Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

À nemzetgyűlés 269. ülése 1924. évi április hó 4-én, pénteken. 241 kasz szabatosabb átszövegezésére vonatkoznak. Indítványozom tehát, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 2. §-a átszövegeztessék, azaz a javaslat 2. §-a helyett a következő szöveg- A-etessék fel (olvassa): »A fogadós az előbbi szakasz alapján minden egyes vendégnek legfeljebb a vendég által fizetett napi szobabér százszorosáig felel; nagyobb összeg erejéig csak ugy, ha a dolgot, minőségét és mennyiségét ismerve, kifejezetten megőrzés végett" átvette, vagy ha a vendég nyomban a megérkezéskor Írásban közölte, végül, ha a kár tekintetében őt, vagy háznépének, vagy személyzetének tagját vétkesség terheli«. Tisztelettel kérem ennek az indítványnak elfogadását. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságiigyminister; T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is helyesebbnek és precizebbnek tartom az igazságügyi bizottság javaslatában előterjesztett szöveget, azt a magam részéről is elfogadom és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e az eredeti szöveggel szemben az előadó ur által módosított szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Igen! Tehát ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a 3. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 3. és i. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 5. §-t). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Szabó Sándor előadó: T. Nemzetgyűlés! Az 5. §-nál egy kis pótlást hozok javaslatba, amely összefügg' a már előbb a 2. §-ban körülirt felelősség mérvével. Bátor vagyok indítványozni, hogy a javaslat 5. §-ának második bekezdésébén a »fogadósnak« szó után a következő szavak iktattassanak be: »A 2., vagy 3. § értelmében«. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a pótló indítványomat elfogadni. Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: Az előadó ur által javasolt pótlást a magam részéről is elfogadom és kérem, hogy a szakaszt ennek a pótlásnak beiktatásával méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Minthogy senki, sem kíván szólani, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e az 5. §-t az igazságügyi bizottság szövegezésében az előadó ur pótlásával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Igen! Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a 6. §. Forgács Miklós jeeyző (olvassa a 6—8. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat során fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az ülést öt perere felfüggesztem. (Szünet után.) Enök: Az ülést újból megnyitom. Következik az 1914—18. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről szóló törvényjavaslat (írom. 356, 428) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Móser Ernő előadó: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az 1914—18. évi világháború a magyar nemzettől hihetetlen vér-, anyagi és erkölcsi áldozatot követelt. Talán ki se mondhatjuk a számát azon szerencsétlen vértest véreinknek, akik északon, délen, nyugaton és keleten, síkságokon, mély erdőkben és sziklahasadékokban alusszák örök álmukat azért, mert kötelességüket teljesítették, mikor a haza, az ezeréves Magyarország integritása érdekében harcba szólította őket. Nincs még egy nemzete a világnak, amely oly hihetetlen véráldozatokat hozott volna, mint a mi szerencsétlen, megcsonkított nemzetünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Lendvai István: Èz, ugy látszik, a honvédelmi ministert nem érdekli! Nincs itt! — Kuna P. András: Ugy látszik, az ellenzéket sem érdekli!) Konstatálnom kell azt is, hogy a magyar nemzet volt talán az egyetlen nemzete a világháborúnak, amely nem egészen a maga érdekeiért, hanem nagyrészt idegen érdekekért küldötte harcba, tűzbe és vészbe hű fiait. A magyar nemzet nem érdemelné meg-, hogy nemzet maradjon, ha azon nemzet hőseiről, akik ott nyugosznak szerteszét a világ négy táján, megfeledkeznék. Árváiról, rokkantjairól és özvegyeiről az állam súlyos anyagi helyzetéhez mérten igyekszik gondoskodni. (Farkas István: Nagyon sovány az a gondoskodás!) Nem mondhatjuk ugyan azt, hogy olyan ellátást tudunk biztosítani a hősök özvegyeinek, árváinak, vagy rokkant katonáinak, amelyből ők a mai súlyos gazdasági viszonyok között életüket fentartani képesek lennének, de ki kell jelentenem, hogy a kormány időről-időre igyekszik súlyos anyagi helyzetéhez mérten javítani helyzetükön. Hiszen már az idén is másodszor s a legközelebbi időben harmadszor fogja illetékeiket felemelni. A nemzet hálája azonban nem elégedhetik mes; azzal a kevés anyasri támogatással, amit ezeknek ad. Valami sokkal átfogóbb, az egész nemzetet sokkal inkább átható ünnepségre kell gondolnunk, ha nemzeti hőseinkről mes' akarunk emlékezni. Nem élés: az, hogy a falvakban itt is, ott is egy-egy emléktábla, egy-egy oszlop, vagy egy-esv szobor hirdesse a falu hősi halottainak emlékezetét; nem elég az. hogv a^ falu és a váro«ok közönsésre csak magábazártan ünnepelje meg a maga hőseit, de szükséges. hogy az egész nemzet minden egyes tagja, mindenki széles e hazában, aki magyarnak érzi magát aki hisz a nemzeti feltámadásban, aki tud gondolni nemzeti multunkra és nemzeti hőseinkre, egy ünnepnap keretén belül egyesüljön. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az ünnep legyen az emlékezés és a jövő ióreménvségének ünnepe. Ezen az ünnepen tanuljuk megbecsülni azon magyar hősöket, akik vérüket, életüket, egészséget és testüket áldozatul adták a. hazának, amikor kellett. Ez ünnepen meritsünk lelki erőt és öntudatot ezeknek példájából és tegyünk szent fogadalmat e napon, a bősök emlékünnepén, hogv majd ha kell, ha itt lesz az ideié még valamikor, hogy a haza szent védelmére netán a haza hívni fog, mi is ott leszünk és tudni fogjuk mi is kötelesséerünket. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ez a mai törvényjavaslat célja. Ezen a szent ünnepnapon mindnyájan kell. hogy egyesüljünk magyarságunkban és megemlékezzünk azokról, akik az 1914—1918. években elmentek a harcterekre, hogy közülük száz- és százezren vissza ne jöjjenek soha. Teljesen fölöslegesnek