Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-267

A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szereld}!. £09 hogy nagy tisztelettel viseltetem a honvédelmi minister ur iránt, magam is szolgáltam vele együtt és azt kell mondanom, hogy egészen idegen vonás volna a honvédelmi minister ni* részéről, ha ő igy kvázi tönkre akarná tenni egy alárendeltjét. Választ kérek tehát, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, mert ha a hadseregen belül is nem az igazság, hanem az igazságtalanság és a politikai tendenciák fognak érvényesülni, (Lendvai István: Az egész vonalon!) akkor rövidesen oda fogunk jutni, ahova — sajnos, — máris eljutottunk pénzügyi téren. Mindezek alapján a következő interpellációt van szerencsém a honvédelmi minister úrhoz beterjeszteni (olvassa): »Hajlandó-e a minister ur a nagy nyilvánosság előtt Győr ff y hadbiró-őrnagyról mondott bírálatát Győr ff y minősitési táblázatának megfelelően rektiükálni? Hajlandó-e a minister ur Győr ff y őrnagy minősitési táblázatát és büntetési jegyzőkönyvét e célból a Ház előtt felolvasni?« T. Nemzetgyűlés! Világosan akarok látni ebben a kérdésben. Ha már idehurcolták ennek a tisztnek ügyét, —• mert az más kérdés, hogy ki hogyan itéli meg az ő viselkedését Francia Kiss Mihállyal szemben, — ha már nyilvánosságra került ez a dolog, akkor megkivánja az igazság, hogy az egész kérdés ugyancsak a nyilvánosság előtt tisztáztassék. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Szólásra következik? Bartha János jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Amiről interpellálni akarok, egj^szerü dolognak látszik, mégis nagyon fontos, mert a kérdés sok-sok millió embert érint s mert másrészről klasszikus példája annak a rövidlátásnak, amely ennek a kormányzati rendszernek minden ténykedését jellemzi. T. Nemzetgyűlés! Az 1921. évi XXXIX. te. a forgalmi adóról szól. Ennek a törvénynek 29. $-a, amelyet a múlt nemzetgyűlés alkotott, megállapitja az őstermelőknek a forgalmi adó alól való mentességét, kimondván azt, hogy a mezőés szőlőgazdaság, állattenyésztés, kertészet, gyümölcs- vagy zöldségtermelés, méhészet, vadászat és halászat nem fizet forgalmi adót, amenynyiben az e gazdasági ágakkal foglalkozók saját terményeiket hozzák piacra. Ugy gondolom, hogy mikor a múlt nemzetgyűlés kisgazdái ezt a rettenetes antiszociális törvényjavaslatot megszavazták, örömmel tették ezt, mert hiszen ebből a paragrafusból azt következtethették, hogy nekik forgalmi adót nemcsak hogy nem kell fizetniök, hanem külön elbánásban és külön elbirálásban fognak részesülni ezzel az adóval kapcsolatban. Most azonban ezeknek a kisgazdáknak és hiveiknek, valamint a törpebirtokosoknak ebből a hitükből fel kell ébredniök, mert a pénzügyminister ur gondoskodott arról, hogy ebben a boldog hitükben megzavartassanak. (Dénes István: A szanálás úgyis megzavarta őket ebben!) Az 1921 : XXXIX. törvénycikk végrehajtása még ma sem fejeződött be, még ma is folyik. Egy ilyen végrehajtási csodabogár került most a kezembe. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban ugyanis a pénzügyminister utasitást adott ki és az utasitáshoz szoMs szerint blankettákat is csatolt, amelyek felhasználásával az elöljáróság és az ország lakossága könnyebben meg tudjon felelni a törvény által kivánt követelményeknek. Ennek az utasitásnak van egy 8. számú melléklete, amely »őstermelési községi bizonyítvány« nevet visel. Itt van a kezemben ez az őstermelési községi bizonyitvány, amely a 8. számú melléklet szerint a következő részekből áll. A z első oldalon van maga a bizonyitvány, amelynek tartalmaznia kell az őstermelő nevét, az őstermelő korát, feleségének nevét és korát, tartalmaznia kell összes családtagjainak nevét és korát, (Györki Imre: Mikor voltak ujraoltva!) azonkivül tartalmaznia kell, hány hold szántója, rétje, gyümölcsöse, kertje, szőlője, s hány darab fája és milyen fajta gyümölcsfái vannak; tartalmaznia kell, hány szarvasmarhája, juha, sertése, szamara, kacsája, tyúkja, házinyula, lova, kocskéje, malaca, ludja, pulykája, csibéje, méhcsaládja van összesen. (Nagy Vince: Nagy Endre szerkesztette! — Dénes István: A tücskök kimaradtak, azokat kifelejtette a pénzügyminister! — Györki Imre

: Meg a svábbogarat!) Azonkivül meg kell jelölni az illető őstermelőnek azt is - mert őstermelő alatt a törvény szerint ne csak a kisgazdát és a törpebirtokost méltóztassanak érteni, hanem a kertészt, a felest, a harmadost, a tanyai lakost is, akik szintén maguk termelhetnek és termel vényeiket kivihetik a piacra értékesítés végett — mielőtt az őstermelési községi bizonyítványt kiállitják, hogy az általa piacra viendő őstermelvényeket, mely piacon óhajtja értékesiteni, mert csakis ezen az egyetlen egy megjelölt piacon szabad ezeket értékesitenie. De nem elég, hogy ezt megkivániák, hanem azt is megkivánják. hogy az elöljáróság, rendezett tanácsú városokban és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármester hatóságilag igazolja azt, hogy minden egyes termelőnek hány házinyula, csirkéje, libája stb., azonkivül hány gyümölcsfája van. Méltóztassék elképzelni, t. Nemzetgyűlés, az én választókerületemben van kilencezer őstermelő. E kilencezer őstermelő vagyoni viszonyainak felvételét ennek megfelelően tekintettel arra, hogy 65.000 kat. holdon szétszórva laknak, mennyi idő alatt és mennyi munkaerővel lehet elvégezni? Mert a polgármesternek, vagy a községi elöljáróságnak ezt hitelesen pecséttel kell igazolnia, mert amennyiben mulasztást követ el — mondjuk annak az őstermelőnek talán kettővel több barackfája, vagy hárommal több csirkéje van, mint amennyit beirt — akkor megbírságolják, ötszázezer koronáig terjedő pénzbirsággal büntetendő az az elöljáróság. (Dénes István: Szégyenletes adópolitika !) Tehát vagy becsületesen végre akarja hajtani az az elöljáróság az utasitást és a törvényt, vagy pedig nem hajtja végre becsületesen. Ha becsületesen végre akarja hajtani, akkor egy esztendő sem elégséges arra, hogy ennek megfeleljen, azonkivül egyébbel nem is foglalkozhat, vagy pedig nem hajtja végre becsületesen, akkor pedig felelősségre vonják. (Dénes István : Ezért van csonka Magyarországon csak ezerrel kevesebb finánc, mint a régi Magyarországon !) Gyerünk tovább. Mondjuk, hogy az elöljáróság, ezen kötelezettségének meg tud felelni és ki tudja állitani ezt az őstermelési községi bizonyítványt. De most kezdődik csak annak az őstermelőnek igazi gyötrelme. Minden esztendőre van itt egy rubrika. II. alatt be kell vezetni annak az esztendőnek terméseit, be kell tehát vezetni, hogy mennyi búzája, rozsa, répája termett, kacsái, libái, házinyulai mennyivel szaporodtak, tyúkjai hány tojást tojtak, és mikor mindezt bevezette, akkor be kell mennie az elöljárósághoz és az elöljáróságnak ebben a rubrikában újra igazolnia kell, hogy pl. valóban 13 tyúk, 22 csirkéje és nem tudom hány métermázsa barackja termett annak a tisztelt őstermelőnek. Azt méltóztatnak hinni, hogy ennek az őstermelőnek szenvedése ezzel már véget ért,