Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-271

306 A nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn. helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Jelentem a Háznak, hogy Ivády Béla képviselő ur és képviselőtársai indítványt adtak be, hogy az államháztartás egyensúlyának helyre­állítását célzó törvényjavaslatok tárgyalásának folyamára, amelyre nézve a sürgősséget a nem­zetgyűlés a mai napon már kimondta, az ülések időtartamát napi 10 órában állapítsuk meg. A házszabályok 250. §-a értelmében köteles vagyok megállapítani, hogy az indítványt aláiró képvi­selő urak közül ötvenen jelen vannak-e. Kérem a jegyző urat, hogy az inditványt aláiró képvi­selő urak neveit felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa az inditványt aláiró képviselők neveit). Elnök: Megállapítom, hogy az aláírók közül 50-nél több képviselő jelen van, igy az indítvány felett holnapi ülésünk elején fogunk határozni. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Teljességgel méltányolom nagyrabecsült barátom, Heinrich Ferenc azon felszólítását, hogy a szőnyegen fekvő nagy kérdésekben csakis ob­jektív kritikára, az ország érdekét mindig szem előtt tartó észjárásra szabad valakinek vállalkoz­nia. Annyira elismerem ezt, hogy részemről még tovább is megyek és azt állitom, hogy ma, ami­kor tulajdonképen a nemzet létének, vagy nem­létének kérdéséről van szó, meg kellene szűnnie annak a különböztetésnek is, hogy valaki ellen­zéki, vagy pedig kormánypárti beszédet mond-e. (Ugy van! balfelöl.) Ez luxuscikk lehetett a régi boldog békeidőben, amikor még egy forintért jár­tunk gummikerekün ebbe a képviselőházba, ma azonban ebben az adott percben a nemzetnek csak egyetlen egy igazsága lehet. Nem lehet kormány­párti és nem lehet ellenzéki igazság (Ugy van! Ugy van! balfelől.) az igazság csak egy lehet: amit a nemzet érdekében csinálni kell, vagy csi­nálni nem kell. (Ugy van! Ugy van! balfelől. ~ Rupert Rezső: És amit már évek óta kellett volna csinálni!) Véteknek tartanám, ha szántszándékkal és premeditáltan a legcsekélyebb mérvben is ellen­zéki tónusba csapnék át azért, mert a felfogások­ban rejlő különbség miatt a kormányból kiváltam, sőt a pártot is elhagyni kényszerültem. Ez nem vezethet engem arra, hogy akár a kormány elis­mert igazságait, akár pedig olyan kérdéseket megtámadjak, amelyeket, ha ott ülnék, én sem tudnék jobban csinálni. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy viszont férfilelkem egész őszinteségével elmond­jam mindazokat az aggodalmakat, mindazokat áz ellenzéseket, amelyeket táplálok azokkal a javas­latokkal szemben, amelyek a nemzetgyűlés szine előtt fekszenek. Amennyire véteknek tartom azt, ha valaki mindenáron ellenzéki, méltóztassanak tőlem el­fogadni azt a véleményt, hogy ilyen kérdésekben épen ugy vétek az is, ha valaki mindenáron kor­mánypárti, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) mert ilyen kérdésekben egyes kiváló férfiak iránt csak odáig mehet a bizalom, hogy meg lehetünk arról győződve, hogy tiszta hazafiúi szándékkal a leg­jobbat akarják. Ez lehet bizalmi kérdés. Hogy azonban ezt a célt helyesen akarják-e megközeliteni és azt, amit csinálni akarnak, helye­sen csinálják-e, ez sorsdöntő percekben nem lehet bizalmi kérdés, hanem e tekintetben mindenkinek meg kell erőltetnie a maga agyvelejét, a maga szivét is, és csak akkor szabad alátámasztania akármilyen kormánypolitikát is, ha valaki férfi­ielke egész erejével meg van arról győződve, hogy az objektív módon is helyes. (Helyeslés balfelől, -~ Zsilinszky Endre: Lelkiismereti kérdés, nem biza­lom kérdése.) Tisztára ebben a levegőben, foglalkozom ezek­kel a kérdésekkel és kegyeskedjenek megengedni már csak személyes szempontból is, hogy mindenek­előtt rátérjek arra a kérdésre, amely közvetlen okát szolgáltatta annak, hogy én összekülönböztem a mélyen t. kabinet többi részével: az u. n. belső kölcsön kérdésére. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amikor annak idején a ministertanács elé került ez a kérdés, amelyről előzőleg tájékozva nem voltam, rögtön, amint a ministertanács kebelében meghallottam, hogy miképen akarják ezt, azonnal különvéleményt adtam be és ezt jegyzőkönyvbe is foglaltattam. Az a furcsa eset állt tehát most elő, hogy a Ház plénuma előtt indokolom meg azt a különvéleményemet, amelyet a minister­tanácsban beadtam. Ez pedig a következő: Mindenféle kérdést mindig azok után a körülmények után kell meg­ítélni, amelyek az illető kérdés felvetését meg­előzték. Kegyeskednek jól tudni, hogy a kormány pénzügyi politikája körülbelül három év óta, sőt már majdnem négy év óta, jóformán abban me­rül ki, hogy mindig beigérte a korona fentartá­sát, de ezt az igéretét beváltani nem tudta. (Ugy van! balfelől. — Barthos Andor: Senki sem tudta volna! — Ellenmondások balfelől.) Nem állitom. Nem tudom ki volt közbeszóló képviselőtársam, (Meskó Zoltán: Kicsoda lehetett?) de egyet ke­gyeskedjék megengedni nekem: legalább monda­tomat hadd fejezzem be, ha már egyszer felszó­lalásra vállalkoztam. Egy szóval sem mondtam, — ne tessék a. kormányt annyira védeni, nem is tá­madtam — hogy ebben bárki — különösen szemé­lyileg — hibás lenne. Én csak megállapítom azt a tényállást, hogy a kormány éveken át mindig beigérte a korona tartását, de azt sohasem tudta megvalósítani. (Ugy van! Ugy van! balfelőL — Mándy Sámuel: A franciák sem tudták!) Ennek folytán állt elő az a lehetetlen helyzet, hogy a nemzet úgyszólván két táborra oszlott: az egyik tábor jóhiszemüleg elhitte azt, amit a kormány igért, a másik tábor azonban nemcsak nem hitte el, hanem spekulációval is törekedett a korona lerontására. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ez az előzmény vezetett arra, hogy azokkal a bizonyos elemekkel, amelyek nem hitték el, hogy a korona r erejét fenn fogják tartani, sőt annak megromlásából éltek és gyűjtöttek milliár­dokat esztendőkön keresztül, szemben áll a dol­gozó iparosok, gazdák, kereskedők, ügyvédek, mér­nökök stb. elemek egész légiója, akik részint hitel­hiányból, részint a most említett körülményeknél fogva valósággal leszegényedtek, lerongyolódtak a termelő munka végtelen kárára. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Amikor tehát én azt látom, hogy egyfelől 1920 óta mérhetetlen nagy vagyo­nok gyűltek össze, hogy felgyülemlettek a bessz­milliárdosok egész tömegei, másfelől pedig azt látom, hogy az iparos, kisgazda és hasonló ele­mek megfelelő produktiv hitel hiányában iparuk­kal, üzletükkel teljesen lezüllöttek, mikor a ter­melés megszűnésével valósággal lecsúsztak ezek az elemek társadalmilag: akkor előállott a kor­mány egy javaslattal, amely szerint a belső köl­csönt az 1920-iki jegyzék szerint fogja kivetni. Ez volt az, ami ellen én szavamat azonnal felemeltem (Meskó Zoltán: Helyes.) és kimutat­tam azt, hogy ezrével és ezrével mulatnak Pesten esténkint és szórnak szét milliókat tömérdeken olyanok, akik az 1920-iki jegyzékben még csak benne sem foglaltatnak, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Zsilinszky Endre: Az országban sem voltak akkor!) és egyáltalában azt állítottam, hogy eltekintve ezen kérdéstől is, ha az állam megszorult és ha ilyen szerencsétlen pénzügyi

Next

/
Thumbnails
Contents