Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

A nemzetgyűlés 269. Mese 1924. adósságok egy részét ezzel fizessük. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ami pedig azt a másik inszinuációt illeti at. képviselő urnák, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatból kivettük a bankokat: először is ez a kormány volt az, amely azokat betette oda és amely most tárgyal az illetékes faktorokkal aziránt, hogy mikép lehetne ezt a kérdést közmegnyugvásra megoldani. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez nem csak jogom, hanem kötelességem is, és ha ezt nem tenném, azt hiszem épen a képviselő urak volnának az elsők, akik emiatt engem megtámadnának. (Ugy van! jobbfelől. — Reisinger Ferenc: Az ingyenrészvényeket nem nekünk küldték!) Én jól emlékszem a pénzügyi bizottsági tárgyalásokra, ahol az ezzel nagyon közeli összefüggésben álló kérdések érdekében a t. képviselő urak törtek lándzsát. (Esztergályos János: A lakbérek! — Zaj.) Erre is rá fog kerülni a sor. Ami végre a régi választási nótát illeti, (Zaj a szélsőbaloldalon.) erre nézve mi már igen gyakran vitába bocsátkoztunk egymással. (Rupert Rezső: Mi az az oktrojált rendelet?) Én tudom, hogy Magyarországon a gyakorlat az és az volt. sajnos, mindig, hogy a választásokon fordultak elő visszaélések. (Esztergályos János: Tényleg fordultak elő?) Én csak arra figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy az első nemzetgyűlésbe a t. képviselő urak nem jöttek be, nem passziv rezisztencia szándékából, hanem tisztán azért, mert a t. képviselő urak nem tudtak bejönni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Derültség a szélsőbaloldalon.— Rupert Rezső: A terror miatt! — Reisinger Ferene: Farsangi komédia az egész!) Ami pedig a második nemzetgyűlést illeti, önöknek van a legkevesebb joguk panaszkodni az ellen, hogy a kormány milyen választási rendeleteket adott ki, mert ezek adták meg a plattformot arra, hogy a t. képviselő urak bejöhessenek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Drozdy Győző: Ez a leleplezés? — Ulain Ferene: Köszönjék meg! — Zaj.) Ami a terrort illeti, én ismerem azt a terrort, amelyet a szakszervezetek politikai téren is kifejtenek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kuna P.) Ha önök erről beszélnek, akkor majd én is beszélni fogok. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a kezépen.) Elnök: Pakots József képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Pakots József: T. Nemzetgyűlés ! A szanálási javaslatokkal szemben a demokratapártnak alkalma volt a maga álláspontját azon a konferencián kifejteni, amelyet az elnök ur meghívására a minister úrral tartottunk. Megállapítottuk azt, hogy a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk a kormány iránt és megállapítottuk — én magam voltam ennek a véleménynek kifejezője, — hogy egyenlőtlen adótehereloszlások, a városi polgárságnak súlyos megterhelése minden irányban. (Felkiáltások jobbfelől : És a falu ? —- Zaj. — Elnök csenget.), az ipari és kereskedelmi társaságoknak különböző adónemekkel, zaklatásokkal való megterhelése, valamint a becsempészett lakbérkórdés, mindezek bennünket a legnagyobb, fokozott bizalmatlanságra késztetnek a kormány iránt. Minthogy azonban a kormány egyetlenegy kártyalapra épitette fel a kibontakozási programmot, ez pedig a szanálási törvényjavaslatok sorozata, ennélfogva nem vállalhatjuk a felelősséget a bekövetkezendő bizonytalanságért, nem állunk tehát útjába annak, hogy ezek a javaslatok törvényerőre emelkedjenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Teljesen tisztázott volt tehát a demokratapárt álláspontja az első pillanattól kezdve, és meg I Napló XXII, évi április hó 4-én, pénteken. 26f) kell állapitanom azt, hogy később többé-kevésbé az ellenzéki pártok is erre az álláspontra helyezkedtek. Ezek után nem értem, hogy akadhatnak képviselőtársaim, akik a magunk r álláspontját ellenzéki elvfeladásának minősitik és tiltakozom erről a helyről — ahol keserves küzdelmet folytatunk a kormánnyal szemben — az ellen, hogy a magunk becsületes, tiszta ellenzékiségünkben kételkedni merészeljenek, (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon!) Elnök: Személyes megtámadtatás címén Eckhardt Tibor képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Csak egy pillanatra vagyok bátor szives figyelmüket igénybe venni, miután Berki Gyula képviselőtársam azt kiáltotta felénk: Ön is a ministerelnök úrtól kapott mandátumot! Ha Berki Gyula képviselő ur ezt abban a vonatkozásban értette, hogy a ministerelnök ur, mint az egységespárt akkori elnöke, engem jelölt képviselőjelöltnek és ezen jelölés alapján léptem fel képviselőjelöltnek, akkor igaza van. De ha azt jelentené ez a kijelentés, hogy engem a ministerelnök ur bármiféle vonatkozásban, bármiféle hatalmi vagy őgyébb eszközökkel segitett mandátumhoz, akkor ez ellen a legélesebben tiltakoznom kellene, mert ugy ellenzéki, mint kormánypárti oldalról azok a képviselőtársaim, akik ott jártak a kerületemben, tanúsíthatják, hogy a választások alatt a leglojálisabb, legkorrektebb alkotmányos eszközökkel küzdöttem. (Zaj. — Elnök csenget.) Kijelentem Berki Gyula t. képviselőtársamnak, hogy semmivel sem részesültem több támogatásban, mint bármely egyszerű közkatonája a pártnak, (Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Mándy Sámuel és Lendvai István közbeszólnak.) Elnök: Mándy és Lendvai képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak egymással vitatkozni. (Drozdy Győző: Mindig a fajvédők vitatkoznak!) Eckhardt Tibor: Én akkor, amikor az egységespárt programmja alapján jelöltséget vállaltam, nem személyek számára vállaltam cselédszolgálatot, hanem egy elv képviselője gyanánt óhajtottam mandátumot nyerni. Viszszautasitok tehát minden olyan természetű támadást, mintha tény, hogy engem Bethlen István gróf képviselőjelöltnek megtett, engem holtomiglan és holtodiglan való cselédszolgálatokra kötelezne. (Taps a balközépen.) Állítom és büszkén vallom, hogy azt a programmot, melyet a választások alatt hirdettem, — a keresztény, nemzeti, agrár, demokrata programmot, — büszkén állom és vállalom ma is 100%-ig, és ha arról van szó, hogy ki hagyta el ezt a programmot, ne nekem méltóztassanak szemrehányást tenni. (Taps a balközépen.) Elnök: Farkas István képviselő ur a házszabályok 215. ^-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur azt mondta, hogy mi nem képviseljük a népet, csak a nép egy részét. (Barthos Andor: A szakszervezeteket! —- Esztergályos János: Önök a bankokat! — Barthos Andor: Ez nem igaz! — Esztergályos János: És a nagybirtokosokat ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon. Méltóztassanak a szónokot több türelemmel meghallgatni. Farkas István: Magatartásunk, felszólalásaink és javaslataink a legélesebben bizonyítják, hogy mindazok az egész nép érdekében való kívánságok. Ami pedig azt illeti, hogy nem beszélünk és nem beszélhetünk a nép nevében általában, hanem csak az ipari munkásság nevében, megállapítom a következőket: A ministerelnök urnák módja van rá, hogy megállapítsa, kit hány szavazattal 43