Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-271

306 A nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn. helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Jelentem a Háznak, hogy Ivády Béla képviselő ur és képviselőtársai indítványt adtak be, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítását célzó törvényjavaslatok tárgyalásának folyamára, amelyre nézve a sürgősséget a nemzetgyűlés a mai napon már kimondta, az ülések időtartamát napi 10 órában állapítsuk meg. A házszabályok 250. §-a értelmében köteles vagyok megállapítani, hogy az indítványt aláiró képviselő urak közül ötvenen jelen vannak-e. Kérem a jegyző urat, hogy az inditványt aláiró képviselő urak neveit felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa az inditványt aláiró képviselők neveit). Elnök: Megállapítom, hogy az aláírók közül 50-nél több képviselő jelen van, igy az indítvány felett holnapi ülésünk elején fogunk határozni. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Teljességgel méltányolom nagyrabecsült barátom, Heinrich Ferenc azon felszólítását, hogy a szőnyegen fekvő nagy kérdésekben csakis objektív kritikára, az ország érdekét mindig szem előtt tartó észjárásra szabad valakinek vállalkoznia. Annyira elismerem ezt, hogy részemről még tovább is megyek és azt állitom, hogy ma, amikor tulajdonképen a nemzet létének, vagy nemlétének kérdéséről van szó, meg kellene szűnnie annak a különböztetésnek is, hogy valaki ellenzéki, vagy pedig kormánypárti beszédet mond-e. (Ugy van! balfelöl.) Ez luxuscikk lehetett a régi boldog békeidőben, amikor még egy forintért jártunk gummikerekün ebbe a képviselőházba, ma azonban ebben az adott percben a nemzetnek csak egyetlen egy igazsága lehet. Nem lehet kormánypárti és nem lehet ellenzéki igazság (Ugy van! Ugy van! balfelől.) az igazság csak egy lehet: amit a nemzet érdekében csinálni kell, vagy csinálni nem kell. (Ugy van! Ugy van! balfelől. ~ Rupert Rezső: És amit már évek óta kellett volna csinálni!) Véteknek tartanám, ha szántszándékkal és premeditáltan a legcsekélyebb mérvben is ellenzéki tónusba csapnék át azért, mert a felfogásokban rejlő különbség miatt a kormányból kiváltam, sőt a pártot is elhagyni kényszerültem. Ez nem vezethet engem arra, hogy akár a kormány elismert igazságait, akár pedig olyan kérdéseket megtámadjak, amelyeket, ha ott ülnék, én sem tudnék jobban csinálni. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy viszont férfilelkem egész őszinteségével elmondjam mindazokat az aggodalmakat, mindazokat áz ellenzéseket, amelyeket táplálok azokkal a javaslatokkal szemben, amelyek a nemzetgyűlés szine előtt fekszenek. Amennyire véteknek tartom azt, ha valaki mindenáron ellenzéki, méltóztassanak tőlem elfogadni azt a véleményt, hogy ilyen kérdésekben épen ugy vétek az is, ha valaki mindenáron kormánypárti, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) mert ilyen kérdésekben egyes kiváló férfiak iránt csak odáig mehet a bizalom, hogy meg lehetünk arról győződve, hogy tiszta hazafiúi szándékkal a legjobbat akarják. Ez lehet bizalmi kérdés. Hogy azonban ezt a célt helyesen akarják-e megközeliteni és azt, amit csinálni akarnak, helyesen csinálják-e, ez sorsdöntő percekben nem lehet bizalmi kérdés, hanem e tekintetben mindenkinek meg kell erőltetnie a maga agyvelejét, a maga szivét is, és csak akkor szabad alátámasztania akármilyen kormánypolitikát is, ha valaki férfiielke egész erejével meg van arról győződve, hogy az objektív módon is helyes. (Helyeslés balfelől, -~ Zsilinszky Endre: Lelkiismereti kérdés, nem bizalom kérdése.) Tisztára ebben a levegőben, foglalkozom ezekkel a kérdésekkel és kegyeskedjenek megengedni már csak személyes szempontból is, hogy mindenekelőtt rátérjek arra a kérdésre, amely közvetlen okát szolgáltatta annak, hogy én összekülönböztem a mélyen t. kabinet többi részével: az u. n. belső kölcsön kérdésére. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amikor annak idején a ministertanács elé került ez a kérdés, amelyről előzőleg tájékozva nem voltam, rögtön, amint a ministertanács kebelében meghallottam, hogy miképen akarják ezt, azonnal különvéleményt adtam be és ezt jegyzőkönyvbe is foglaltattam. Az a furcsa eset állt tehát most elő, hogy a Ház plénuma előtt indokolom meg azt a különvéleményemet, amelyet a ministertanácsban beadtam. Ez pedig a következő: Mindenféle kérdést mindig azok után a körülmények után kell megítélni, amelyek az illető kérdés felvetését megelőzték. Kegyeskednek jól tudni, hogy a kormány pénzügyi politikája körülbelül három év óta, sőt már majdnem négy év óta, jóformán abban merül ki, hogy mindig beigérte a korona fentartását, de ezt az igéretét beváltani nem tudta. (Ugy van! balfelől. — Barthos Andor: Senki sem tudta volna! — Ellenmondások balfelől.) Nem állitom. Nem tudom ki volt közbeszóló képviselőtársam, (Meskó Zoltán: Kicsoda lehetett?) de egyet kegyeskedjék megengedni nekem: legalább mondatomat hadd fejezzem be, ha már egyszer felszólalásra vállalkoztam. Egy szóval sem mondtam, — ne tessék a. kormányt annyira védeni, nem is támadtam — hogy ebben bárki — különösen személyileg — hibás lenne. Én csak megállapítom azt a tényállást, hogy a kormány éveken át mindig beigérte a korona tartását, de azt sohasem tudta megvalósítani. (Ugy van! Ugy van! balfelőL — Mándy Sámuel: A franciák sem tudták!) Ennek folytán állt elő az a lehetetlen helyzet, hogy a nemzet úgyszólván két táborra oszlott: az egyik tábor jóhiszemüleg elhitte azt, amit a kormány igért, a másik tábor azonban nemcsak nem hitte el, hanem spekulációval is törekedett a korona lerontására. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ez az előzmény vezetett arra, hogy azokkal a bizonyos elemekkel, amelyek nem hitték el, hogy a korona

r erejét fenn fogják tartani, sőt annak megromlásából éltek és gyűjtöttek milliárdokat esztendőkön keresztül, szemben áll a dolgozó iparosok, gazdák, kereskedők, ügyvédek, mérnökök stb. elemek egész légiója, akik részint hitelhiányból, részint a most említett körülményeknél fogva valósággal leszegényedtek, lerongyolódtak a termelő munka végtelen kárára. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Amikor tehát én azt látom, hogy egyfelől 1920 óta mérhetetlen nagy vagyonok gyűltek össze, hogy felgyülemlettek a besszmilliárdosok egész tömegei, másfelől pedig azt látom, hogy az iparos, kisgazda és hasonló elemek megfelelő produktiv hitel hiányában iparukkal, üzletükkel teljesen lezüllöttek, mikor a termelés megszűnésével valósággal lecsúsztak ezek az elemek társadalmilag: akkor előállott a kormány egy javaslattal, amely szerint a belső kölcsönt az 1920-iki jegyzék szerint fogja kivetni. Ez volt az, ami ellen én szavamat azonnal felemeltem (Meskó Zoltán: Helyes.) és kimutattam azt, hogy ezrével és ezrével mulatnak Pesten esténkint és szórnak szét milliókat tömérdeken olyanok, akik az 1920-iki jegyzékben még csak benne sem foglaltatnak, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Zsilinszky Endre: Az országban sem voltak akkor!) és egyáltalában azt állítottam, hogy eltekintve ezen kérdéstől is, ha az állam megszorult és ha ilyen szerencsétlen pénzügyi