Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

A nemzetgyűlés 269. ülése 1924. évi április hó 4-én, pénteken. 235 javaslatok a holnapi, illetőleg* a legközelebbi ülés napirendjére ne tűzessenek ki. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Álláspontunkat, amely az összes ellenzéki pártok közös álláspontja, s amelyet a szociáldemokrata párt részéről egyik képviselőtársunk még külön is fog indokolni, a következőkben van szerencsém megindokolni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mi ugy látjuk, hogy pénzügyi kormányzatunk ' tehetetlensége és kapkodása következtében ezzel az elnöki napirendi indítvánnyal egy uj fordulóponthoz jutottunk. Mi azt látjuk, hogy a javulás helyett, amelyet nekünk kilátásba helyeztek, a romlás lítján, konszolidáció helyett pedig a kudarcok utján egy ujabb állomáshoz érkeztünk. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De azt is mondhatnám, hogy az alkotmányellenes és inparlamentáris kormányzás utján eljutottunk odáig, hogy a kormány kifogyott azokból az eszközökből, amelyeket eddig az ideig igénybe vett. (Horváth Zoltán: Tovább már nincs mivel dopingomi !) Összbenyomásunk a szanálási törvényjavaslatok felől az, hogy a kormány a saját pénzügyi t Programmjának véghezvitele érdekében, egyben * indirekte a saját uralmának a meghosszabbítása érdekében (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc : Ez a cél ! — Ledvai István : Egyetlen cél Î —- Meskó Zoltán : A nemzet kárára. — Zaj. — Elnök csenget.) feláldozza a nemzet legdrágább javait. Ugy Ítéljük, hogy ezek a javaslatok a kormány hatalmának meghosszabbítására kétségtelenül alkalmasak és eredményesek lehetnek, a gazdasági talpraállitást illetően azonban e javaslatok értékét kétségtelenül vitásnak kell Ítélnünk. Mi a nemzeti akarat megnyilvánulásának szervéül tekintjük ezt a nemzetgyűlést, éppen ugy, mint a mindenkori nemzetgyűlést. Eltérések vannak itt közöttünk, — nem titkoljuk, az ellenzéki oldalon is, — e nemzetgyűlés eredetére vonatkozólag. (Horváth Zoltán : Törvénytelen !) Azt azonban mindnyájan állítjuk, és ebben egyhangú a véleményünk, hogy ez a nemzetgyűlés immár nem hű kifejezője a nemzeti akaratnak. (Ugy van ! bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellentmondások jobbfelől. — Perlaki György: Nagy tévedés! — Meskó Zoltán: Tessék választani! Menjünk a nemzet elé!— Perlaki György: Ez már régen elkopott frázis! — Folytontartó zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Horváth Zoltán: Ugy látszik, van még tehenük! — Zaj.) Csendet kérek a Ház mindkét oldalán, képviselő urak. Szilágyi Lajos : Mégis görcsösen ragaszkodunk a nemzetgyűlés hatalmának teljességéhez, mégis görcsösen ragaszkodunk a nemzetgyűlés szuverenitásához. Ezek a javaslatok pedig a nemzetgyűlést lényeges jogaitól fosztják meg, ezeknek _ a javaslatoknak elfogadása a nemzetgyűlést jóformán feleslegessé, ^annak a működését illuzóriussá tehetik. (Lendvai István: Harakirivaslatok!) S végzik ezt a rombolást Magyarország történetében akkor, amikor az egyedüli és kizárólagos törvényhozó szerv a nemzetgyűlés, amikor tehát nem az az állapot van,^ mint amilyen régen volt, hogy a törvényhozás két tényezőből állott: az államfőből és az országgyűlésből. (Baross János: Második kamaránk sincs! — Horváth Zoltán: Szuverének volnánk!) Ezeknek a javaslatoknak esetleges megszavazása egyenlő a törvényhozói hatalom megszűntével. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek megszavazását kívánni annyit jelent, mint amit kívánt tőlünk 1918 november 16-án Szász Károly, a képvisellőház elnöke, (Ugy van! a baloldalon.) aki azt kivánta tőlünk, hogy mi saját magunk mondjuk ki testületünk feloszlását. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeket a javaslatokat megszavazni a mi megítélésünk szerint egyenlő az öngyilkossággal. Mi eddig is tervszerű munkát láttunk folyni kivülről, de itt a nemzetgyűlés kebelében is, főleg pedig a kormány részéről a nemzetgyűlés tekintélyének lejáratására. (Ugy van! a baloldalon. Zaj és ellentmondások jobbfelől.) Ezek a javaslatok a mi megítélésünk szerint a nemzetgyűlés tekintélyét véglegesen megsemmisitik. (Ugy van! a baloldalon.) Törvénybe iktattatni próbálni azt, hogy ezentúl rendelettel lehet módosítani a törvényeket (Horváth Zoltán: Abszurdum!); törvénybe iktattatni azt, hogy ezentúl a mindenkori kormány rendelkezhetik az élő törvényektől eltérőleg (Ulain Ferenc: Ez a jogrend és konszolidációi ) ; törvénybe iktattatni azt, hogy a nemzetgyűlésnek nem lehet tárgyalnia azt, amit akar (Dénes István: Húsz esztendeig! — Derültség jobbfelől. — Perlaki György: Te magad sem hiszed! — Zaj.); törvénybe iktattatni azt, hogy a maga kihatásaiban teljesen közömbös az, hogy bizonyos kérdésekben a nemzetgyűlés arra hivatott szervének, jobban megnevezve: a pénzügyi bizottságnak mi az állásfoglalása, mi a határozata, ha ez nem, akkor nem tudom, mi az, ami a törvényhozás teljeses tökéletes megszüntetését jelenti. A mi megítélésünk szerint ez vagy diktatúra, vagy anarchia. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dénes István: A reakció konzerválása! — Horváth Zoltán: Erre a választók nem adtak felhatalmazást! — Zaj és ellentmondások jobbfelől. ~ Rupert Rezső : Legkevesebb az, hogy egy ilyen fontos lépés előtt a nemzetet megkérdezzék! — Horváth Zoltán: Meg kell kérdezni a nemzetet! — Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. A szó egyedül Szilágyi Lajos képviselő urat illeti. Szilágyi Lajos: Tisztelt Nemzetgyűlés! Megjósoljuk, hogy abban az esetben, ha a nemzetgyűlés felhatalmazza a mindenkori kormányt arra, hogy törvényektől eltérően is rendelkezhetik, ennek különösen az alárendelt hatóságoknál végzetes következményei lesznek (Ugy van! balfelől); ez a törvények erejébe vetett hitet megfogja renditeni az egész vonalon, az állampolgárság minden rétegében. (Ugy van! á baloldalon. -Bessenyey Zénó: Az ilyen beszéd után! — Zaj!) Még ha olyan időket élnénk, hogy az államfői kérdés például rendezve volna, ha pldául arról volna szó, hogy a végleges államfőre, mint a. végrehajtó hatalom fejére ruházna át a szuverén nemzetgyűlés bizonyos jogokat, akkor még gondolkozhatnánk. De amikor azt látjuk... (Egy hang jobbfelől: Abszolutizmus! — Horváth Zoltán: Abszolutizmus! Hát ez micsoda! — Eckhardt Tihor: Ez a tehetségtelenség abszolutizmusa! — Lendvai István: — A tehetségtelenség Baeh-huszárjai! ~ Dénes István: A 10.000 holdasoknak ez kétségtelenül jó!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: De amikor azt látjuk, hogy az 1910. évi I. és XII. törvénycikkek megalkotásánál jól megfontoltuk és jól meggondoltuk, hogy a nemzetgyűlést megillető jogokból mit ruházzunk át az ideiglenes államfőre, — és igen helyesen ezen átruházásunkkal fukarkodtunk, — akkor meg kell állapitanunk, hogy most ezeknek a jogoknak átruházásával helytelen útra térünk. — (Horváth Zoltán; Ugy van! — Bessenyey Zénó: Ha ketten megállapítják, akkor biztos! — Derültség.) A mi megítélésünk szerint ez az eljárás az államfői hatalmat is el fogja homályosítani. —Eckhardt Tibor: Ugy van! Ez a cél!) Illojálís eljárás a kormány részéről ugy az államfővel