a minister ur válaszát tudomásul vegyem. A választ nem veszem tudomásul, azon okokból, melyeket már az első és második alkalommal is kifejtettem. Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a honvédelmi minister urnák Gömbös Gyula képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani- (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönj r vének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen? {Nincs.) Ha nincs, azt hitelesíttetnek jelentem ki és az ülést berekesztem. (Az ülés végződik délután 2 óra 50 perckor.) Hitelesítették : Meskő Zoltán s. h. Eőri-Szabó Dezső s. h. naplóbiráló-bizottsági iagok.
