Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-261
22 A nemzetgyűlés 261. ülése 1924, évi március hó 26-án, szerdán. berendezéseivel mindent elkövet arra nézve, hogy az ilyen járványos betegségek fejüket fel ne üthessék, ezzel szemben az ilyen meggátló intézkedések és óvó rendszabályok végrehajtására szükséges berendezkedések a környéken nem állanak rendelkezésünkre. Tudjuk nagyon jól azt, hogy van nekünk egy nagyon jó közegészségügyi törvényünk, az 1876. évi XIV. te amely annakidején is, mikor olyan súlyos kolerajárvány keletkezett, bevált, azonban mindennek ellenére, meg kell hogy állapitsuk, hogy ez a törvény, amely egy kerettörvény volt, involválta volna azt. hogy a későbbiekben kiépíttessék. Ez a későbbi kiépítés azonban az évek hosszú során át elmaradt, mert sajnos, ebben az országban a közegészségügyi intézkedések, a közegészségügyi intézmények Iétesitése iránt mindenkor igen kevés érzék volt és igen kevés költség áldoztatott erre a célra. Tudom nagyon jól azt, bogy az illető ministériumok is a maguk részéről több izben tartottak ankétot, amely ankétokon nagyhangú Ígéretek hangzottak el, és mindennek ellenére, mikor a háború beköszöntött, ezekkel a járványos betegségekkel szemben teljesen készületlenül találta az országot mert — amint nagyon jól tudjuk — épen a járványos betegségek hehureolása ellen is csak akkor történt intézkedés, mikor a kolera és tifusz ezerszámra szedte áldozatait azokon a területeken, ahova azt a hadszintérről visszaözönlő katonaság vagy lakosság magával hurcolta. Természetes dolog, hogy a háború^ alatt ennekfolytán újból aktuálissá vált a közegészségügy átszervezése, és reméltük, hogy a háború befejeztével meg fog történni inindaz az intézkedés, amelynél fogva az uj közegészségügyi törvény és az uj közegészségügyi intézmények alapján lehetségessé válik az ország közegészségügyének helyes mederbe való terelése. Sajnos azonban, nem igy történt, mert hiszen tudjuk nagyon jól azt, hogy vesztett háború után vagyunk s ami megmaradt javakban, azt elrabolta részben a román megszállás, egyebeket pedig tönkretett a forradalom és a kommün. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ölhetett kézzel kell néznünk ezeket az eseményeket. Mert ha igaz az, hogy az államélet legbiztosabb alapja az életerős, egészséges nép, mert csak az adhat produktiv erőt, nagyarányú kulturmunkát csak ez végezhet s virágzó társadalmi és gazdasági életet csak ez élhet és csak ilyen alapon fejlődhetik, mert csak testileg ép és egészséges emberek számithatnak olyan utódokra, akik testben és lélekben erősek lévén, meg tudnak felelni ennek a nemzet által reájuk rótt feladatnak és meg tudnak ezáltal felelni a nemzet és a maeruk történelmi hivatásának, ha tehát ez a legfőbb törvény: akkor meg kell az államnak és a kormányzati tényezőknek minden olyan intézkedést tenniök. amely ezt lehetővé teszi. Épen ezért helyes közegészségügyi politikát kell folytatni és ennek a helyes közegészségügyi politikának azután eredményeznie kell azt, hogy ez a nemzet is minden tekintetben megerősödve, talpra állhasson és hogy maga a társadalom és ennek a nemzetnek fiai minden tekintetben, minden járványos és fertőző betegséggel szemben meg legyenek védve. Ezek a befektetések igazán valorizáltan térülnek vissza az államnak. Nagyon kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést és a népjóléti minister urat, tegye lehetővé azt, hogy ezek az intézkedések megtétessenek s főleg, hogy ennek a kérdésnek törvényhozási utón való rendezése minél előbb megtörténhessék. (Helyeslés jobbfelől.) A fertőző betegségek elleni küzdelemben legfontosabb fegyver a védekezés: a fertőzés gyors felismerése és megakadályozása annak, hogy a fertőző anyag tovább hurcoltassák. Ezt bizonyítják a világháború tapasztalatai és ezt bizonyítja az a sok óvóintézkedés, amelyet a világháború alatt épen ebben az irányban eszközöltek; törvényes rendelkezés, illetve kormányzati intézkedés elég áll rendelkezésünkre, azonban — sajnos — nincs, ki azt végrehajtsa. Az elkülönítés nem történik meg, hiányzanak az előfeltételek hozzá. Nincsenek járványkórházaink ; -falusi kis viskók állanak az egyes faluk végén rendelkezésre, amelyek nemcsak kórháznak nem alkalmasak, de talán arra sem, hogy itt a betegek megfelelően elkülönittesenek. Vidéki kórházaink nincsenek fertőzőosztályokkal felszerelve; pedig ha fel volnának azokkal szerelve, akkor azok centrumokat képezvén, lehetővé válnék az, hogy egységes intézkedések foganatosíttassanak legalább az egyes vidékeken. A betegszállitó, valamint a fertőtlenítő eszközök nagyfokú hiánya maga után vonja azt, hogy bár nagyszerű rendeletek és intézkedések történnek a központ részéről, de a végrehajtás mindezen hiányok folytán nagy késedelmet szenved. Hiányzik nálunk még a polgári egészségügyi csapatok megszervezése, amelyek Németországban kiválóan beváltak, ami eminenter elsőrangú feladata volna a Vöröskereszt-Egyesületnek, amelynek ezt végre kellene hajtania. A polgári egészségügyi esanatok megsze^ezése lehetővé teszi azt. hogy a járványok leküzdése alkalmával elég, kellően kiképzett ember álljon rendelkezésre, akik meg is tudják érteni azokat az intézkedéseket és akik helyt tudnak állani azokért, amiket a felsőbb hatóságok kötelességükké tesznek. A magam részéről csak arra kérem a mélyen t. népjóléti minister urat, méltóztassék ebben az irányban intézkedni. Tudom jól, hogy a válasz erre csak az lesz, hogy nem áll elég pénz rendelkezésre. Tudjuk jól, hogy arra számítottunk, hogy az a rengeteg egészségügyi felszerelés, amely a háború végeztével rendelkezésre fog állani, szét fog osztatni az egyes községek, egy T es vidéki centrumok között. Azonban elvesztettük a háborút s ezen felszereléseknek legnagyobb része is odaveszett. Be ennek ellenére, ha successive megtörténnék az erre vonatkozó berendezkedés, nem fordulnának elő olyan esetek, amelyek természetszerűen maguk után vonják azt, hogy például a főváros közönsége több izben van kitéve járványoknak, holott ezek sohasem a fővárosból indulnak ki, hanem minden alkalommal a fővárosba hurcoltatnak be. Hogy rámutassak a legutóbbi esetre, itt volt a bicskei eset. Bicskén január 20—26-ika között öt eset fordult elő; január 26-ikától február 2-ikáig szintén volt néhány eset; február 2-ika után. minthogy az onnét bejövő lakosság magával hozta a járvány csiráit, már Budapesten is felütötte fejét a járvány és itt ujabb hat eset fordult elő. S amint az esetek száma successive szaporodott, mindig láttuk, hogy ugyanakkor Bicskén is több szórványos eset merült fel és hogy a környékre is elhurcolták a bajt, sőt megállapítást nyert az is, hogy a Pestmegyében előfordult esetek nagyrészében Bicskéről hurcoltatott át a járvány. A fertőzés csiráit a szegényebb néposztály hordja magával, különösen azok, akik nem laknak megfelelő higiénikus viszonyok között, igy elsősorban a cigányok. Véleményem szerint ezekkel szemben a legerélyesebb rendszabályokat kellene foganatosítani. Hivatkozom a múlt esztendei esetre, az ercsi-i járványra, amikor szintén a cigányok hurcolták szét a veszedelmet Szolnok, Hajdú és Heves megyébe. Ezekkel szemben tehát kellő eréllyel kellene fellépniük a hatóságoknak és minden olyan letelepedési lehetőséget,
