Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-261
À nemzetgyűlés 261. ülése 1924. nézetem szerint nem alkalmazta helyesen a házszabályokat akkor sem, amikor Szilágyi .Lajos képviselőtársunkat azért, mert interpellációjában, a beirt szövegben ezt a két szót használta: »kétszmüség és alakoskodás« —, amelyeket az elnök ur nem parlamentáris kifejezéseknek minősített — rendreutasitotta. (Zaj a Ház minden oldalán. — Felkiáltások a jobboldalon: ízlés dolga!) T. Nemzetgyűlés!... (Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Horváth Zoltán : Ez nem sértés, ez igaz !) Ehhez a rendreutasitáshoz szerény véleményem szerint két okból nem volt joga az igen t. elnök urnák (Nemes Bertalan : Mi lesz már ? Az elnököt kezdik kritizálni ! — Zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbtololdalon : Jogunk van! Elnök csenget.) Először azért, mert az elnököt csak az élőszóval elmondott kifejezésekkel szemben, a parlament ülésében történtekért illeti meg a rendreutasitás joga. Az interpelláció beírása, tehát ezeknek a szavaknak használata, ülésen kivül történt és ennélfogva legfejebb az interpellációt felolvasó jegyző urat utasíthatná rendre az elnök ur azért, hogy ezeket a kifejezéseket használta. (Zaj. Élénk derültség a jobboldalon. — Graeffl Jenő : Komolyan nem lehet ilyet mondani !) Nagyon köszönöm ezt a nevetést és nyugtázom is, mert ezzel az elnöki rendreutasitás abszurd voltát méltóztattak igazolni. A szólásszabadság súlyos megsértésének és mesterséges érzékenységnek tartom azt, hogy az elnök ur ezt a két kifejezést nem parlamentárisnak minősítette. (Zaj a jobboldalon.) Ezek a kifejezések tényre utaló kifejezések. (Lendvai István : Ténymegállapítások ! — Zaj.) Nem parlamentáris kifejezés csak az, amely tényre nem utal. Ha pl. egy ilyen szót használt volna a képviselő ur, mint »gálád«, amely csak általánosságban jelent sértést, de nem utal tényre, akkor megérteném a t. elnök ur eljárását és a t. ministerelnök ur eljárását is. Az ilyen kifejezéseknek, mint »kétszmüség«, vagy »alakoskodás« épugy, mint a »tolvaj«, »sikkasztó«, vagy más efféle kifejezéseknek, amelyek tényre utalnak, sértő volta attól függ, vájjon (Horváth Zoltán : Igaz-e, vagy nem ?) olyan tényeket tud-e az illető képviselő ur igazolni, amelyekre ezek a kifejezések utalnak és ráillenek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Másként teljesen lehetetlen volna tárgyalni, mert akkor, ha azt mondom, hogy nézetem szerint a mélyen t. elnök urnák ehhez, vagy ahhoz nem volt joga. ez is sértésnek volna megtehető és sérelmeket, visszaéléseket nem lehetne — t. elnök ur — szóvátenni. Ennélfogva az elnök ur eljárását, hogy magábanvéve azt a szót, hogy »kétszinüség«, amely elég enyhén hangzó szó, (Folytonos zaj. — Lendvai István : Mert százszinüségnek kellene mondani !) és ezt a kifejezést »alakoskodás«, ami megint igen enyhén hangzó kifejezés, bár képviselőtársunk nem is az ülésteremben és az ülés tartama alatt, tehát akkor használta ezeket^ amikor a t. elnök ur a rendet fentartja, mégis rendreutasitotta képviselőtársunkat, nem helyeselhetem és ki kell jelentenem, hogy az igen t. elnök urnák ez az eljárása nagy sajnálatomra semmiféleképen sincs harmóniában a házszabályokkal. (Ugy van! Ugy van! a balés szélsőbaloldalon,) Annál kevésbé, mert köztudomású tények vannak, amelyek alapján igenis lehet itt ké liszinüségről beszélni a kormányzattal szemben, (Szilágyi Lajos : Eendre ! Kendre !) és pedig azért, mert ha másra nem utalok is, utalhatok a pécsi beszédre. (Ugy van! < évi március hó 26-án, szerdán. 1U ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Pécs és Budaörs! — Nagy zaj.) jCilnöK: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a hazszabályvita keretében maradni. Kupert Kezső: Köszönöm a mélyen t. elnök ur figyelmeztetését és alkalmazkodni is kívánok az elnök ur figyelmeztetéséhez. Bocsánatot kérek, hogy egy példával akartam illusztrálni a helyzetet. Minthogy ennek a példának már az az egy pár szava, amellyel bevezetni akartam, ugy iatom, máris kellő világításba helyezte a kérdést, (Zaj.) a magam részéről tovább ezzel a kérdéssel foglalkozni nem akarok, csak arra kell kérnem a L elnök urat, hogy azért, mert egy minister betegesen érzékeny, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon; Jogosan!) ne méltóztassék koncessziókat tenni az ilyen érzékenységgel szemben, mert lassankint odajutunk, (Nemes Bertalan: A mentelmi elé.) hogy csak azért nem lesz szólásszabadság Magyarországon, mert ez a szó »kétszinüség« is előfordulhat. {Zaj a Ház minden oldalán.) Jbiínök : A képviselő ur beszédére két megjegyzést kívánok tenni. (Zaj és felkiáltások a jooooLûalon : Halljuk az elnököt!) Az egyik arra vonatkozik, hogy az elnökség nem utasithatja rendre a képviselőt, csak akkor, ha itt a Házban élőszóval használ olyan kifejezést, amely nem felel meg a parlamenti illemnek. Ezzel szemben számos precedensre hivatkozhatom, amikor képviselők az elnökség* részéről lendreutasitásban részesültek, még akkor is, ha pl. egy a képviselőházhoz beadott kérvényt eilenjegyeztek és ebben a kérvényben olyan kitételek fordultak elő, amelyek alkalmasak arra, hogy rendreutasitást vonjanak maguk után. Itt azonban a képviselő ur által beirt szöveg a jegyző ur által felolvastatott és abban a pillanatban, amikor ez a szöveg itt publikáltatott, az elnöknek kötelessége volt közbelépni. Azt hiszem, hogy a képviselő ur akkor, amikor kijelentette, hogy nekem a jegyző urat kellett v'bina, rendreutasítanom, (Rupert Rezső: Usak ad absurdum, vittem !) aki morálisan semmi tekintetben felelősségre nem vonható azért, amit mint funkcionárius itt kötelességszerűen felolvas, eléggé illusztrálta azt, hogy álláspontja teljesen lehetetlen. Kupert képviselő ur azt állította, hogy a parlament tanácskozásain kivül történt Szilágyi Lajos képviselő ur interpellációjának Írásbeli bejegyzése. Abban a pillanatban azonban, amikor az interpellációs könyvből az interpelláció szövege itt felolvastatik, ez a bejegyzés már nem a parlamenten kivül, hanem a parlamenten belül történtnek tekintendő. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. — Lendvai István: Adjanak ki uj Pesti Művelt Társalgót ! — Zaj a jobboldalon. — Szilágyi Lajos : Bethlen Istvánnak nagyobb szüksége van arra, mint nekem, mert ő folyton durváskodik ! — Zaj.) Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Annak elbírálása pedig, hogy a parlamenti illemnek mi nem felel meg, az elnök diszkrecionális joga. Méltóztassék a Háznak ebben a tekintetben velem szemben eljárni, ez a joga megvan, én azonban itt csak saját lelkiismeretemre hallgatok. (Helyeslés a jobboldalon.) Kupert Rezső képviselő ur beszédének második részére a következőket jelentem ki. A házszabályok 204. §-a szó szerint azt mondjn (olvassa) : »A minister az előterjesztett interpellációra rögtön is válaszolhat, különben 30 nap leforgása alatt nyilatkozik.« Nekem a házszabályok semmiféle módot és jogot nem adnak H *
