Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-271

À nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn. 301 országban, ide jöhet s itt semmi meglepetés nem fogja fenyegetni, ha a békeszerződésnek ezeket a pontjait becsületesen be fogjuk tartani. Nem volnék magyar, ha nem érezném, hogy bizony vannak dolgok, amelyek fájnak az embernek. Ez is olyan dolog például, amelynél jelenlegi helyzetünkben érzelmi momentumokkal soká foglalkozni okosságból nem szabad, mert sokkal nagyobb hasznot jelent az országra, ha hallgatunk és — mint már annyi mindent szótlanul el kellett viselnünk — elviseljük ezt is. Hiszen, ha sokáig nézzük, elvégre mégis csak rájövünk, hogy mindez jelenlegi szomorú, sivár helyzetünknek a folyománya. Épen azért akarunk meghozni minden áldozatot, — erkölcsit épugy, mint anyagit — hogy ezen segitsünk, hogy ebből a helyzetből kijussunk és hogy ezen szenvedési idő leforgása után megint normálisabb, ^ jobb és bizonyára vigasztalóbb helyzetbe kerüljünk. Ezért állítom, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy nekünk ezt a kölcsönt keresnünk kell. Méltóztassanak elhinni, ha ennek a kölcsönnek a letárgyalása méltó módon fog megtörténni, ez fokozni fogja a külföld bizalmát; (Ugy van! jobbfelől.) méltóztassanak elhinni, hogy a külföldi tőke a kölcsönön kivül is be fog ide özölni és meg fogják látni az urak, hogy a mi kölcsönünk is túl lesz jegyezve. Huzni-halasztani lehet a dolgot, de az én érzésem szerint igazán csak huzás-halasztásról lehet szó. (Propper Sándor: Kár volt idehozni!) A kölcsönre szükségünk van — ez az én nézetem s ezen nem vagyok hajlandó változtatni — és a kölcsönt meg is fogjuk szavazni. De húzhat jukhalaszthatjuk. Ha azonban rossz jós vagyok és csalódom, — ez meglehet — ennek azután megvan a következménye, t. i. ha nekünk nem sürgős a dolog, valószínűleg a népszövetségnek sem sürgős. A népszövetségre nézve vannak sürgősebb dolgok. Ha nem tetszik a magyar nemzetgyűlésnek, ők várhatnak, vagy le is vehetik a napirendről és elővehetnek az ő szempontjukból sokkal aktuálisabb és nagyobb fontosságú dolgokat, például a német problémát. Akkor azután, ha majd más belátásra jönnénk és kérnők a dolog újra elővevését, — feltéve, hogy megy a dolog — méltóztassanak elképzelni azokat a károkat, amelyeket e mulasztás által szenvedtünk és amelyeket soha többé kiheverni nem fogunk tudni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ismétlem, rám nézve nem a kölcsön összege a fontos, — én is nagyon jól tudom, hogy ez az összeg nem nagy, — hanem mindaz fontos, ami a kölcsönnel jár. Először is mint mondottam, a külföldi tőke feltétlenül megindul, bejön, elhelyezkedik itt. Mi bizonyos márkát kapunk, akkreditálva leszünk a külföld előtt ; a külföld ezzel a kölcsönnyújtással el fog ismerni bennünket hitelképes, komoly államnak, amellyel gazdasági kapcsolatokat, érdekközösségeket vállalni érdemes és lehet. A népszövetség védelme alatt állunk, meglepetések nem fognak érhetni. Elnök; Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert a gyorsírók nem hallják a képviselő ur beszédét. Heinrich Ferenc : A külföldi tőke nemes valutájával feltétlenül iparkodni fog itt elhelyezkedni. Már pedig arra van szükségünk, hogy a mi elvizenyősödött gazdasági vérkeringésünket nemes valuta effektiv beözönlésével meggyógyítsuk és a világforgalom gazdasági vérkeringésébe való belekapcsolódásra képessé tegyük. Méltóztassanak azt is elhinni, ha a külföld anyagilag érdekelve lesz nálunk, akkor megkötöttük azokat a kapcsokat, amelyek legalkalmasabbak arra, hogy a nemzetek között az érintkezést, a szimpátiákat, talán még a barátságokat is kifejlesszék, mert jobb összekötőkapoes ebből a szempontból nincs a gazdasági és anyagi érdekeltségnél. Mélyen t. uraim! Ne méltóztassanak rossz néven venni, csak szerény nézetemet fejtem ki, amikor azt mondom, hogy mérlegelhetetlen felelősség terheli azokat az urakat, akik ezt a kérdést nem akarják igy megoldani. Kritizálni természetesen kell. Egész őszintén mondom, és feltételezem, hogy az ellenzék kritikáját ebben a kérdésben tisztán a szakszerűség, a kérdés ismerete és a helyzet teljes megítélése fogja kiváltani. Előre mondhatom, hogy szakszerű argumentumaikat, fejtegetéseiket a legnagyobb figyelemmel fogjuk hallgatni és nagy figyelemmel fogjuk kisérni azokat a jobb megoldásra vonatkozó tanácsokat, amelyeket majd adni méltóztatnak. — (Propper Sándor: Csak nem fogják elfogadni!) Mindenesetre rendkívül érdekes lesz. Én csak azt mondom, hogy óriási a felelősség akkor, ha ezt a kritikát nem tisztán a szakszerűség vezetné, ha ebbe a kérdésbe politikát méltóztatnának belevinni. (Szilágyi Lajos: Krausz Simon szerint ez inkább politikai, mint gazdasági kérdés!) Meg méltóztatnak engedni, én a gazdasági szempontokat tartom fontosaknak, de ha be fogom látni, hogy az ellenkező álláspont a helyes, akkor azt is a legnagyobb készséggel fogadom el. Minthogy azonban én gazdasági szempontból tekintem a kérdést, óriási felelősséget látok abban, ha t. képviselőtársaim nem tisztán ebből a szempontból, hanem politikából, a kormánynak nehézséget okozandó, egy oppozicióval esetleg az országot romlásba döntenék. (Ugy van! jobbfelől.) Mert méltóztassanak megengedni, ha ez az ország gazdaságilag tönkremegy, akkor jöhet nagyon jó politika, de az sántikálni fog és az ország helyzetét rendbehozni nem fogja. (Szilágyi Lajos: Belpolitikai reform az egész vonalon! — Zaj.) Én csak azt kérem, hogy méltóztassanak engem megtisztelni azzal, hogy lelkem legőszintébb és legmélyebb aggodalmait fejezzem ki ebben a pillanatban. (Halljuk! Halljuk!) Én pártom nevében nem csinálok ebből politikai kérdést, én ezt gazdasági kérdésnek tartom és nagy bámulattal fogom azoknak az uraknak bátorságát és lelkinyugalmát obszerválni, akik elvetendőnek és rossznak fogják ezt a dolgot deklarálni. Én a kérdést az ország életkérdésének tartom és azt mondom, hogy ebben az állításomban lehet kételkedni, de a kételyek ellenére is méltóztassanak elhinni, hogy ezt a javaslatot meg kell szavazni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Pikier Emil: De milyen kormánynak, az a kérdés!) Most, ha meg méltóztatnak engedni, áttérek a költségvetési reformnak általánosságban való birálására. A részletekbe nem mehetek bele, s a szükséges megjegyezéseket fentartom magamnak a részletes tárgyalás idejére. Nagy általánosságban — teljesen objektív akarok lenni, - van egy szépséghibája ennek a költségvetésnek (Beck Lajos: Ez nem költségvetés !) — én annak nézem — és ez az, (Zaj a jobboldalon — Meskó Zoltán: Ártatlan közbeszólás ! — Propper Sándor: De türelmetlenek !) hogy a kiadások'nem apasztattak, hanem a hiány szükséges fedezete tisztán a bevételek fokozásával lett elérve. Ha itt egy kicsit jobban bele akarunk pillantani ebbe a felállításba, azt kell konstatálnunk, hogy a dologiakban történtek megtakarítások, de a személyiekben nem történhettek megtakarítások és éppen ez a szépséghibája ennek az előirányzatnak. Erről azonban nem tehetünk, ez egy kényszerűség; itten szociális és humánus szempontok játszottak közre. Méltóztatnak látni, hogy a személyzeti redukció meglehetős nagy arányban van kontemplálva ä kibontakozási programmban, tehát ennél többet 48'